DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva az ellenzéki felszólalásokat, úgy érzem, sok minden, ami elhangzott, nélkülözi az ismételt elmondás alapját. Mit is mondott az államtitkár úr? Két mondatot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy ezt a törvénycsomagot a parlamenttől és mindentől teljesen független Országos Igazságszolgáltatási Tanács többségi szavazattal támogatta. Kérdezem azoktól, akik a bírói függetlenségre hivatkoznak, ha egyszer az Országos Igazságszolgáltatási Tanács támogatja a törvényjavaslatot, annak összes részét, akkor vajon van-e okunk számon kérni a kormányon a javaslatnak a bírósági függetlenségre, a bírósági szervezeti kérdésekre vonatkozóan valamilyen kormányzati törekvéseknek a bírói véleményekkel való szembenállását.
(20.00)
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tíz tagja vett részt azon az ülésen, akik többségben támogatták a javaslatot. Úgy gondolom, ezt nem lehet kétségbe vonni, még egyszer megkérdeztem, hogy jól hallottam-e, az államtitkár úr azt mondta, hogy így történt. Hogy hol volt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács másik öt tagja, azt én nem tudom megmondani. A tisztelt Országgyűlés úgy döntött, hogy ez a szervezet fogja majd eldönteni ezeket a kérdéseket. Természetesen dönthetett volna másképpen is, az Országgyűlés is dönthetne másként, támogatás nélkül is, de hangsúlyozom: az a vita, amit itt ellenzéki képviselőtársaim felmelegítenek, eldőlt az arra illetékes helyen, a támogatásukról biztosították a javaslatot.
Még egy mondatot szeretnék kiemelni az államtitkár úr expozéjából és főleg Hankó Faragó képviselő úr vádjaira cáfolatként elmondani. A tervezetben, tehát ebben a javaslatban szereplő Pp.- és Be.-módosításokkal együtt tervezett változtatások mindösszesen 12 ezer ügyet - 90 százalékában fellebbezési ügyet - jelentenének, tehát 12 ezer ügy lenne az úgynevezett ügyforgalom ezen az Országos Táblabíróságon a hatálybalépését és felállítását követően. Ennek a 12 ezer ügynek nem egészen az egyharmada, egynegyede büntetőügy. Amennyiben a Hankó Faragó úr által igen szépen ecsetelt, a vidék Magyarországának a szempontjait alapul véve és a tényleges realitásokat is figyelembe véve öt tábla kezdené meg valamikor a működését - most az időpontot egy kicsit tegyük félre -, akkor lenne olyan táblabíróság, ahol évi - még egyszer mondom: évi - 300 büntetőügyet, fellebbezési ügyet kellene elbírálni.
Szeretném megkérdezni tisztelt gyakorló jogász képviselőtársaimtól: rendjénvalónak tartanák-e azt, ha Magyarország jelenlegi nemzetgazdasági helyzetében bármilyen időponttal, bármilyen döntéssel egy teljes, olyan bírósági szervezeti rendszert, országos hálózatot hozzunk létre, ahol a felsőbíróságon 300 ügyet bírálnak el egy évben? Nagyon csodálkozom azon - mert elég sok idő volt ezt átgondolni, részt vesznek ezeken a vitákon ellenzéki és kormánypárti politikusok, szakemberek egyaránt -, hogy az érvek között valahogy elsikkad ez a lényeges szempont; mögé kellett nézni.
Nagyon helyesen döntött tavaly decemberben - egy hatalmas vita és viharos véleménynyilvánítások és nem csak a Parlament falai között zajló érvelések után - az Országgyűlés úgy, hogy a kormány kapja meg azt a fél évre szóló bizalmat, hogy áttekintse: az alkotmányos intézmények életbe léptetésének és bevezetésének milyen formában és milyen időpontban jön el az ideje. Áttekintették, szinte napra pontosan beterjesztették azt a javaslatot, amelyet ma kezdtünk tárgyalni, és ennek alapján az állapítható meg, hogy jelenleg a bírósági forgalmat, a bírósági szervezet érdekeit, a független bíráskodás feltételeit alapul véve és a minden ilyen jellegű törvényhozási folyamat kapcsán okvetlenül számba vehető nemzetgazdasági teherbíró képességet alapul véve csak és kizárólag az az ésszerű javaslat támogatható, amely - jelenlegi ismereteink szerint - belátható időn belül egy táblabíróság, egy felsőbíróság felállítását javasolja. Hol legyen ez a felsőbíróság?
Tisztelt Képviselőtársaim! Bármilyen szomorú is ezt mondanom, de mindenki, aki Magyarországon él, tudja - tegnap elhangzott ezzel kapcsolatban egy interpelláció -, hogy jelenleg Budapestről délre két hídon sem lehet átmenni Kelet-Magyarországról Nyugat-Magyarországra, hogy jelenleg Magyarországon a mindenki számára és a legkisebb költséggel elérhető központ Budapest. Természetesen döntött már úgy a Magyar Országgyűlés tíz évvel ezelőtt, hogy egy országos közjogi intézmény székhelyeként Esztergomot jelölte meg - döntött már így, de a tíz év alatt soha, egyetlenegy percig sem működött ott érdemben ez az intézmény, nem mondom meg, hogy melyik intézményről van szó. Gondolom, most sem kíván senki olyan javaslattal előállni, hogy ne az ország fővárosa adja a székhelyét annak az országos felsőbíróságnak, amely 2002. január 1-jén kezdené meg működését. Azt hiszem, a képviselői felelősség alapján egyetlenegy országgyűlési képviselő sem fog annyira elrugaszkodni a jelen helyzettől a javaslattételkor, hogy kétségbe vonja: jelenleg az egyetlen indokolt felsőbíróság székhelye Budapesten kell hogy legyen. (Dr. Hankó Faragó Miklós közbeszólására:) De ha ilyen javaslatok lennének, úgy gondolom, azokat kellően meg kell majd indokolni, és az indokok alapján akkor azokkal vitatkozni leszünk kénytelenek.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, az eltelt fél év és a beterjesztett javaslat, amit már júniusban kézhez vettek a képviselők - tehát viszonylag hosszabb felkészülési idő állt rendelkezésre -, eloszlatja azt a teljesen alaptalan vádat, ami tavaly ilyenkor, közel egy évvel ezelőtt érte a kormánypárti javaslattevőket, elsősorban a kormányt, hogy el akarja odázni, sőt negligálni akarja az 1997-ben elfogadott bírósági szervezeti átalakításra vonatkozó törvényes kötelezettségét. Azt hittem, ha elolvassa valaki a javaslatot és látja, hogy igen, lesz táblabíróság, igen, annyi lesz, amennyi indokolt, igen, az ehhez szükséges változtatásokra fel kell készülni, ami olyan eszközöket igényel, amelyekre a lehetőséget két év alatt lehet megteremteni, beleértve természetesen nem csak a pénzeszközöket, akkor ez végre most már eloszlatja azt az imént is hallott, megalapozatlan gyanúsítást, miszerint a kormány le akar valamit fékezni. A kormány véleményem szerint semmit nem akar lefékezni ezzel a javaslatával, hanem valóban meg akar teremteni egy olyan intézményt, amelyet annak idején a kigondolói és támogatói - nem pontosan érzékelve a tényleges szükségletet és a tényleges helyzetet - valamilyen, a gombhoz varrandó kabát formájában képzeltek el.
Tisztelt Országgyűlés! A teljes vitát feleslegessé tenné önmagában az a tény, hogy ezt a most javasolt törvénytervezetet, törvényjavaslatot az arra illetékes szervezet támogatta. Ők természetesen nem tudnak törvényt hozni, azt nekünk kell majd megalkotnunk, de szeretném a figyelmükbe ajánlani - és ezt ennek a vitának egyetlen percében se felejtsék el -, hogy akikről szó van, azok támogatták. Természetesen elvileg kifogás tárgyát képezheti az, hogy mit keres az országgyűlési határozattal kapcsolatban, az azzal összefüggésben benyújtott törvénycsomagban ennyi, különböző egymástól viszonylag távol álló törvény - amelyeknek azonban mindegyike az igazságszolgáltatás anyagi vagy eljárási szabályait, vagy szervezeti részét illetően tartalmaz változtatást -, amely az egymással egyébként köszönő viszonyban sem lévő csoportokra bontható ügyek elbírálásának mikéntjét jelenti. Azt szeretném megkérdezni az ezt kifogásoló képviselőtársaimtól, hogy vajon lehetne-e úgy tárgyalni az ítélőtábláról, annak felállításáról, az azzal kapcsolatos részletekről, ha a kormány nem tette volna le az asztalra a polgári perrendtartás módosítására vonatkozó elképzelését, amely nem mást, nem egyebet tartalmaz, mint azt, hogy azt a tervet, ami tíz év óta terv, miszerint a helyi bíróságok terheit csökkenteni kell, hogy a megyei bíróságokon tényleges munkamennyiségű bírói ítélkezést kell kifejteni és hogy a tervezett ítélőtáblán is tényleges ügyérkezést kell biztosítani, amit ez a Pp.-módosítás fog megvalósítani; ha ezt nem tárgyalnánk meg, akkor nem tudnánk, miről tárgyalunk - de szerencsére meg fogjuk tárgyalni.
Ugyanez a helyzet a büntetőeljárási törvénnyel kapcsolatban is. Nagyon csodálkozom, hogy valaki azt kifogásolja, hogy miért csak szakaszosan lép hatályba a büntetőeljárási törvény, amely a négyfokú eljárásra épül. Hogyan lépne hatályba, tisztelt képviselőtársaim akkor, amikor nincsen még négyszintű bíróság?! Én nagyon érdekesnek tartom azt a fejtegetést, hogy egy nem létező, csak 2002 januárjában felálló táblabíróságra épített négyfokú eljárást, mondjuk, két évvel korábban léptetnénk hatályba. Nem tudom, hogy ezt gyakorló jogászként vagy országgyűlési képviselőként megalapozottan el lehet-e várni a felelősséget viselő kormányzati többségtől, azt hiszem, hogy nem.
Úgy gondolom, hogy természetesen azt követően, amikor kiderült: a kormány nem képes követni azt a megalapozatlan elképzelést, mely szerint két hónapon belül, tehát 2000. január 1-jétől legyen táblabíróság, automatikus kötelezettsége támad ebből fakadóan arra, hogy a büntetőeljárási törvényt természetesen nem lehet hatályba léptetni, mert hiszen az más szervezetre, másként elképzelt szervezetre lett kitalálva, és más hatálybalépési időponttal lett elhatározva.
(20.10)
Ezek után úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, csak arról lehet érdemben vitatkozni, hogy vajon miért kifogásolja az ellenzék az egész csomag elfogadását és azon belül az olyan a szervezeti változtatásokat, amelyek valóban kétharmados részeket is tartalmaznak.
Azt kell mondanom, bár remélem, hogy nem így van, hogy ezek szerint az ellenzék nem kívánja az ítélőtáblák felállítását 2002-ben sem, nem kívánja az ezzel kapcsolatos törvénymódosításokat, és ezzel azt fejezi ki, ha így lenne, ha így szavazna, hogy végképp el szeretné vetni a felsőbíróság, a táblabíróság, az országos táblabíróság ügyét. Reméljük, hogy nem erről van szó.
Később részletesen ki fogjuk fejteni érveinket.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
