DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Parlamenti munkánkban immár mögöttünk tudva a '99-es esztendő legjavát és az ezredforduló küszöbén állva úgy vélem, helyénvaló egy rövid összegzés. Túljutottunk értékmérő törvényalkotó munkánk meghatározó részén, és annak eredményeként, no meg az emberek nem csekély áldozatvállalásának köszönhetően, országunk helyes irányba haladva, töretlenül fejlődik. Ma már jó esélyünk van arra, hogy a közelgő uniós csatlakozás a magyar érdekek megfelelő érvényesítésével válik zökkenőmentessé. Ahhoz persze, hogy megéljük a biztató jövőt, előbb a mát kell kezelnünk türelemmel, bölcsességgel, a megoldásra váró feladatainkkal együtt.
Az előttünk tornyosuló feladatainkból annyit máris megelőlegezhetek, hogy a 2000. évi költségvetést ma délután elfogadjuk, legalábbis a kisgazdák biztosan ezt teszik koalíciós partnereikkel együtt. Ezzel a nem jelképes évzáró aktussal is igyekszünk hozzájárulni a pozitív országkép formálásához, aminek lényege a kiszámíthatóság, a stabilitás.
Az adótörvények és a költségvetési javaslat során kibontakozott, helyenként szenvedélyes vitáink nem voltak hiábavalóak. Ez esetben kivételesen nem az agrár- és vidékfejlesztés bővülő forrásaira vagy a prioritásként kijelölt egyéb ágazatokra gondolok, hanem ennél többre; a lehetséges koncepciók ütköztetéséből végül is olyan törvényeket hoztunk, amelyek bizonyos pontokon ugyan kétségtelenül feszültségek hordozói, ellenben összességükben az egyetlen járható utat biztosítják, a még fenntartható folyamatos növekedést az egyensúly megőrzésével.
Persze tudjuk azt is, hogy a bérből és fizetésből, a szerény nyugdíjból élők helyzete ezzel még alapvetően nem változik meg. Ők jellemzően amúgy sem a bűvös makrogazdasági mutatókat elemzik, sokkal inkább a napi megélhetés forintjait számolgatják. De ahhoz, hogy továbbléphessünk az életkörülmények és az élet minőségének érzékelhető javításában, erősítenünk kell a gazdasági növekedés alapjait. Ez viszont óhatatlanul szükségessé teszi a kényszerűen befagyasztott adórendszerünk átfogó felülvizsgálatát, és azzal együtt legalább a nagy elosztórendszerek, benne az egészségügy és az önkormányzatok reform értékű megújítását. Ezt vállalnunk kell akkor is, ha az idő múlásával, a választások közeledtével folyamatosan fogyatkozni látszik a politikai elszánás a reformok vállalásához. Számvetésünk tehát az elvégzett munkánk értékelése mellett egyúttal a halaszthatatlan jövő évi feladataink kijelölését is célozza. És még egyet:
Sokat hallani manapság, hogy Magyarország túljutott a rendszerváltoztatás megrázkódtatásán. Kiépült politikai intézményrendszerünk ismeretében, valamint gazdasági és tulajdonviszonyaink módosulása okán ez így igaz. Szemléletünkben és a gyakorlat által még vissza nem igazolt, vagy legalábbis kellően vissza nem igazolt értékrendünkben azonban sok a bizonytalanság. Visszaköszön, mégpedig túlzottan is visszaköszön a közelmúlt hamis értékrendje. Ezért is kellene tisztázni múltunk kényes, homályos pontjait, azokat, amelyek ma még tisztázhatók, és amit a választópolgárok vélhető többsége tőlünk elvár.
(9.20)
Ezért is teszem szóvá azt, hogy a jövő év júniusában hatályát veszti az úgynevezett átvilágítási törvény. Itt az ideje döntenünk, hogy sorsára hagyjuk-e a múltban elkövetett bűnök egy részének feltárását szolgáló, sok-sok vihart kavart törvényünket, avagy a törvény hatályát ésszerűen meghosszabbítva és közéletünk meghatározó szereplőire kiterjesztve gondoskodunk-e annak továbbéléséről. (Dr. Kávássy Sándor: Helyes!) A döntés a mi kezünkben van. Az idő múlik, és akárhogy is döntünk, egyet ne feledjünk: minél több pontja tisztázatlan közelmúltunknak, annál nehezebbé válik a jövő építéséhez nélkülözhetetlen társadalmi konszenzus megteremtése.
Tudjuk, hogy a polgári értékrend, azaz tisztesség nélkül tartósan jól nem működik a gazdaság sem. Megoldandó feladatokat tehát bőségesen cipelünk magunkkal a következő évezredben. A kívánatos az lenne, hogy országépítő munkánkat a múlt rendbetételével és a XXI. század már most prognosztizálható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) elvárásai ismeretében végezhetnénk, közösen, egyet akarva: váljék emberibbé a magyar sorsa.
Ezt kívánom mindannyiunknak, a boldog új esztendővel együtt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
