DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Glattfelder képviselő úr a felszólalásában két fontos témát érintett, és én tényleg nagyon örülök, hogy ezekről tudunk beszélni, hiszen jövő szerdán lesz egy európai uniós vitanap itt a parlamentben, de azért az ettől eltérő időszakokban is nagyon helyes, ha európai uniós összefüggésekről szót váltunk.
Hadd korrigáljak azonban pár dolgot azon, amit a mélyen tisztelt ellenzéki képviselő úr mondott, pontosabban egy kéréssel fordulnék önhöz: ne a kedvenc napilapjából, hanem lehetőség szerint a kormányzati dokumentumokból tájékozódjon a különböző számokról. Az önök által még annak idején jóváhagyott és 2002-ben érvényesülő költségvetés szerint az agrártámogatások összege 195 milliárd forint volt, a most általunk benyújtott költségvetési tervezetben pedig 235. Ha önnek ez csökkenés, akkor azt tudom mondani, hogy eltérő ismereteket szereztünk a matematikaórákon. Azt viszont el tudom mondani, hogy ez pontosan az a 20 százalékos növekmény, amit egyébként Medgyessy Péter és más politikustársaink ebben a kérdésben nyilatkoztak.
Az ön által mondott mondat, hogy jövőre lesz utoljára lehetőség arra, hogy nemzeti támogatásokat adjunk a magyar mezőgazdaságnak (Glattfelder Béla: Beruházási támogatást.), tisztelettel jelzem, hogy nem, nem, éspedig azért nem, mert az Európai Unióval folyó tárgyalások, amelyek egyébként majd még december 12-én fognak lezárulni, ezen tárgyalások egyik sarkalatos pontja, hogy tételről tételre megvizsgáljuk, hol és milyen típusú saját nemzeti támogatási modelleket tartunk érvényben. Ami a gépberuházásokat illeti, az erre szánt összegnél 30 százalékos a növekmény. Nem tudok mit mondani, ha valamire 30 százalékkal több pénz jut, én ezt sem tudom igazából csökkenésnek megélni.
Ami pedig az uniós csatlakozási tárgyalásokat illeti, természetesen, noha az imént mondtam, hogy nagyon nagy öröm, ha a parlamentben ezekről a kérdésekről beszélünk, azonban ezeknek a tárgyalásoknak van egy olyan része, ami, ha tetszik, ha nem, nem biztos, hogy szerencsés, ha a nyilvánosság előtt tárgyaltatik, annál is inkább, mert nem ebből a székből vagy ebből a teremből kell hogy üzengessünk európai uniós tárgyalópartnereinknek, hanem azt az ottani tárgyalóasztalnál kell fölvetnünk. Csak csendben jegyzem meg, hogy önök annyira ügyesen csinálták az elmúlt négy esztendőben, az önök kormányzása alatti négy esztendőben, hogy soha semmilyen tárgyalással kapcsolatos dokumentumot önök ki nem adtak, illetve mindösszesen két esetben, de akkor is már az ideiglenesen megkötött megállapodást követően.
Tehát ilyen körülmények között amit ön sürget, hogy itt a parlamentben beszéljük meg, milyen taktikát fogunk választani a különböző részkérdésekben, szerintem ez az út nem kellően járható, de természetesen négypárti egyeztetésre bármikor hajlandóak vagyunk.
Kvóták: a közvélemény azt gondolja, hogy minden kvóta alá tartozik. Kérem szépen, nem. Most csak példának okáért mondok három olyan területet, ami nem tartozik kvóta alá: sertés, baromfi, zöldség; de még lehetne hosszasan folytatni a sort, 25 termékkör tartozik valamilyen kvótaszabályozás keretébe, és ezek közül is csak nagyon kevés az, amelyik egyébként tiltaná a többlettermelést, mondjuk, a tej tipikusan ilyen, de a többi esetben nem feltétlenül, vagyis lehet éppenséggel a kvótától eltérni, csak ahhoz nem tartozik európai uniós támogatás. De hangsúlyozom, hogy ez tárgyalások kérdése.
Amit ön szintén fölvetett, hogy a közvetlen kifizetések 25 százalékát ajánlotta meg az Európai Unió, a mostani időkeret, azt hiszem, bőven kevés arra, hogy ezt részleteiben kifejtsük, de azért szeretném önnek elmondani, hogy a közvetlen kifizetések világa csak egyik komponense az európai uniós támogatásoknak, ezen felül van még az intervenciós támogatások rendszere, illetve a vidékfejlesztés rendszere, és az, hogy a különböző elemek között milyen átjárás van, megint csak a tárgyalások kérdése.
A kormány egyébként valóban arra készül, hogy a tárgyalásokra szánt időkeretet teljes mértékig, száz százalékig kihasználva, minden egyes részkérdésben érvényesítse a magyar érdekeket. Ön ugyan azt mondta, hogy az utolsó leheletig; hát azért még szeretnénk utána is lélegezni, amikor már lezártuk a tárgyalásokat. Mindenesetre az biztos, hogy az időkeretet maximálisan kihasználjuk.
Nem akarok indiszkrécióba bonyolódni, de annyit szeretnék elmondani, hogy a 25 kvótaterületből körülbelül 10 azon kvótaterületek száma, ahol előzetesen megállapodtunk már az Európai Unióval, és most kapaszkodjon meg: éspedig a magyar igények szintjének közelében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és nem máshol, és a többi területen is hasonlóképpen elég nagy előrehaladás van.
Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
