LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Művészetbarátok Egyesülete 1973 óta népszerűsíti a hazai művészek alkotásait, függetlenül attól, hogy a bennük rejlő művészeti érték könyv, kotta, lemez, szobor vagy festmény formájában jelenik-e meg. Az országos egyesület fáradhatatlan irányítói heti rendszerességgel, olykor hetente több alkalommal is kiállítást, tárlatvezetést, író-olvasó találkozót szerveznek, ébren tartják a művészeti divatból kikopott idős művészek értékes életműve iránti közönségérdeklődést, és kritikus elemzőik révén felfigyelnek a még életpályájuk elején tartó fiatal művészek maradandónak ítélt alkotásaira. Az egyesület rendezvényeivel, alkotótáboraival a Kárpát-medence szinte minden vidékén találkozhatunk. Színvonalas tájékoztató lapjuk, a Művészet és Barátai immár a kilencedik évfolyamában jár.
A '70-es évek elején is látható volt, hogy ez a klasszikus népművelő és művészetpártoló egyesület csak állami segítséggel tud talpon maradni, hiszen a kiállítótermet fűteni és világítani kell, a meghívót pénzért továbbítja a posta. Anyagi igényük mindenkor minimális volt, hiszen hűséges tagságuk, sok-sok névtelen művészetbarát segítsége, kisnyugdíjasok támogató forintjai, önzetlen munkájuk biztosította az igényes működtetés feltételeit.
Idén októberben a tagság döbbenten értesült arról, hogy a Művészetbarátok Egyesülete sem az Országgyűlés társadalmi szervezeteket segítő támogatásából, sem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázati pénzkeretéből nem kap támogatást. Az egyesület puszta léte került veszélybe, és kérdésessé vált a további fennmaradása.
Tisztelt Államtitkár Úr! Van-e a tárcának néhány százezer forintja arra a célra, hogy életben tartson, támogasson egy, már negyedszázada jelentős, kulturális missziót teljesítő civil szervezetet? Köszönöm.
