SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közpénzek, vagyis az adózók befizetéseinek felelőtlen, laza kezelési gyakorlata jellemezte az elmúlt négy évet, az Orbán-kormány időszakát. Ebbe a kategóriába tartoznak az Országimázs Központ, a Happy End Kft., a Millenáris Kht. ismert és viselt dolgai, de ugyanebbe a kategóriába tartoznak az autópálya-építési, a gyorsforgalmiút-építési és az országos közútépítési ügyek és gyakorlatok is. Ezekről a dolgokról ebben a parlamentben már sok szó esett az elmúlt négy év folyamán, de az új parlament felállása óta is, és nyilvánvaló, hogy még több szó fog esni akkor, amikor a gyanú esetleg konkrét tudással is megalapozódik, és a részletek tudásának birtokában leszünk ezeket az ügyeket illetően is.
A képviselő úr által felvetett eset, a 76-os út zalaegerszegi elkerülő szakaszának építése az egyik projekt azon 38 projektből álló beruházási sorozaton belül, amelyet hihetetlen, érthetetlen módon írt ki és bonyolított le, illetve kezdett meg lebonyolítani az előző kormányzat.
(9.10)
Miről is van szó? A Széchenyi plusz terven belül 98 milliárd forint értékben, mintegy 160 kilométer összhosszúságú bekötő-, elkerülő útra írtak ki pályázatot a következő módon. A 38 részből álló kiírás február 20-án jelent meg, 28 nap állt rendelkezésre ahhoz, hogy a pályázati kiírás szerint elkészítsék a pályázatot, a pályázatokat kiértékeljék, a győztest kihirdessék, és a szerződéseket megkössék. 28 nap állt rendelkezésre, 98 milliárd forint értékű volt ez az egész projekt.
A szerződés megkötésének napján, március 20-án - mind a 38 szerződést ezen a napon kötötték meg - beindultak az alapkőletételek, mint valami gyorsított film pergett előttünk, az országban 38 helyen kezdtek el alapköveket lerakni a kormány különféle tagjai. Március 20-a és április 10-e között zajlott ez a folyamat, sok esetben olyan helyeken, ahol még nem volt meg az építési engedély, ahol még nem volt meg a kivitelezési terv, ahol még a munkaterület sem volt biztosítva. De az alapkőlerakás megtörtént, hiszen tudjuk, ez volt a lényeg, hogy nyilván hihetetlen elmés kampányfogásnak tekintette mindezt az előző kormány.
Nos, ebben a gyorsított folyamatban azután nem csoda, hogy a pályázatok, amelyek elkészültek, feltehetően olyanok lettek, amilyenek lettek, hogy a kiértékelés úgy történt, ahogy történt, hogy versenyeztetésről szó sem lehetett, hogy mind a 38 pályázatot egyetlen fővállalkozóval írták alá, aki azonnal lehelyezte a zászlóit, a konténereit az adott munkák területére. Elnézést a kifejezésért, de talán képletes a hasonlat: mintegy körbepisilte a saját területét, hogy ezzel biztosítsa azután, hogy ha majd egyszer a munkákat meg tudja kezdeni - rendelkezésre állván a megfelelő humán- és gépinfrastruktúra -, akkor valamikor elkezdheti; az üzlet biztosítva van.
Mindebből az következik, hogy feltételezhetően nem a zalaegerszegi eset az egyetlen, ahol jóval nagyobb pénzt kaszált - mert ezt már beinkasszálta egyébként a MAK, és annak két tagja, a Vegyépszer és a Betonútépítő -, mint amennyiért a helybéli magyar alvállalkozóval a munkát elvégezteti.
Tehát itt nem arról van szó, hogy a magyar vállalkozó jól jár. Nem, a magyar vállalkozó rosszul jár, ki van zsigerelve, de ki van zsigerelve a magyar adófizető is, aki ilyen feltűnően laza és felelőtlen módon elköltött pénzhez fizette be az adóját. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mind a 38 esetet egyenként fogjuk kivizsgálni, képviselő úr, és amint a részletek rendelkezésre állnak, erről tájékoztatjuk a parlamentet és az ország közvéleményét.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
