KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Meglehetősen méltatlan a megítélésem szerint is az, hogy egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslatot gyakorlatilag egy este letárgyalunk, befejezzük az általános vitáját. És akkor nem beszélek arról, hogy az államháztartás egy másik, igen fontos alrendszerének az elszámolását is el kellene végeznünk tulajdonképpen még ma este.
Az igaz, hogy az Állami Számvevőszék a jelentésével, csak úgy, mint eddig mindig, jelentősen segítette a képviselők munkáját, megkönnyítette azt, hogy el tudjunk igazodni a meglehetősen vaskos kötetek olvasásában. Mégis úgy gondolom, hogy időt kellene hagyni a képviselőknek arra - persze a 3 hetes tárgyalási ülésrendbe ez nem fér bele -, hogy az első megszólalások során felmerülő problémák után tudjanak menni, utána tudjanak nézni, értékelni tudják az elhangzottakat, és legalább arra lehetőséget kellene találni, hogy ne a részletes vita során, hanem általános vita keretében tovább tudjuk folytatni ezt a munkát.
Úgy gondolom, hogy miközben jóváhagyjuk a költségvetésben tervezett feladatok teljesítését, kiemelten fontos lenne elemezni az előirányzatoktól való eltéréseket és azok indokolását. Ebbe hangsúlyosan bele szeretném érteni az év utolsó napjaiban végrehajtott változtatásokat is, itt már többen említést tettek - Kovács Kálmán, Bauer képviselőtársam - a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank konszolidációjáról. Ez rendkívül nagy mértékű beavatkozás volt a '98. évi folyamatokba. Ezeket az eltéréseket sajnos nincs módunk kellő mélységben elemezni.
Figyelemmel az Állami Számvevőszék jelentésére is, amelyben rögzítésre került, hogy tulajdonképpen az Állami Számvevőszéknek egyfajta törvényességi ellenőrzési lehetősége van, s a célszerűségi, eredményességi vizsgálatot, amelyre Takács képviselőtársam is utalt, sajnos nem tudja idő, s a lehetőségei hiányában sem elvégezni, erre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk, de nyilvánvaló, hogy akkor nem ilyen érdeklődés mellett kellene lefolynia a vitának.
Tisztelt Ház! Az eddig elhangzott felszólalásokban 1998-at különbözőképpen értékelték a képviselőtársak. Én magam is, ha már megszólalok, úgy gondolom, szükséges hogy véleményt nyilvánítsak erről az esztendőről. Úgy minősítem 1998-at, hogy az új kormány számára kedvező örökséget hagyott az előző kormány, megfelelő gazdaságpolitikai pályát jelölt ki. Nagyon pozitívnak tartom, hogy összességében az új kormány ezt a pályát végül is megtartotta, nem szabta át, nem fogalmazott meg új prioritásokat, mert meggyőződésem, hogy nem is volt rá szükség.
Amit Bauer képviselőtársam a gazdaságpolitikával kapcsolatos értékelése során elmondott: magam is osztom a mondanivalóját.
(20.20)
Arra szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet, és különösen szeretném kiemelni, hogy a kedvező gazdaságpolitikai folyamatokban egyidejűleg két folyamat volt jelen. Az egyik, hogy a gazdaság gyorsan növekedett, a másik pedig, hogy az infláció erőteljesen lassult. Itt az általános indokolási rész is egyértelművé teszi, számszerűsíti, hogy milyen gazdasági növekedés volt, hogyan fejlődött az export, hogyan növekedtek a beruházások. Ami pedig az infláció erőteljes lassulását illeti, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez már három éven keresztül tartó folyamat volt.
Amiben kiemelkedő év volt 1998, azt gondolom, az, hogy egyszerre volt jelen a növekedés és az egyensúly, és bár az új kormány az év hátralévő részében, az utolsó negyedévben igyekezett ezt az egyensúlyi keretfeltételt némileg feszíteni, ezt túlfeszíteni nem sikerült. Ami az egyensúlyi jellemzőket illeti, erre is többen kitértek. Meglehetősen összetett és meglehetősen differenciált volt, mint ahogy - még egyszer mondom - többen utaltak erre. Nagyon kedvező volt, hogy az államháztartás nem fékezte a növekedést, a keresleti hatás kereten belül maradt, nem növekedett olyan mértékben, hogy az szétfeszítette volna az egyensúlyi jellemzőket, sikeresen állta az ország a pénz- és tőkepiaci válságot. Teljesen egyértelművé vált, hogy a tőkemenekülés átmenetinek bizonyult, és nagyon kedvezőnek ítélhető, ahogy erre utaltam, az infláció csökkenése.
Amire pedig mint kedvezőtlen folyamat jellemzőjére többen utaltak: a folyó fizetési mérleg hiánya meglehetősen kedvezőtlen, és ennek az évnek az utolsó felében tapasztalhatók kedvezőtlen jelek, ami aztán sajnálatos módon 1999-ben is folytatódott. A működő tőke beáramlása kisebb mértékű volt, mint ahogy az kívánatos lett volna. A teljesítménynél jobban nőtt a belföldi kereslet. Sajnálatos módon az államháztartási hiány magasabbra sikeredett még akkor is, ha azokat a kényszerű intézkedéseket leszámítjuk, amire év végén sor kellett hogy kerüljön.
Mindenesetre még egyszer szeretném azt mondani, hogy öröm volt az, hogy az új kormány nem változtatott az előző kormány által kijelölt pályán. Az előző kormánytól pedig az volt dicséretes, hogy nem áldozta fel a gazdaságpolitikát a választások oltárán. Hiszen ha megnézzük, hogy milyen bevétel teljesült az elmúlt év során, azt gondolom, hogy akkor erre lehetősége lett volna, és örömmel lehet megállapítani azt, hogy ettől eltekintett.
Azt is megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy javult a beszámolás minősége. Ez így van: évről évre fokozatosan közelítünk egy el nem érhető ideális állapothoz. Ez az idén is kedvezőbbre sikerült, mint a korábbi évben ez jellemző volt. Az ÁSZ megállapítására alapozva mondhatjuk azt, hogy a valódiság is megalapozottabbnak bizonyult. Persze ebben sem értük még el a megfelelő szintet, de nyilvánvaló, hogy jövőre előre fogunk lépni.
Nyolc konkrét témát szeretnék érinteni. Igyekszem ezt elég röviden megtenni. A privatizáció kérdését különösen Kovács Kálmán és Bauer képviselőtársaim érintették. Egy kicsit mélyebben szeretnék ezzel foglalkozni. Az tény, hogy a privatizációs bevételek tulajdonképpen az év első felében már teljesültek. Döntően ez az 1997. év eredménye. Ugyanakkor sajnálatos módon az is tény, hogy megállt a privatizáció. Ez persze tudatos kormányzati gazdaságpolitika eredménye. Ezzel párhuzamosan érzékelhetők és kitapinthatók a zárszámadásból is azok a kedvezőtlen folyamatok, melyekre csak utalni szeretnék. Egyrészt a privatizáció lelassulásával vagy - mondhatom azt - megállásával a privatizációs szervezet működési költsége egyáltalán nem csökkent.
Elindult egy kedvezőtlennek ítélhető folyamat, az úgynevezett nehéz helyzetbe jutott szervezetek megsegítése a tartalékfelhasználás révén. Szeretném itt elmondani, hogy akkor, amikor az ÁPV Rt. gazdálkodásán belül a tartalék intézményét megteremtettük, egyáltalán nem az volt a cél, hogy azért hozzunk létre egy ilyen puffert, hogy majd ebből különböző reorganizációs célokat finanszírozzunk, amiket nem viszünk be a reorganizációs kiadás alá, mert ott nagyon kötött pályán mozog a kormány, és majd szépen megoldjuk a tartalékból. Akkor is féltünk egyébként, és azért tiltakoztunk nagyon sokan az ellen még az előző kormány ideje alatt, hogy ezt a tartalékot ilyen módon létrehozzuk, ennyire szabályozatlanul, mert féltünk attól, ami most tulajdonképpen az új kormány időszakában bekövetkezett: attól, hogy a tartalék gyakorlatilag a kormánynak egy olyan ellenőrizetlen, utólag esetleg kontrollált kasszája, amivel gyakorlatilag szabadon rendelkezhet.
Maga az általános indokolás is leírja azt, hogy válsághelyzetek kezelésére 52 milliárd forint kifizetése történt, és ez a második félévben volt esedékes 38,8 milliárd forint értékben. Ez, tisztelt képviselőtársak, tarthatatlan és elfogadhatatlan, és megítélésem szerint ezen radikálisan változtatni kellene.
A másik a privatizációs bevételek felhasználása. Többen utaltak arra, hogy a privatizációs bevételeket fogyasztásra használjuk fel, egyszerűen elfogadhatatlan. Márpedig az általános indokolás ezt tartalmazza. Szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni arra, hogy még közösen döntöttünk arról, hogy a privatizációs bevételeket milyen célra célszerű felhasználni. Én annak örülnék, ha nem felejtenék el az akkori döntésüket, és ha már nem kell az adósságcsökkentésre fordítani, akkor legalább beruházásokra fordítsák, ne fogyasztásra.
A második kérdéskör, amiről szeretnék szólni. A zárszámadásból derül ki számunkra az, hogy a fejezeteknél megjelennek olyan új előirányzatok, amelyeket az eredeti költségvetés nem tartalmazott, és a központi költségvetés tartalékának felhasználása sem indokolt. Például szeretném mondani, hogy az Egészségügyi Minisztérium fejezetében struktúraátalakításra egy fillér nem lett tervezve, és több mint 1 milliárd forintot felhasználtak ilyen célra. Nem lehet tudni azt, hogy milyen törvényi felhatalmazás alapján.
Sajnos, az ÁSZ számára is mondanom kell egy kritikai észrevételt, mert az ÁSZ vizsgálata sem tér ki ezekre a - nem azt mondom, hogy túl sűrűn megjelenő - előirányzatokra, de mindenesetre felhívom a figyelmüket arra, hogy sajnos, a zárszámadásban az én megítélésem szerint erre is figyelniük kell a jövőben.
A harmadik témakör az 1999. évi költségvetés módosítása. Az ÁSZ vizsgálata is leírja - és ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni -, hogy a tisztánlátást akadályozza. Abba kell hagyni ezt a rossz gyakorlatot. Ezt a korábbi időszakban is alkalmaztuk, de meggyőződésem, hogy nem fér bele a zárszámadásba egy költségvetés beírása.
Ezt mindenesetre külön törvényben lehet és szükséges szabályozni. Az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet arra, hogy a kincstári és az intézményi költségvetési beszámoló szinte minden fejezetnél eltérést mutat. Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakhoz képest nyilván ebben is fejlődés érzékelhető, tapasztalható, de egyértelmű útmutatásra, útmutatókra, áttekinthető beszámolási rendre van szükség, és elő kell segíteni azt minden érintett szereplőnek - akár az ÁSZ-nak, akár a kormányzati szerveknek -, hogy az intézmények, a kincstár az egységes értelmezést megvalósítsa.
(20.30)
Azt gondolom, hogy ha ebben sikerül előrelépni, akkor azok az eltérések, amelyek nagyon kedvezőtlenek - mert nyilvánvaló, hogy a pénz nem volt több, csak másképp számoljuk meg -, felszámolhatók.
Németh Imre képviselőtársam utalt rá, hogy az új minisztérium létrejötte során milyen anomáliák merültek föl. Ebből azt a következtetést azért mindenképpen levonnám, hogy az új kormány felkészületlen volt az új kormányzati struktúra megvalósítására. Nemcsak az FVM, a KöM és a KHVM közötti osztozkodásban voltak kedvezőtlen jelenségek, ugyanez tapasztalható az Egészségügyi Minisztérium, illetve a volt Népjóléti Minisztérium és az új Egészségügyi Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium osztozkodásánál. Egyértelmű, ez is szintén az Állami Számvevőszék jelentéséből válik számunkra egyértelművé, mert hiszen mi, képviselők egyéb vonatkozásban nem tudunk meggyőződni arról, hogy a vagyontárgyak átadás-átvétele a fejezetek között nem következett be.
Egy másik nagyon sajnálatos jelenséget is szeretnék szóvá tenni, ez pedig az előirányzatok túllépése. Nyilván vannak olyan fejezetek, ahol ez a túllépés megengedett, de mégsem tudja a képviselő megítélni, hogy ez mennyire volt indokolt. Erről az indokolási rész általában hallgat. Éppen Kovács Kálmán képviselőtársam nagyon jelentős eltéréseket hozott fel példaként, én ezeket nem akarom megismételni, de mindenképpen törekedni kell arra, hogy csak az indokolt esetben térjenek el, főleg fölfelé az előirányzattól, és amennyiben ez az eltérés bekövetkezik, akkor ez kellő mélységben legyen megindokolva a képviselők számára.
Az adóhátralékra szeretnék visszatérni, mert a kincskeresők - a kisgazda kincskeresőkre gondolok - nagyon sokszor előhozzák. Ha elolvasták volna az Állami Számvevőszék jelentését, rájöttek volna, hogy bizony az a kincskeresés számukra üres halmaz, mert miközben az APEH nehezen behajtható kintlévősége 568 milliárd forint, az Állami Számvevőszék jelentése világosan rámutat arra, hogy több mint 300 milliárd forintnak a behajtása gyakorlatilag kétséges, és a maradék is meglehetősen hosszú idő alatt és nagyon költségesen hajtható be. Tehát ilyen szempontból a 2000. évi költségvetés tárgyalásánál is nagyon figyelemre méltó az Állami Számvevőszék ajánlása. Szeretném fölhívni rá a figyelmet és nyugtázni az indokolás azon részét, ami a vámhatóság pozitív elmozdulását illeti a behajtások területén. Itt a korábbi intézkedések eredményei most kezdenek beérni, és örömmel olvasom, hogy ezt a jelenlegi kormány is elismeri.
Végül a 8. tételben az önkormányzatokról szeretnék nagyon röviden szólni, hiszen biztos, hogy más képviselőtársam érinti még ezt a területet. Örülök annak, hogy problémafeltáróan szól az indokolás arról, hogy milyen helyzetben vannak az önkormányzatok, hogy nagyon nehéz gazdasági feltételek mellett működnek, hogy éppen csak a működőképességet képesek nagyon sokan biztosítani, és nagyon komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy a lakosságot megfelelő módon ellássák. Abban bízom, hogy ezt a 2000. évi költségvetés tárgyalásánál a kormány el fogja ismerni és tudni fogja. Mert most leírta, akkor majd csak emlékezzen vissza, hogy hogyan vélekedett az önkormányzatok nehéz, sanyarú helyzetéről, amikor majd a jövő évi büdzsé számait fogjuk kialakítani és nyilván a módosító indítványokról majd dönteni kell.
Számomra is az, hogy hogyan szavazok, hogy milyen módon fogok dönteni, azért nehéz, mert ez a törvényjavaslat túlmegy a zárszámadáson. A zárszámadási résszel nekem semmi gondom nincsen, azt minden további nélkül megszavaznám. Még a privatizációs ügyeket is hajlandó vagyok lenyelni, mert azok gyakorlatilag megtörtént dolgok, tehát már nem tudom érdemben befolyásolni, mert megcsinálták azt, hogy privatizációs bevételt elköltöttek folyó kiadásokra. Viszont a költségvetés módosítására nemet kell mindenképpen mondani, és nagyon nehéz helyzetben van a képviselő, amikor a '99-es költségvetés elfogadásáról kell most kényszerűen dönteni egy zárszámadás keretén belül. Tisztelettel kérem a kormány jelen lévő képviselőjét, az államtitkár urat, hogy fontolják meg, ne hozzák olyan helyzetbe az országgyűlési képviselőket, hogy adott esetben azért, mert a költségvetés módosítására nemet akarunk mondani, azért az egész zárszámadásra is nemet kelljen mondani.
Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy ebből az egész jelentésből számomra a Postabank, MFB konszolidálása az a szelet, amit egyáltalán nem volt lehetőségünk megismerni, az Állami Számvevőszék sem tudta kellőképpen ezt a problémát megvilágítani. Éppen ezért én csak úgy tudom a zárszámadási részt elfogadni, ha a vizsgálóbizottság, amelyet indítványoztam, létre tud jönni villámgyorsan, nem olyan időhúzással, mint amit a Fidesztől már megszoktunk és a vizsgálóbizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) valóban kész lesz arra, hogy ezt a feladatot elvégezze, és amennyiben ez létrejöhet, akkor a zárszámadási rész részemről támogatható.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
