KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevőszéki bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki bizottság ülésén kisebbségi vélemény is elhangzott, aminek a rezüméjét szeretném most előadni.
Az 1998. évi zárszámadás nemcsak a három fejezet állami számvevőszéki ellenőrzésében és nemcsak abban első, hogy a központi költségvetést együtt tárgyaljuk a tb-elszámolásokkal, abban is különleges, hogy év közben kormányváltás és a gazdasági folyamatokban tendenciaváltás, de legalábbis tendenciatörés mutatható ki.
A gazdaságpolitika tudatos alakítása helyett a szervezési és kommunikációs tevékenység erősödött, új minisztériumok álltak fel, a közpénzek hatékonyabb felhasználása jelszavával. Ehhez képest az is elsőként fordult elő a Magyar Köztársaság elmúlt tíz évében, hogy a teljes fejezet költségvetését újra el kellett rendelni, mint ahogy az megtörtént a Szociális és Családügyi Minisztérium gazdasági igazgatósága esetében. Ekkora rendszerek működtetése során elkerülhetetlen a teljesség és a mérlegvalódiság elvének valamilyen mértékű megsértése.
Az azonban, hogy a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatósága leltározási tevékenységének minősítése elégtelen, az Állami Számvevőszék jelentéséből egyértelművé vált. Idézek belőle: "A beszámoló jelentések valódisága nem tekinthető leltárral megfelelően alátámasztottnak. A Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatósága esetében a kis értékű és egyéb, érték nélküli eszközök leltározásakor a beazonosítatlan tételek száma mintegy 6300 volt, a befektetett eszközök leltára megközelítőleg 80 százalékos volt, és azokat az eszközöket, amelyekről a leltár során nem lehetett megállapítani, hogy valóban megvannak-e, meglévőnek tekintették."
Ez a két tény, tehát a Szociális és Családügyi Minisztérium gazdasági, gazdaságszabályozási csődje és a közbeszerzési és gazdasági igazgatóság elszámolási, leltározási szabálytalansága önmagában jelzésértékű, és ezért alapjaiban kérdőjelezi meg a jobb gazdálkodásra való törekvés valóságtartalmát. Ami kis hiba egy végrehajtó egység könyvelőjénél, az megengedhetetlen a követelményeket megfogalmazó, irányító szervezet esetén.
Nyilván a takarékosság jegyében, amikor a kormányzat valamennyi intézményi szereplőtől évi 3 százalékos létszámleépítést vár el, akkor saját létszámkeretét 5 százalékkal növelte meg. 1997-hez képest a helyettes államtitkárok 35 fős létszámát '98-ban 60 főre, közel a duplájára emelte. Hasonló módon jártak el a minisztériumok főosztályvezető-helyettesei esetében - 9 százalék - és az intézmények igazgatói, főigazgatói 31 százalékos létszámnövelésének esetében is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vita során elhangzott, hogy a címzett és céltámogatások körében az önkormányzatoknál kimutatott maradványérték 1998 végére elérte a 28 milliárd forintot. Ez az éves előirányzatnak több mint a fele. Ennek nagyságrendje akkora, amivel foglalkozni kell, és részletes értékelés után a növekedésének előbb-utóbb gátat kell szabni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott zárszámadással szemben kritikus éllel vethető fel, és vetődött fel a bizottság ülésén, hogy ma sem tisztázott, hogy a Postabank Részvénytársaság, a Magyar Befektetésfejlesztési Részvénytársaság és az ÁPV Rt. megsegítésére, ami 220 milliárd forinttal növelte a költségvetés hiányát, feltétlenül így és ekkora összegben kellett hogy sor kerüljön. Ez önmagában akkora tétel, ami a '98-as költségvetésről szóló zárszámadás elfogadhatóságát, indokoltságát megkérdőjelezi.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
