DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Már elöljáróban szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy a több, hozzászólásra is ihlető, realista helyzetjelentést követően, s a közelgő karácsony jegyében nem kívánok idealista, hamisan csengő és szóvirágoktól illatozó békeszózatot tartani, és még azt is ígérhetem, hogy a tömjénfüst se fogja facsarni az érzékeny orrukat. Sőt, irracionális elszántságomban még arra is készülök, hogy a politikáról is legfeljebb csak érintőlegesen essék szó, pedig az apolitikus Móra Ferenc is keményen figyelmeztet arra, hogy minden polgár élete a politikán fordul meg. S ha mindenkinek fontos volna az, hogy ki beszél, és mit beszél az ő nevében, akkor kiderülne, hogy az országoknak nincs végzete, az országoknak csak jó vagy rossz politikájuk van.
Először ennél a "ki beszél, és mit beszél"-nél szeretnék megállni egy gondolat erejéig. A ki vonatkozásában nyilvánvalóan közös és azonos a választók és a választottak felelőssége. A mit beszél, sőt a mit csinál tekintetében azonban már kizárólag a miénk a felelősség, és ez a felelősség mérhető. Időszerű lenne időnként szembenézni a közvélemény-kutatás lesújtó adataival, sőt nem ártana némi önvizsgálat, de kísérletet kellene tenni egy kis - idézőjelben mondom - "kimagyarázkodásra" is. Valahogy jobban kellene tudatosítani a közvéleményben, hogy a parlament nemcsak a politikai csaták színtere, hanem egy kicsit színpad is, ahol a résztvevők jól vagy rosszul szerepet is játszanak, s az általuk elmondott szövegek nem nagyon kapnának magas irodalmi díjat.
De valójában nem is annyira a stílussal, mint inkább a megértéssel van a baj. Azzal, hogy nincs azonosság, sőt gyakran félelmetes az eltérés a jelentést hordozó szavak fogalmi tartalmának a megértésében és értelmezésében. Az eszmeileg máig befejezetlen rendszerváltoztatás miatt sokszor mást értünk a haza, a nemzet, a nép, a szabadság, a hűség, a becsület fogalmán, ezért eltérően értékeljük a múltat, és eltérő a jövőképünk is. A konfliktusaink gyakran nem is politikaiak, hanem inkább jelentéstaniak, és a viták valójában a két eltérő társadalmi értékrend ütközései.
De hogyan tovább? Azt ne várjuk semmiképpen, hogy a kormány és az ellenzék egyik napról a másikra egymás nyakába borul, és majd forrón szeretni kezdi egymást. Azt viszont elvárják tőlünk, hogy a sokszor hangoztatott konstruktivitás és az egyéb kulcsszavak fogalmi tartalmát a valóságnak megfelelően értelmezzük. Növekedjék a türelem, csökkenjen a sárdobálás sebessége, és az ország érdeke a párt érdeke elé kerüljön, nehogy 2002-re elfogyjanak az urnáig elfáradni hajlandó választópolgárok.
Vajon van-e erre remény? A formabontó napirend előtti felszólalást - a Fidesz nevében a minket néző vagy nem néző minden magyar állampolgárnak kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és boldog új évezredet kívánva - Babits Mihály Karácsonyi énekének a reményt felvillantó utolsó három sorával szeretném befejezni: "Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt."
Köszönöm év végi megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
