DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Így egymás között maradva és az alkonyati órák felé közeledve a vita elhúzódásának és ellaposodásának elkerülése érdekében illő és üdvös lenne már elöljáróban tisztázni, hogy a kilenc részből álló törvényjavaslat ügyében miről érdemes és miről nem érdemes beszélni.
Nyilván nem érdemes vitázni arról, hogy kell-e nekünk egyáltalán ítélőtábla vagy nem, mert a kérdés meghaladott, hiszen az alkotmány 45. §-a és az ugyancsak kétharmados bírósági szervezeti törvény egyértelműen és kötelezően rendelkezik az intézmény létrehozásáról, és ugyanezt indokolják és alátámasztják a magyar közjogi hagyományok is.
A hagyományok tisztelete jegyében nem kímélem meg önöket a késői óra ellenére sem egy kis jogtörténeti kalandozástól, de csak röviden. A magyar bírósági szervezeti rendszerben már a XV. század második felétől működött az ítélőtábla, a tabula regia iudicaria. Az 1723. évi 26. törvénycikk szerint "Minden peres ügyet, amelyek bármely országlakót, s akár a királyi fiskust is felperesi vagy alperesi minőségben illetik, a királyi ítélőtáblán ítéljenek meg és határozzanak el." Sőt az 1723. évi 34. törvénycikk még négy kerületi táblát is létesített Nagyszombaton, Kőszegen, Eperjesen és Nagyváradon. Majd 1725-től a tiszántúli kerületi tábla Debrecenben működött, annak érdekében, hogy "A perlekedők költségeiről s az igazság könnyebb elérhetéséről is gondoskodás történjék."
(18.50)
A büntető- és polgári ügyekben kizárólag fellebbezési bíróságként működő királyi ítélőtáblai rendszert az 1890. évi XXV. törvénycikk hozta létre, s az országban 11 királyi ítélőtábla létesült, és ezek között mind az öt jelenlegi táblajelölt szerepelt. Ennyit tehát röviden a múltról.
Most térjünk vissza a jelenbe, ahol már csak arról érdemes vitatkozni az expozéban elhangzottakkal egyezően, hogy mikor és hány ítélőtábla kezdje meg a működését. Teljes mértékben egyet lehet érteni az indoklásnak azzal a megállapításával, hogy az új bírósági szint létesítése javítja az ítélkezés hatékonyságát és szakszerűségét, ugyanakkor kiegyensúlyozottabbá teszi az egyes bírósági szintek munkaterheit. Csökken a helyi bíróságok aránytalanul nagy munkaterhe, a Legfelsőbb Bíróság pedig mentesül a másodfokú ítélkezéssel járó feladatok alól, és így maradéktalanul eleget tud tenni a jogalkalmazás egységesítésével kapcsolatos alkotmányos feladatainak.
A hatáskörök szétterítése azonban nem változtat a bíróságokra érkező jogvitás ügyek hatalmas számán, és önmagában nem is tud megfelelni az ítélkezés időszerűségéhez fűződő elvárásoknak. Ilyenkor szokták azután emlegetni a gyorsítást hozó és mindent egy csapásra megoldó eljárásjogi reformokat. Jogászként messzemenően tisztelem azokat, akik harmatos hittel bizakodnak a jog megváltó szerepében, holott a jog erre a szerepre alkalmatlan. A jó jogszabály utat tud vágni a jogviszonyok sűrűjében, ki tud rakni néhány hasznos útjelző táblát, de képtelen megváltoztatni társadalmi viszonyokat és állampolgári magatartásokat. Lehet szigorúan szankcionálni a perbeli szereplők igazolatlan távolmaradásait, a rosszhiszemű pervitelt, de mihelyt a jogalkotó hozzányúl a határidőkhöz, a jogorvoslati lehetőségek szűkítéséhez vagy egyéb érzékeny pontokhoz - például az egyszerűsítést szolgáló eljárási szabályokhoz -, akkor rögtön jelentkeznek az emberi jogi és alkotmányjogi aggályok, vagyis a mozgástér beszűkül, és a szándék eszköztelenné válik.
A bírói ítélet mindig emberi sorsokat érint, tehát gondosan egyensúlyozni kell a megfontoltság és a gyorsaság szempontjai között. "Ítélj késlekedve, meggondolva" - tanácsolja a Talmud. Szophoklész szerint pedig "a gyors ítélet nem jár biztosan". Idézhetnék még a meggondoltság mellett szóló gondolatokat, de kétségtelen, hogy az időigényes töprengés és tépelődés egy magas szintű szellemi tevékenység, de állítólag a gyorsaság és az időszerűség, a határozottság sem ártalmas az egészségre.
A "mikor" kérdésére adandó válasz szempontjából megfontolást igényel, hogy a gyorsítást szolgáló jogszabályokon kívül az időszerűség folyamatos biztosításához elengedhetetlenül szükséges a magyar perkultúra megváltozása és a jogkövető magatartás jelentős javulása. Őszintén bevallva, a hatáskörök szétterítésétől és a polgári perrendtartásnak a csomagban szereplő módosításától nem sokat lehet várni. Az viszont megalapozatlan, hogy az Agenda 2000 című dokumentum részét képező országvélemény megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás működését nem tartotta minden szinten kielégítőnek. A megállapítás szerint a bíróságok túlterheltek, ennek következtében a bírósági eljárások elhúzódnak. A saját háztáj vizsgálata kétségtelenül nem volt feladata az országvélemény készítőinek, mert ismerve az ottani pertartamokat, a magyar helyzetet sok EU-s ország tekintetében követésre méltó példaként említették volna, ami persze nem jelenti azt, hogy ítélkezési gyorsaságunkkal valamilyen versenyen aranyérmet nyerhetnénk - de például az olasz és a francia gyakorlathoz képest legalább ezüstre érdemesek lennénk.
Tehát időre van szükség ahhoz, hogy a tiszta lappal induláshoz a jelenlegi ügyhátralék feldolgozásra kerüljön, a perkultúra javuljon, a valóban hatékony eljárásjogi szabályok megszülessenek. Ebben teljes mértékben egyet lehet érteni a Magyar Bírói Egyesület véleményével, és a törvényjavaslat benyújtását megelőző hatpárti egyeztetésen a koalíciós pártok kezdési időpontként éppen ezért javasolták 2003. január 1-jét.
Ebben az egy paragrafusból álló törvényjavaslatban megválaszolásra vár még az a kérdés, hogy hány ítélőtábla kezdje meg a működését: egy vagy több. Mindkét válasz logikus érvekkel indokolható. A több mellett szól, hogy az alkotmány ítélőtáblákról beszél, tehát eleve többes számot használ. Az egy tábla - alsó Legfelsőbb Bíróságként vagy Legfelsőbb Bíróság II.-ként - így árván álldogálna magában, fokozná az ország Budapest-centrikusságát, és szembe menne a sokszor hangoztatott térségfejlesztési elvekkel. Az ügyfelek utazási költségei csökkennének.
Az egy ítélőtábla felállítása mellett szóló és az államtitkár úr által említetten már az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál sem vitatottan, ezek az érvek az előbbieknél megalapozottak. Elég egy pillantást vetni az ügyforgalmi adatokra, hiszen azokból levonható az az egyértelmű következtetés, hogy egy ítélőtábla maradéktalanul el tudja látni a feladatokat, a többi ítélőtábla elég lazán, sőt néha üresen őröl. Ha meg tetszenek nézni a statisztikai adatokat, akkor a pécsi ítélőtábla például egy évben 903 polgári és 429 büntetőüggyel foglalkozna, a szegedi pedig 894 polgári és 494 büntetőüggyel. Magyarország közlekedési helyzete közismerten olyan, hogy szinte bármelyik vidéki városból könnyebb Budapestre utazni, mint egy másik vidéki városba. Egy ítélőtábla személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása egyszerűbb és takarékosabb megoldást jelent, és a korszerű informatika könnyebben megteremthető. Ilyen körülmények között a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslattal egyezően jelenleg egy ítélőtábla felállítását tartja indokoltnak.
A csomag negyedik részével, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény módosításával kapcsolatban elöljáróban szeretném rögzíteni, hogy jogászként a legmagasabb rendű jogi foglalkozásnak, sőt hivatásnak a bírói munkát, az ítélkezési tevékenységet tartom, hiszen minden ítélet emberi sorsokat érint. Ezért a szakmai felkészültség mellett sok töprengést, pszichológiai tudást, sokoldalúságot és érzékenységet igényel, és éppen ezért messzemenően egyet kell érteni minden olyan törekvéssel, amely a jogállást erősíti és a javadalmazást javítja.
Ártalmas viszont - a kisebbségi vélemény előadásában is szereplő megállapítás - a jogállás olyan presztízs szempontú túlértékelése, hogy elöl haladnak a bírák, utánuk néhány szemeteskocsi, és csak ezt követően ballagnak a többiek. Az előbb használtam az "érzékenység" szót. Most egy kicsit túlérzékenységként kell említenem azt az indokolt panaszt, hogy a bírák az idén nem kaptak kitüntetést és nem kapnak fizetésemelést. Az idén valóban a volt alkotmánybírák kapták meg az állami elismerést, de jó lett volna megnézni a tavalyi listát és tényként tudomásul venni, hogy a bírákra is kiterjed az illetmények 8,5 százalékos emelése.
A törvényjavaslatból külön kiemelném, hogy a jogkereső állampolgárokkal a legközvetlenebb kapcsolatot tartó és a legjobban leterhelt helyi bírósági bírók is beosztási pótlékra jogosultakká válnak, végre egyértelműen rendeződik az országgyűlési vagy önkormányzati képviselőjelöltként fellépő, a képviselővé megválasztott, majd a mandátum lejárta után a pályára visszatérni szándékozó bíró jogi helyzete.
(19.00)
Csak helyeselni lehet, hogy a korábban alkotmánybíróként, illetve központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozó személyek egy évi bírósági vagy ügyészi titkári működés nélkül is bíróvá válhatnak. Indokolt a határozatlan időre szóló kinevezés lehetőségnek tágítása, mert furcsa lenne, hogy a kilenc évet kitöltő alkotmánybírót első alkalommal csak három évre lehetne bírónak kinevezni.
Az indokolásban foglaltakkal egyezően ugyancsak egyet kell érteni azzal, hogy a hatékonyabb bírósági munkaszervezés érdekében, megfelelő törvényi garanciák mellett, a bíró hozzájárulása nélkül is sor kerülhessen a kirendelésre, ha a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli szolgálati helyre rendelik ki.
A csomag ötödik részével, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban érdemes lenne, de szükségtelen beszélni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsról. Az előző kormány kétharmados többség birtokában létrehozta az addig is alkotmányos lábakon álló függetlenség látványos biztosítékaként a csupán néhány mediterrán államban működő, a magyar közjogi hagyományoktól teljesen idegen intézményt, és együtt kell vele élnünk. Valójában mi megszüntetni szeretnénk, nem pedig a létszámát emelni. Pedig a szándék indokoltnak látszik a jelenlegi esetben, ugyanis a genetikai tapasztalatok szerint nem jó, ha egy csoporton, egy falun belül csak egymás között házasodnak, mert ez az utódok fokozatos degenerálódásához vehet. Nem ártana tehát a friss vér, még akkor is, ha egyesek azt nem látják kék színűnek, és ezért a tagok számának tervezett növelése célszerű megoldást jelentene.
A tárgyilagosság jegyében azért egy mondat arról, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jól működik - annak ellenére, hogy a tegnapi napig egy éven keresztül én is tagja voltam -, és maradéktalanul teljesíti a törvényben meghatározott feladatait. A javaslat törvényi rangra emeli a létező és hasznosan működő elnöki értekezletet. De túl sokat és feleslegesen beszéltem erről az ötödik részről, hiszen nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy ellenzéki támogatás nélkül, kétharmad hiányában a csomagnak ebből a részéből nem lesz törvény.
A hatodik részben szereplő, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény módosításával kapcsolatban csupán annyit, hogy a bírák tehermentesítése és az ítélkezés hatékonyságának fokozása érdekében létrehozza a jogszabályokban meghatározott körben önálló felelősséggel, érdemi, ügydöntő feladatokat ellátó bírósági ügyintéző intézményét, amelyik Európa számos országában eredményesen működik, és az Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlásában is szerepel. Helyeselhető minőségi követelmény, hogy a bírósági ügyintézőnek felsőfokú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie, és széles körű feladatai miatt indokoltan munkaköri pótlékra jogosult.
Az ügyészségről, az ügyészi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvények módosítását tartalmazó hetedik és nyolcadik résszel kapcsolatban az idő előrehaladottsága miatt csupán annyit, hogy technikai jellegű és helyeselhető rendelkezéseket tartalmaznak.
Végül csupán néhány mondat a H/1473. számú országgyűlési határozati javaslatról.
A javaslat logikusan gyűjti csokorba az igazságügyi reformmal kapcsolatos, megoldásra váró feladatokat. Az igazságszolgáltatás csak az ítéletek eredményes végrehajtása esetén válhat hatékonnyá. Tarthatatlan állapot, hogy jelenleg a bírósági végrehajtók által lefolytatott eljárásoknak csak mintegy egyharmada eredményes. Az állampolgárok joggal elvárják, hogy a végrehajtás gyors és kiszámítható legyen, és ezért kiemelten helyeslést érdemel a bírósági végrehajtásról szóló törvény, az igazságügyi szakértői tevékenységre vonatkozó szabályozás, végül a bíróságok ügyvitelére vonatkozó elavult szabályozás megszabott határidőn belüli felülvizsgálatára és a törvényjavaslatok előterjesztésére irányuló felkérés. Remélhetőleg az eljárások kézzelfogható gyorsítását szolgálja majd a perkímélő módszerek, a polgári jogi jogviták bíróságon kívüli rendezési lehetőségeinek megvizsgálása és a vizsgálat alapján megszülető szabályozás. Nem kevés feladat vár még tehát a kormányra és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra az igazságügyi reform végrehajtása érdekében.
Ennyit tehát tíz percnyi dióhéjban a tartalmas csomag egy részéről, azzal a fenyegetéssel, hogy a polgári perrendtartásról és a büntetőeljárásról a következő ülésen a jogalkalmazásban ma is gyakorlatilag tevékenykedő képviselőtársaim mondják majd el a Fidesz álláspontját. Nagyon köszönöm érezhetően lankadó érdeklődésüket. (Derültség és taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
