SZADAI KÁROLY
SZADAI KÁROLY
SZADAI KÁROLY, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lezajlott vita alapvetően azt a régi mondást igazolta, hogy akinek kalapács van a kezében, az mindenben szöget lát.
Ami itt a törvénytelenségek kapcsán elhangzott, az legalábbis engem nagyon meglepett. Talán az lehet az oka annak, hogy Szabó képviselő úr annyit emlegeti ezt a törvénytelenséget, hogy nem ismeri pontosan a médiatörvény rendelkezéseit. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy a Magyar Köztársaság egyetlen erre jogosult szerve soha egy pillanatig sem vonta kétségbe a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökségének működését.
Szabó képviselő úr azt mondta, hogy nem volt bátorságuk pozitív döntéseket hozni. Ez nem így van. A Fővárosi Bíróság mint cégbíróság bejegyezte a kuratóriumi elnökséget, és pozitív döntésnek értékelhető az is, hogyha a törvényességet vitató bármely beadványt elutasít az arra jogosult hatóság. De vannak olyan szervek szerencsére - a közalapítvány esetében ez például az ügyészség -, amelyeknek kötelességük akkor is eljárni, ha azt egyébként senki sem kezdeményezi. Az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol a közalapítványok kuratóriumai felett természetesen. Ha ez nem így lenne, és igaz lenne az, hogy törvénytelenül működtünk, akkor én tulajdonképpen nem is állhatnék itt. Akkor nem kaphattam volna meghívót a bizottsági elnök úrtól, az Országgyűlés elnökétől, és nem szólhatnék most önökhöz.
Néhány olyan felvetésre feltétlenül válaszolnom kell, amelyek a Magyar Rádió függetlenségét érintik. Azt nem gondoltam volna - meg kell jegyeznem -, hogy a Magyar Rádió függetlenségét éppen az Országgyűléssel vagy egyes országgyűlési képviselőkkel szemben kell megvédenem. Önök nyilvánvalóan remek politikusok, de engedjék meg, hogy azt mondjam, talán nem annyira jó rádióműsor-szerkesztők. Szerencsére ez nem az önök dolga, mint ahogy egyébként szerencsére ez nem is az én dolgom. A mi dolgunk az, hogy a Rádió élére olyan embereket válasszunk meg, akik ezt a munkát el tudják végezni. S arról az örömteli dologról kell önöknek beszámolnom, hogy a Rádió élén olyan ember áll, akinek szakmai tudása nehezen megkérdőjelezhető; ő van abban a helyzetben, hogy eldöntse: egy műsor létezzék vagy ne létezzék. Ez sem nem a kuratóriumi elnökség dolga, és legfőképpen pedig nem a politika, nem az Országgyűlés dolga. Ezeket a vitákat szerintem szakmai keretek között kell lebonyolítani, nem az Országgyűlés plenáris ülésén.
(13.20)
Néhány alapvető tévedést szeretnék most megcáfolni. Először is: Hegyi képviselő úr azt mondta, hogy mi neveztük ki a Magyar Rádió elnökét. 1996 óta nem kinevezik a Magyar Rádió elnökét, hanem megválasztják, és nem az elnökség választja meg a Magyar Rádió elnökét, hanem a kuratórium választja meg, talán nem annyira köztudott, 21 civil szervezettel kiegészülve az elnökség választ elnököt. Tehát bármilyen megítélése is lehet a kuratóriumi elnökségeknek, elnököt nem a kuratóriumi elnökség választ, hanem a kuratórium maga, az akkor éppen 25 fős kuratórium. Ma 30 fős a kuratórium.
Szeretném elmondani önöknek, hogy azt a beszámolót is, amelyet önök az én személyes teljesítményemnek gondolnak - ezt köszönöm szépen -, a kuratórium fogadja el vagy utasítja el. Az abban foglaltak nem az én személyes álláspontomat, véleményemet tükrözik, hanem a kuratórium döntésén alapulnak. Mint ahogy egyébként számos más döntés is, például amely a Rádió üzleti tervére vonatkozik, a stratégiai tervére vonatkozik, vagy éppenséggel a műsorokra, a műsorpolitikára vonatkoznak, ezek mind-mind kuratóriumi hatáskörben vannak, tehát nem az elnökség határoz ezek sorsa felől.
Igaz az, hogy a Kossuth rádió hallgatottsága csökkent. Természetesen nem egy év alatt csökkent, folyamatos csökkenés volt megfigyelhető. Mára ez a folyamat - úgy tűnik - megáll, legalábbis a csökkenés lassul, és ez mindenképpen jó jel. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik oka az - a beszámolóban is elmondtam -, hogy a Kossuth rádió nem fogható URH-frekvencián, csak a keleti normás URH-frekvencián. Így nehéz a versenyképességet állni; nehéz, de a Magyar Rádió Kossuth adójának néhány műsora így is állja. A másik körülmény pedig borzasztó egyszerű: 147 rádióadóval kell versenyeznie a Kossuthnak; száznegyvenhéttel úgy, hogy folyamatosan és örvendetesen gyarapodik ezek száma. Azt, hogy a Magyar Rádió Kossuth adójának hallgatottsága csökkent, és ez elért egy olyan állapotba, ahonnan remélhetőleg tovább nem fog csökkenni, én természetesnek veszem.
Szabó képviselő úrnak szeretném felajánlani, hogy a Magyar Rádió gazdasági alelnökével készíttetnék egy anyagot, amelyet a rendelkezésére bocsátunk. Ő azt mondta, hogy a Magyar Rádiónak romlik a likviditási helyzete. Én egyáltalán nem tudok ilyen adatokról. Éppen ellenkezőleg, javul a likviditási helyzete a Magyar Rádiónak. Úgyhogy nagyon szívesen a rendelkezésére bocsátjuk az ezzel kapcsolatos adatokat.
Balogh képviselő úr felvetette a vitában a médiapark létrehozásának lehetőségét. Szeretném önöknek elmondani, hogy mi nem rajongunk ezért az ötletért. Alapvetően azért nem rajongunk, mert fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Rádió különvált a Magyar Televíziótól. Ez nem tegnap történt meg. A mi gazdasági stabilitásunknak egyik fontos tényezője az, hogy önállóan gazdálkodhatunk. Adott esetben egy ilyen médiapark létrejötte azt a problémát, vagy annak a problémának az árnyékát vetíti elénk, hogy esetleg együtt kell működnünk ismét, és ez ügyben volnának álmatlan éjszakáink adott esetben.
Engedjék meg, hogy a gazdasági függetlenségről kicsit hosszabban beszéljek. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idézeteket fogok mondani. 1992-ben az Alkotmánybíróság egy határozatában a következőket állapította meg - és innen idézem -: "Az állami szervektől való szabadság követelménye a műsorok tartalmát illetően a törvényhozással és a kormánnyal szemben egyaránt fennáll. Mindkettő ki van téve a nyilvános kritikának és a társadalom azon keresztüli ellenőrzésének. Ezért egyiknek sem lehetnek eszközei a Rádióban és a Televízióban közzétett vélemények tartalmi befolyásolására. Az Országgyűlés meghatározó tartalmi befolyása a Rádióban és a Televízióban éppen úgy alkotmányellenes, mint a kormányé."
Amit én teszek hozzá, az az, hogy a befolyás lehetősége nem pusztán a közvetlen befolyásolást jelenti. Az alkotmánybírósági határozat egyértelművé tette, hogy a befolyásolás közvetett módon, az intézmények költségvetésének megállapítása kapcsán ugyanúgy megvalósulhat. Engedjék meg, hogy itt még egy alkotmánybírósági határozatot citáljak: "Alkotmányellenes a Magyar Rádió és a Magyar Televízió költségvetési előirányzatának a VII. miniszterelnökség fejezeten belül a 31. és 32. címben akként való elhelyezése, hogy a törvény egyszersmind előirányzat-módosítási jogot biztosít a kormány kijelölt tagjainak." Ez 1994-ben volt. Világos ebből, hogy az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, a költségvetésen keresztül adott esetben megvalósulhat az intézmények függetlenségének sérelme. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a vitát itt most eldöntsük, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma az Alkotmánybírósághoz fordult annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy a jelenlegi médiafinanszírozási helyzet megfelel-e az alkotmányos kritériumoknak.
Szó esett egy névsorról, Szabó képviselő úr felolvasott egy névsort, hogy kik távoztak a Magyar Rádióból. Szeretném önöknek elmondani, mert nem szeretném, ha ez a levegőben maradna, hogy a Magyar Rádióból három ok miatt távoztak dolgozók, mind a három különböző volt. Azért nem sorolom fel őket, mert nem szeretnék ezzel is a találgatásoknak tápot adni. Azt viszont biztosan tudom önöknek mondani, hogy senki elbocsátva nem lett. Aki elment, annak oka volt arra, hogy elmenjen, és aki elment, megtalálta a számítását adott esetben a kereskedelmi médiumoknál - nyilvánvalóan nem mindenki természetesen.
Én egy másik névsorral készültem, mert azt gondoltam, hogy illene köszönetet mondani azoknak a dolgozóknak, akik ezekben a percekben is a Rádióban dolgoznak. Azt gondoltam, hogy legalább egyszer, de először mindenképpen hangozzék el azoknak a vezetőknek a neve, akik kitartottak a Rádióban, mert hisznek a közszolgálati rádiózásban. Ezt a névsort azonban mégsem olvasnám fel, és ezt bocsássák meg nekem, a két névsort ugyanis semmiképpen sem szeretném szembeállítani egymással.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
