KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először a műfajról mondanék egy mondatot. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy általában a zárszámadás egy unalmas parlamenti vita szokott lenni. Az előterjesztés ennél több figyelmet érdemelne, mert ebbe sok új színt vitt a mostani koalíció, tehát érdemes lenne többünknek itt ülni. Ez inkább csak a megszokás, a korábbi évek zárszámadási törvényének az eléggé formalizált légkörét tükrözi most a parlament. Érdemes lenne odafigyelni. Úgy foglalnám össze - a Fidesz-szlogennel élve -, hogy több mint zárszámadás, de kevesebb mint költségvetés. Mindenesetre ez a javaslat jóval több mint zárszámadás.
Először is a zárszámadásnak - azt hiszem - az a feladata, a címe is így szól, a 1998. évi költségvetés végrehajtásáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a '98. évi költségvetésben meghatározott tételek, előirányzatok teljesülését, módosulását kellene nyomon követnünk, ami legalábbis három fontos elemet kell hogy tartalmazzon.
Az első, amire szeretném felhívni a figyelmet: ennek a bizonyos 1998. évi költségvetésnek a bevételi főösszege - az eredeti főösszeg módosított összegét mondom, ami itt szerepel - 2636 milliárd, a kiadási főösszeg 3177 milliárd. Tehát a kettő közötti hiány 552 milliárd, és ebből az 552 milliárdból... - de nem is ez a fontos, hanem a két nagy szám, tehát a bevétel és a kiadás, amit nyomon kellene követnünk, ezzel igencsak összemérhető az a körülbelül 220 milliárd, amit a Postabank, illetve az MFB konszolidációjára, tőkésítésére használ, irányoz elő az 1998. évi költségvetés.
Igaz, hogy a 1999. évi költségvetés módosítása során született ez a költségvetési módosítás, de ez mégiscsak az 1998. évi költségvetés része, annak a hatályos jogszabálynak a része, és nekünk itt most ennek a pontnak, tehát például ennek a 220 milliárdnak, ami a bevételi főösszeg majdnem 10 százaléka, annak a végrehajtásáról, tehát elköltéséről is kell határoznunk, és amikor majd három vagy hat hét múlva ezt megszavazzuk, akkor úgy szavazzuk meg a Postabanknak és az MFB-nek adott költségvetési támogatás végrehajtását, mintha ismereteink lennének arról, hogyan történik ennek a végrehajtása.
Ezért szorgalmaztuk azt, hogy ahhoz, hogy ezt el lehessen fogadni, legalább egy olyan bizottság felállítása lenne szükséges, amely nyomon követi folyamatában ezt az egész postabankos történetet, beleértve az MFB-t is, megvizsgálja, hogy indokolt volt-e az összegnek ezen összegen történő megállapítása, és hogy helyesek-e azok a mechanizmusok, amelyek - reménységünk szerint - az államháztartáson belül fogják tartani ezt az összeget, és nem fog a korábbi bankkonszolidációk rossz tapasztalatai alapján néhány százaléka ennek a költségvetési támogatásnak, mindannyiunk közpénzének elfolyni.
Ez tehát az első aggályunk, hogy itt egy olyan jelentős összeg végrehajtásáról fogunk majd szavazni, amely összeg végrehajtását nem tudjuk nyomon követni.
A második: a bevételek alakulása az előirányzathoz képest. Mind az ÁSZ jelentéséből, mind pedig a kormány által benyújtott zárszámadásból kiderül, hogy a kormányváltás során a költségvetési előirányzat időarányos teljesítése megvalósult, lényegében nincsen olyan jelentős, költségvetési felhasználásban történő eltérés, amely a választás után megalakult új kormányt olyan helyzetbe hozta volna, hogy nem tudta volna teljesíteni az eredetileg előirányzott költségvetési számokat. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a legegyszerűbb helyzetben akkor lennénk, ha előttünk lenne a '98. évi költségvetés, és a zárszámadás során, legalábbis a költségvetés kiadási oldalainak teljesülése során azt tapasztalnánk, hogy az teljesen arányos és a költségvetési törvényben foglaltak szerint zajlott.
A valóság azonban az, hogy az év második felében az előirányzatok belső arányaikat tekintve is jelentősen eltérnek, és egy nagyon érdekes tendenciát mutatnak. Szeretnék ebből néhányat önökkel megosztani. Attól tartok ugyanis, hogy nem mindenki - nem bántom a jelenlévőket, de el tudom képzelni, hogy még a jelenlévők közül sem mindenki, de mindenesetre az eddig felszólalók közül, biztosan állíthatom, nem mindenki - olvasta el a zárszámadásról szóló törvényt, hiszen akkor az 1800 megahertzes tenderből befolyt privatizációs összegről nem beszélhettünk volna, hiszen az ebben az évben lett kihirdetve. De ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy az egy második, ez után lévő költségvetés zárszámadása során figyelembe veendő tétel, nem pedig most.
Visszatérve a költségvetésre: két elemet emeltem ki, a beruházások, fejlesztések támogatása az előirányzathoz képest hogyan változott - elsősorban a vidéki, tehát a megpályázható vagy részfinanszírozást jelentő beruházások támogatása -, másik oldalról a központi költségvetési szervek, ezen belül is kifejezetten a minisztériumok kiadásainak vizsgálata.
Elébe megyek és az államtitkár úrnak mondom, mert ilyen jellegű kimutatás nincs ebben az anyagban, hogy a minisztériumok - nem háttérintézményei, hanem kifejezetten csak a minisztériumok - intézményi dologi kiadásainak és intézményi fejlesztéseinek növekménye az előirányzathoz képest valamivel több mint 7,5 milliárd forint. Ehhez képest azok a támogatások, amelyekről majd szót fogok ejteni, amelyek a vidékfejlesztéssel, az önkormányzatok megpályázható összegeivel, más támogatások igénybevételéhez szükséges állami támogatásokkal függnek össze, körülbelül 28 milliárddal - az én összegyűjtésem szerint - kevesebbek az előirányzatnál. Azt hiszem, ez már érdemes arra, hogy egy kicsit részletesen is megnézzük.
A Miniszterelnöki Hivatalban, nem fogom végigsorolni, csak a példa kedvéért, összesen 1,3 milliárd, egész pontosan 1342 millió forinttal magasabb az intézményi dologi kiadás - ebben nincs benne a nemzetbiztonsági szolgálat, kifejezetten a MEH intézményi dologi kiadása és az intézmény fejlesztése -, mint az előirányzat. A Belügyminisztériumban én 198 millió forintot találtam, a Földművelésügyi Minisztériumban mintegy 1 milliárd forintot, a Környezetvédelmi Minisztériumban 720 milliót, a KHVM-ben mintegy 700 milliót, az Oktatási Minisztériumban 1 milliárd 570 milliót - a bonyolult költségvetés miatt elképzelhető, hogy más címen ezt visszavették vagy máshova kerültek bizonyos összegek, ez csak az oktatásira vonatkozik -, az egészségügyi tárcánál 340 millió, a PM-nél 590 millió - és sorolhatnám. Ezek nem személyi kiadások, csak dologi növekmények az előirányzathoz képest.
(19.30)
Akkor most párba állítanám: miközben a Belügyminisztériumban 198 millióval növekednek a belső dologi kiadások, aközben a cél- és címzett támogatásokra előirányzott 42,8 milliárd helyett csak 35,95 milliárdot osztott ki a minisztérium. Ez mintegy 7 milliárddal kevesebb az előirányzatnál. Tessék elgondolni, hogy 50-80-100 millió forintos támogatások esetében ez hány darab önkormányzat, hány darab beruházás! Valamelyest ellensúlyozza ezt a negatívumot, hogy az önhibájukon kívüli önkormányzatok támogatására és a területi kiegyenlítésre valóban több pénzt fordított a kormányzat az előirányzathoz képest, összesen 3,3 milliárddal. Akkor már csak körülbelül 5 milliárdnyi az a veszteség, ami érte az önkormányzatokat.
Erre lehet mondani kormányzati vagy pénzügyminisztériumi részről, hogy ez természetesen azért történt, mert az önkormányzatok nem tudták igénybe venni. Igen, többek között azért, mert a környezetvédelmi tárca három egymást követő eredményhirdetésénél is, pénzhiányra hivatkozva nem tudta kiosztani a támogatást, és ily módon az önkormányzatok valóban nem tudták prezentálni a százszázalékos pénzügyi lefedettségét egy-egy beruházásnak. Mint tudjuk, a cél- és címzett támogatás lehívásának az a feltétele, hogy összeálljon a beruházáshoz, fejlesztéshez szükséges valamennyi forrás. Nos, ez nem állt össze.
Elmondanám, hogy azért a Környezetvédelmi Minisztériumban 720 millió forintos minisztériumi dologi kiadási növekmény van az előirányzathoz képest. Úgy tessenek elképzelni, hogy ez számítógépeket, esetleg irodabútorok cseréjét, ilyesmiket jelent. Erre azért volt 720 millió forint, miközben az Alföld-programra - csak kiragadnék egy példát - a 136 millió forint helyett ennek tizede sem jutott; persze a vidéket támogatja a kormány: 8, azaz nyolcmillió forintot sikerült erre költeni. De ugyanígy mondhatnám, hogy a Duna-monitoringra - amely akkora politikai vihart kavart, hogy figyeljünk oda a Dunára - nulla forintot sikerült költeni a 20 milliós előirányzat helyett; a szigetközi vízkárok mérséklésére 150 millió forint helyett 72 millió forintot. A levegőtisztasági mérőberendezések mindannyiunk számára fontos kicserélése: az előirányzott 20 millió forint helyett nulla forint. A védett természeti értékeink megőrzése: 150 millió forint helyett nulla forint. Nem akarom végigsorolni, hiszen az 58. oldalon mindenki elolvashatja, aki veszi a fáradságot.
Végigvehetnénk - bár nem akarok végigmenni rajta, de azért elmondom. A sokat emlegetett lakástámogatásról, az előző kormányzat sokat bírált lakástámogatásáról két dolgot szeretnék mondani. Egyrészt '95 óta folyamatosan nőttek az egy évben megépülő lakások számai, egészen '98-ig. '98-ban már csak egy nagyon enyhe növekedés volt, jelentős az ívben a megtorpanás. '99-ben pedig kevesebb lesz az épülő lakás - ezt most előre mondom. Ahogy mondtam tavaly, hogy nem épül autópálya, nyugodtan mondhatom, hogy nem fog több lakás épülni, sőt kevesebb fog épülni, mint tavaly. Ennek az egyik oka biztos az, hogy a lakástámogatásokra előirányzott 46,6 milliárd helyett csak 42,9 milliárdot osztottak ki. Tehát itt is mintegy 4 milliárd forintot visszatartott a kormányzat az előirányzathoz képest.
Az egész költségvetés végrehajtásának nagy vesztese az infrastruktúra, hiszen például a Phare-segéllyel történő MÁV-modernizáció mellé rakott állami pénz - ami 3,5 milliárd lett volna - nulla forintra sikerült. Erre lehet mondani, hogy igen, biztosan nem jól készítettük elő ezt a Phare-segélyt - én nem így emlékszem, de elképzelhető, hogy nem sikerült végigvinni.
Akkor mondok olyan példát, ahol nincs Phare-segély. A MÁV-modernizáció általában az eszközök modernizációja annak érdekében, hogy a létszámot lehessen csökkenteni: átjárók korszerűsítése, jelzőlámpás rendszer kialakítása, váltók átalakítása, hogy kisebb létszámmal lehessen dolgozni. Erre 8,2 milliárdot irányzott elő az előző költségvetés, és végül 1,9 milliárdot utalt át az állam. Mondhatjuk, hogy a szlovén vasút az 5-ös folyosó kiépülését végre lehetővé tenné, és egyébként 80 év után épülne először Magyarországról induló nemzetközi vasútvonal, nos a szlovén vasút 5,6 milliárdos előirányzatából - nagy keserűségemre - 273 millió forintot sikerült elkölteni.
Azt hiszem, ezek után nem lehet csodálni, hogy egy kicsit szomorú szemmel gondolok arra, hogy vajon el lehet-e, el szabad-e fogadnunk a költségvetés végrehajtását, az ilyen belső átcsoportosításokat a végrehajtás során. Az ÁSZ nyilván vizsgálta a jogszerűségét. A jogszerűsége tekintetében nem vitatom, hogy a kormányzatnak joga van akár ilyen, mintegy 30 milliárdos, a beruházás és a dologi kiadások közötti átcsoportosításra, de mégiscsak fájdalommal kell ezt összegeznem, miközben nem minden intézménynek vagy állami intézménynek sikerült a dologi kiadásait növelni. Mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémia mint akadémia - nem a háttérintézmények, hanem az Akadémia - dologi kiadását összesen 54 millió forinttal faragta le a kormány, ennyivel kevesebbet utalt át. A Gazdasági Versenyhivatalnak is nulla a növekménye. Ezt azért írtam ki, mert nagyon meglepő, összesen egy olyan hivatalt találtam, amelynek nem volt növekménye.
Visszakanyarodnék egy kicsit az időarányosról és a belső elmozdulásról még egyre: mit eredményezett az előirányzatoktól való ilyen eltérés, tehát a politikai akarat? Végül is - már elhagyta a termet képviselőtársam, a szabály szerint nem említem a nevét - az előttem szóló képviselőtársunk éppen azt mondta, hogy a politikai akarat megnyilvánulása az esetleges eltolódás ezen a kiadási és bevételi oldalon, de főleg a kiadási oldalon, a kiadási főösszegeken belül. Akkor szeretném összegezni, hogy a központi költségvetési szervek összes, most már nemcsak a dologi kiadási növekménye - a bevétele is nőtt - 150 milliárd. Ugyanakkor a helyi önkormányzatok támogatása 4 milliárddal csökken összességében. A kormányzati rendkívüli kiadásokról - lehet mondani, hogy bizony volt árvíz, ez, az, amaz - nagyon sok szó esett, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem lehetett olyan rosszul tervezve a kormányzati rendkívüli kiadások kerete, ha árvíz ide-oda, 10 milliárddal kevesebbet adott ki a kormányzat a rendkívüli kiadásokra, mint ami eleve be volt tervezve. Itt van egy 10 milliárdos maradvány.
Az elkülönített alapokról is szólhatnék. Az Útalap bevételei szépen nőttek, ugyanakkor a kiadásai kevésbé nőttek. Hárommilliárd a különbség a bevétel és a kiadások között, tehát 3 milliárddal kevesebbet költhetett el az Útalap. Így - egyébként éppen érdekes - az út-, hídépítés az előirányzott 15 milliárd helyett 12 milliárdra sikeredett. Itt is a fejlesztés szenvedte el a csorbát. A 92,6 milliárdos bevételből csak 89,5 milliárd mehetett fejlesztésre.
Végül - most már befejezném - arról volt szó, hogy több, mint zárszámadás, kevesebb, mint költségvetés. Eddig beszéltem arról, hogy most legalizáljuk ezeket a kiadási változásokat, trendváltozásokat. Arról is szeretnék beszélni, hogy olyan dolgok is ide keveredtek, amelyek nem függvényei a költségvetés végrehajtásának, hanem teljesen attól függetlenek, tulajdonképpen pótköltségvetésbe illenének.
Az egyik a korábban már többször a plénum előtt szereplő pótköltségvetési igény, az árvíz gondja. Az árvíz először a KHVM-en belül - mert a sors oda sorolta - az út-, hídfejlesztésekkel lett megfizettetve, most pedig, ahogy látjuk, a 12. oldalon a 23. § (3) bekezdésének b) pontja azt mondja, hogy - a mostani évről beszélek, a tavalyi zárszámadás keretében az idei évről döntünk - ami befolyik a Távközlési Alapba, azt fordítsa a KHVM az út-, hídfenntartásra mintegy 4 millió forint értékben. Még szerencse, hogy egy tárcánál van a távközlés és az út-híd, így lehet az árvizet az utakkal, az utakat a távközléssel, aztán ha körbeér, akkor a távközlést az árvízzel finanszírozni.
A következő: már szó esett a Postabankról, és szeretném elmondani, hogy a 13. oldalon a 23. §-ban találunk még néhány meglepetést. Az (5) bekezdés szerint a Postabank tőkeemelése 23,7 milliárdra változik, és a honvédségi ingatlanok eladására vonatkozó módosításról - amit már régen láttunk, már a költségvetés során láttuk, hogy irreális - szól itt egy átcsoportosítás.
(19.40)
Szól a nyugdíjalapokról a 18. és a 19. §-ban, szól a 9. oldalon az MFB 40 milliárdjáról, és még lehetne sorolni, mi mindenről, ami, azt hiszem, hogy egy pótköltségvetésnek lehet a tárgya, a '99. évi költségvetés végrehajtásakor lehet a végrehajtás tárgya, mondhatjuk, hogy el kellett térni tőle, csak egy valami nem lehet: a '98-as költségvetés végrehajtásának tárgya, ez nem lehet ebben a törvényben.
Ezért nagy aggodalommal tekintünk a törvényjavaslat elé, a törvénykezés ilyen formája elé, és előrevetítem, hogy a magam részéről nem tudom megszavazni ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
