ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Hölgyeim és Uraim! Valóban itt az alkalom, hogy a néhány részletkérdésben fennmaradt különvélemény ellenére - úgy tűnik, talán néhány fontosabb kérdésben még mindig létező véleménykülönbség ellenére is - annak örülhessünk, hogy egy törvény megalkotásához szükséges közös szándék mintha meglenne. Szerintem ez egy szép és felemelő pillanat lehet majd a Magyar Országgyűlés történetében, amikor az ön által most megidézett tanácskozás eredményeképpen a későbbiekben beterjesztett törvényjavaslatról a tisztelt Ház szavaz, és megalkotja a határon túli magyarokról szóló törvényt.
Sokan érezhetjük akkor majd úgy, hogy hosszú-hosszú évek - a nálam korosabbak azt gondolhatják, hogy hosszú évtizedek, és talán vannak olyan idősek, a nagyszüleink, akik úgy gondolják, hogy egy egész élet - munkája sem volt hiábavaló, amikor segítettek abban, hogy az anyaország, Magyarország olyan szellemi és lelki állapotban maradjon, hogy ha egyszer megadatik a lehetőség, hogy ismét közösséget vállaljon a határon túli magyarokkal, akkor készen álljon erre és valóban meg is tegye. Szeretném önnek azt elmondani, hogy Magyarország ma ilyen állapotban van. Nehéz volt a mögöttünk hagyott nyolcvan esztendő, a mögöttünk hagyott tíz év is, mégis azt kell mondanom, most itt a magyar kormány nevében mindenkinek szeretnének köszönetet mondani, értelmiségieknek és kétkezi munkásoknak, határon belülieknek és határon túliaknak azért, mert segítettek bennünket abban, hogy mi ma olyan magyarokként ülhessünk itt a parlament soraiban, és Magyarország olyan ország lehessen, amely amikor úgy tűnik, hogy kezd valamelyest kivilágosodni felette az ég, nem feledkezik el, hanem ellenkezőleg, közösséget vállal a határon túli magyarokkal, a határon túli magyarokért.
Szerintem ez szép tett, és nem szeretném, ha bárkiben az az érzés alakulna ki, hogy ezt a kormánypártok saját eredményüknek tudják be. Ez mindannyiunk közös eredménye, hosszú-hosszú évtizedek munkájának közös eredménye, ránk csak annyi maradt, az ezért járó elismerést azonban nem kell a parlamenti képviselőknek maguktól elhárítaniuk - üljenek akár ellenzéki, akár kormánypárti padsorokban -, hogy amikor elérkezett a kínálkozó pillanat, akkor azt közösen megragadhattuk.
Nagyon remélem, hogy úgy, ahogy a tanácskozás végén, valamifajta egyetértés csendült ki a szavakból, a törvény megalkotásakor is megmarad az egyetértés, és Magyarország ismét erősebb lesz egy olyan törvény segítségével, amely helyreállítja azt a természetes, lelki közösség után immáron jogi formában is létező közösséget, amely jó esélyeket tartogat mind a tizenöt millió magyar számára a következő évszázadban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
