HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy meglepetésre azzal kell kezdenem, hogy egy dologban egyetértek Szalai Annamáriával, hogy ez a médiatörvény nem tökéletes, és együtt módosítanunk kellene; más részletkérdésekben már kevéssé vagyok ilyen megengedő vele szemben.
Először is a Horn-kormány idején azért bírálták nemzetközi sajtószervezetek Magyarországot, mert még nem történt meg a televíziók terén a privatizáció, magyarán nem indultak kereskedelmi csatornák. Amint megindultak, akkor szabadnak minősítették a sajtó helyzetét, abból kiindulva, hogy van különböző tulajdonban televízió. Ehhez képest a nemzetközi újságíró-szövetségek igen keményen bírálták '98-2002 között az akkori kormányt. De nem szeretnék visszamenni ezekre a régi vitákra.
A képviselő asszony tulajdonképpen törvénytelennek nevezi, hogyha a parlament többsége elutasítja ezt a beszámolót. Ne haragudjon, őszintén szólva nem tudom, mit gondol ön a parlamentről; ha a parlament elé beterjesztenek egy határozati javaslatot, akkor felteszem, a képviselőknek joguk van szavazni igennel vagy nemmel. Ha erről nem lenne joguk a képviselőknek szavazni, akkor vagy nem lenne értelme, hogy mi a parlamentben üljünk, vagy nem lenne értelme ilyen határozati javaslatokat beterjeszteni. Olyat még nem hallottam, hogy a parlamenti képviselőket kötelezik arra, hogy így vagy úgy szavazzanak. Frakció kötelezheti persze arra önt, hogy így vagy úgy szavazzon, akár minket is, de mind a 386 képviselőt arra kötelezni, hogy igennel vagy nemmel szavazzon, az eléggé meglepetés lenne.
Azt a költségvetési törvénymódosítást egyébként, amelyik ön szerint a Rádiót megrövidítette, a végszavazáson a Fidesz is megszavazta; gondolom, egyébként helyesen tette így.
Az pedig, hogy a törvénytelen helyzetet a Magyar Rádióban és általában a közszolgálati médiumokban senki sem szüntette meg - hát a magyar választók megszüntették 2002 áprilisában, és ezért hálás köszönetet is érdemelnek, illetve maguknak szolgáltak ezzel.
Végül pedig azt szeretném mondani, hogy nagy baj az, hogy a közszolgálati rádió és televízió színvonala az elmúlt négy évben sokat csökkent, sokat romlott, kiváló munkatársak hagyták ott, a kulturális misszió közvetítése is gyengült. Ez nagy hiba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), sokak felelőssége ez, és inkább erről kellene beszélnünk.
