JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy zárszámadási törvény érdekes és nem szokványos feladat a törvényhozás, a jogalkotás folyamatában, már csak azért is érdekes, mert más szempontok és más feladatok vannak a képviselők előtt, mint egy törvény megalkotásánál. Ilyenkor mindenképpen feladata a képviselőknek, hogy egyrészt véleményt mondjanak a tárgyévi költségvetésről, véleményt mondjanak arról, hogy milyen volt az a költségvetés, mert lehet egy költségvetést jól is megcsinálni és lehet rosszul is. Természetes, és talán ez a legnagyobb feladat a parlamentben ilyenkor, hogy a költségvetés végrehajtásáról mondjanak véleményt, értékeljék; és a harmadik feladat az, ami szerintem szintén nagyon fontos, hogy a tanulságokat vonják le és hasznosítsák a továbbiakban.
Arra a kérdésre, hogy milyen volt a Magyar Köztársaság 1998-as költségvetése, úgy gondolom, nagyon sok szót nem kell vesztegetni. Figyeltem a képviselőtársaim hozzászólását, most így a vita vége felé is azt kell megállapítani, hogy alapvetően sem az akkori ellenzék, sem a mostani ellenzék a költségvetés milyenségét nem kifogásolta, tehát összességében egy jó költségvetést fogadtunk el valamikor '97. év végén.
Milyen a végrehajtása? Nehéz ezt megítélni akkor, amikor kormányváltás van év közben és tulajdonképpen a végrehajtásért két kormány is felel, mert az év első részében a régi kormány, a következő részében pedig az új kormány az, aki felelős a végrehajtásért. Én ezzel a kérdéssel az idő rövidségére való tekintettel is meg magának a témának a egész nagyságára való tekintettel is nem kívánok foglalkozni, viszont a harmadik résszel, hogy milyen tanulságokat lehet levonni a végrehajtásból a '98. évi költségvetésnél, ezzel szeretnék foglalkozni, főleg önkormányzati vonatkozásban.
Mit mond az önkormányzat vonatkozásában ez a zárszámadási törvényjavaslat? Hadd idézzem a törvényjavaslat általános indokolásából, mert tulajdonképpen egyetértek ezzel a megállapítással. Azt mondja, hogy "az önkormányzatok '98. évben mind a kötelező, mind az önként vállalt feladataikat teljesítették, biztosítani tudták intézményeik működését. Sok önkormányzat a kötelező feladatellátást és ennek folyamatosságát azonban csak jelentős áldozatokkal, erőfeszítésekkel, a rendkívül takarékos, hatékonyságra törő gazdálkodással tudta megvalósítani." Igen, ezzel egyetértek, de én e mellé még azért mellé merném tenni, hogy összességében a '98. év az önkormányzatokat illetően nem volt rossz év, azt lehet mondani, hogy jó év volt önkormányzati szempontból.
(20.40)
Miért merem én ezt az értékelés mellé tenni? Azért, mert ha megnézzük az önkormányzatok '98. évi bevételeit, kiadásait, akkor - úgy gondolom - a számok alátámasztják az én megítélésemet. Természetesen itt is hangsúlyozni kell, amit az anyagban is leírtak, hogy nagyon sok gonddal, nagyon sok problémával, fegyelmezett, takarékos gazdálkodással lehetett megoldani a '98-as évet, de az előző évekhez képest is az önkormányzatok számára a '98-as év jobb volt.
Az önkormányzatok bevételei 14 százalékkal meghaladták az előző évit. Szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat arra, ami a zárszámadási törvényjavaslatban szerepel, hogy '98-ban 14,3 százalékos volt az infláció. Tehát a bevételek növekedése majdnem elérte az inflációt. Az önkormányzati bevétel 1360 milliárd forintot tett ki, ez egy olyan nagyságú bevétel, amely a központi költségvetés bevételének több mint fele, tehát óriási pénzek mozognak az önkormányzati szférában. A bevételeken belül nőtt - és valamelyik képviselőtársam már említette, hogy igen erőteljesen nőtt - a saját bevétel. A saját bevétel 14,2 százalékkal nőtt, ezen belül a helyi adó több mint 30 százalékkal nőtt az azt megelőző évhez képest.
El kell mondani, hogy a helyi és ezen belül is az iparűzési adó mindig dinamikusan növő, mert árbevétel-arányos, tehát inflációt követő, plusz a gazdasági teljesítmény növekedése is megjelenik itt. Tehát úgy gondolom, ezt soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor megítéljük. Ami miatt mondom azt, hogy '98 jó éve volt az önkormányzatoknak, az a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételük, amely 1997-hez képest majd 20 százalékkal bővült, 484 milliárdról 584 milliárdra emelkedett. Ez egy nagyon jelentős bővülés, az inflációt figyelembe véve egyértelműen reálérték-növekedést jelentett.
Természetesen ha valaki figyelte az elmondottakat, megkérdezheti, hogy mi az, ami csökkent, ha ilyen dinamikus bevételek voltak, és ezek is érdekesek. Csökkent, és nem érte el az infláció mértékét - tehát reálértékben csökkent, mert nem érte el az infláció mértékét - a társadalombiztosítási alapoktól átvett pénzeszköz. Megint csak egy nagyon drasztikus csökkenés volt '98-ban, ez a részvények értékesítéséből származó bevétel, amely 66 milliárddal kevesebb volt, mint az azt megelőző évben. Végül is így alakult összességében az, hogy 14 százalékkal növekedtek a bevételek.
A kiadásokról is néhány szót, mert van néhány olyan tétel, amely elég jól érzékelhető és fogható szinte mindenki számára. A személyi juttatásokat illetően 16,7 százalékkal bővült az előző évhez képest. Ez reálértékben érdemleges növekedést jelent. Érdekes mellé tenni a foglalkoztatottak számának alakulását. A köztisztviselői karban nem csökkenés, hanem növekedés volt, mintegy 1,7 százalékkal, a közalkalmazottaknál viszont 2,2 százalékos csökkenés valósult meg. Tehát már '98-ban is csökkent a közalkalmazottak száma, majdnem tízezer fővel, a köztisztviselői növekedés viszont alig érte el a 770 főt. Tehát összességében a közalkalmazottak, köztisztviselők száma mintegy 9 ezer fővel csökkent '98-ban az önkormányzatoknál.
Mindig kiemeljük a dologi kiadásokat. Az önkormányzatoknál a dologi kiadásokra '98-ban 14,3 százalékot fordítottak, ami azt jelenti, hogy lépést tudtak tartani az inflációval. Az előző évekhez képest értendő ez is jó. Sajnos, azt kell mondanom megint, hogy '99-et és a 2000. évi javaslatot látva, a következő évekhez viszonyítva is jó volt ez a '98.
Még egy adat a felhalmozásról: 22,6 százalékkal nőtt '98-ban. Úgy gondolom, ez dinamikus felhalmozás volt. Természetesen érdemes lenne, ha az idő engedné, a vagyon alakulásáról, a vagyon összetételéről is szólni. Nem annyira csodálatos ez a kép, csak ennyit akarok elmondani, mint ahogy ezek a számok mutatják, mert sok probléma van emögött is, de akkor is növekvő, erősen növekvő tendenciát mutatott '98-ban.
Összességében azt mondom, hogy jó lenne, ha az önkormányzatok számára '99 vagy 2000. év is hasonló lenne, mint a '98-as volt. A tanulságokból talán azt is le lehet szűrni, hogy ha az önkormányzatok támogatása növekszik, a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeik növekednek, akkor az nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy a költségvetés egyensúlya felborul. Ha az önkormányzatok növekménye arányos a GDP-növekedéssel, akkor meggyőződésem szerint nem lehet baj a költségvetési egyensúllyal.
A továbbiakban a Számvevőszék jelentésével kapcsolatban néhány észrevételt szeretnék elmondani. A számvevőszéki jelentés, mint ahogy megszoktuk az előző években, most is rendkívül magas színvonalú, és valóban jól segíti a képviselők munkáját. Nem is tudom, enélkül egy képviselő hogyan is kezdene hozzá e vastag előterjesztések elolvasásához. Ennek ellenére én eléggé lehangolt voltam, amikor elolvastam, hiszen évről évre ugyanazokat a problémákat lehetett olvasni, főleg az önkormányzati füzetből. Újból leírásra került, amit tudunk, hogy az önkormányzati költségvetési beszámolók nagy számban nem vagy csak részben felelnek meg a jogszabályi előírásoknak, nagyon alacsony a gazdálkodási fegyelem, az évközi előirányzat-módosításokat nem a jogszabálynak megfelelően vezetik át, a kötelezettségvállalásoknál nem az előírásnak megfelelően járnak el, utólag hozzák meg a szükséges önkormányzati rendeletet vagy meg sem hozzák, a leltározási kötelezettségeket nem vagy nem teljeskörűen teljesítik. És az önkormányzatok igen nagy számáról lehet ezeket a hiányosságokat megállapítani, ami - úgy gondolom - komoly gond. Komoly gond, és most már valamit tényleg tenni kellene, mert a Számvevőszék nem tud mit tenni azon kívül, hogy leírja ezeket a dolgokat. Tehát itt a parlamentnek van feladata, a parlamentnek kell valamit tennie.
Azzal egyetértek, ami a számvevőszéki jelentésben benne van, hogy a hozzáértést, a szakmaiság fokozását, javítását kell biztosítani, a kis településeknek segítséget kell adni, a társulásokat, a körjegyzőségeket ösztönözni kell. Meggyőződésem, hogy ez nem hoz átütő sikert; inkább várható jelentős előrelépés, ha az ellenőrzést, a számonkérést javítjuk, fokozzuk, és egyáltalán megoldjuk. Egyáltalán megoldjuk, mert jelenleg nincs!
'98-ban az Állami Számvevőszék 434 önkormányzatnál végzett ellenőrzést. Ez az önkormányzatoknak 14 százaléka. Az önkormányzatok 14 százalékánál sem teljes körű ellenőrzést végzett, mert le van írva, hogy 94 önkormányzatnál zárszámadási rendeletet, 103-nál a cél- és címzett támogatást, 81-nél a központi előirányzatot vizsgálták. Tehát az önkormányzatok 14 százalékánál végeztek ellenőrzést, de ott sem teljeskörűen. Egy érdekes adatot találtam a jelentésben: az Állami Számvevőszék az önkormányzati ellenőrzésre fordította az összes vizsgálati napok 14 százalékát. Ez azt jelenti, hogy ha minden önkormányzatot nem teljeskörűen meg akarnánk csinálni, akkor az Állami Számvevőszék teljes apparátusa, teljes terjedelemben az önkormányzatok ellenőrzését kellene hogy végezze, és akkor sem lennénk teljesen nyugodtak, mert akkor sem lenne teljes körű ellenőrzés.
Úgy gondolom, ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem az Állami Számvevőszék által a jelenlegi formában végzett ellenőrzésében kell gondolkodni, hanem valami más megoldást kell keresnünk. Nagy érdeklődéssel várom a kormány által ígért törvényjavaslatot, a jogalkotási programban benne van, hogy novemberben a parlament elé kerül az önkormányzatok külső pénzügyi ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat. Bízom benne, hogy ez a törvény majd elmozdulást hoz. Éppen ezért remélem, hogy a parlament konszenzussal tud törvényt alkotni ebben a témában. Nagyon fontos lenne, képviselőtársaim, hogy megváltozzon az ÁSZ-füzetek tartalma.
Két kérdéskörrel szeretnék még foglalkozni. Mindkettőt tartalmazza ÁSZ-jelentés is, de úgy gondolom, hogy a '98. évi költségvetés tanulságaiként is lehet szólni róluk. Az egyik az önhiki, az önhibáján kívül forráshiányos önkormányzatok támogatását érinti. '98-ban nem kellett jelentősen megnövelni az előirányzatot, 6,7 milliárd forint volt, 7,7 elég lett a támogatásra úgy - mint ahogy említettem -, hogy nem volt nagyon kifeszítve az önkormányzatok költségvetése, mert reálértékben kicsivel többet kaptak a költségvetésből, mint az infláció.
(20.50)
Ennek ellenére tovább növekedett az önhikis önkormányzatok száma, és az ÁSZ-jelentés is leírja, hogy vannak ezzel gondok. A gyakorlatból is tudjuk, hogy vannak gondok, önkormányzatok, amelyek direkt rájátszanak erre, és nem minden esetben azok az önkormányzatok kapják ezt a támogatást, amelyek a legjobban rászorulnának.
Tudom, hogy hosszú távon az a megoldás, ha csak kivételes esetben kerül sor ilyen támogatásra, de ennek az a feltétele, hogy több pénz kerüljön az önkormányzatokhoz, és jobb pozícióba kerüljenek az önkormányzatok. De rövid távon is tenni kellene valamit.
Úgy látom, hogy az a gond az önkormányzatoknál az önhiki-támogatással, hogy egy tervezett forráshiányra kapnak támogatást. Az önkormányzatok a költségvetésüket valamikor márciusban elfogadják, és direkt úgy csinálják a költségvetésüket, hogy megfeleljen ezeknek a pályázatoknak, és erre a költségvetés fizet. Azt mondom, sehol nincs az előírva, hogy erre kell fizetni. Erre lehet előleget adni, és a tényleges forráshiányra kell fizetni. Úgy gondolom, hogy ennek technikája megoldható, és akkor kiküszöböljük azt a dolgot, hogy bizonyos önkormányzatoknál a költségvetési terv lényegesen eltér a költségvetés tényleges megvalósulásától. Remélem, hogy ezt sikerül hasznosítani már a 2000. évi költségvetésnél is.
A másik ilyen régen visszatérő probléma az áfa önkormányzati visszaigénylésével kapcsolatos, tehát az önkormányzati beruházások áfájának kérdései. Ebben az évben is lesznek önkormányzatok, ahol vissza kell fizetni - az ÁSZ vizsgálata alapján -, és azt is tudjuk, hogy ahol nem volt ott az ÁSZ és nem vizsgált, lehet, hogy ott is vissza kellene fizetni, és ez bizony nagyon igazságtalan dolog azokkal az önkormányzatokkal szemben, ahol nem vizsgáltak, mert nem került rájuk a sor, máshol pedig vizsgálat volt és most vissza kell fizetni.
Úgy gondolom, az nem megoldás, ami jelenleg van, hogy különféle ügyeskedésekkel az önkormányzatok tulajdonképpen lassan mind vissza tudják igényelni valamilyen formában a beruházások áfáját. Létrehoznak gazdasági társaságokat, átadják, visszaveszik és egyéb technikák vannak rá. Ezt jól tudjuk, úgy láttam, hogy a Pénzügyminisztérium köztisztviselői és a Számvevőszék emberei is tudják, hogy működnek ezek a dolgok.
Talán nem is törvénysértőek ezek általában, mert azt nem lehet mondani, de mégse helyes ez így. Éppen ezért nekem az a véleményem, hogy az önkormányzati beruházásoknál eredendően, helyből lehetőséget kellene biztosítani az áfa visszaigénylésére. Meggyőződésem, hogy az önkormányzati beruházások, ha nem is száz százalékban, de döntő részben úgy készülnek, hogy ott nem az önkormányzat a végső felhasználó, hanem a lakosság, és ha így nézzük, akkor az adófilozófiával sincs ellentétben az a felvetés, hogy az önkormányzati beruházások áfája visszaigényelhető legyen. Úgy gondolom, ez is egy olyan tanulság, amelyen a kormánynak, a kormánypárti képviselőknek el kellene gondolkozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül tényleg azt tudom javasolni, hogy a '98. év tanulságait próbáljuk levonni, és a 2000. évi költségvetés készítésénél hasznosítsuk ezeket a tanulságokat, mert nagyon sok olyan dolog van, amit érdemes lenne hasznosítani a következő évnél, és bízom benne, hogy talán a módosító indítványoknál - mint ahogy Keller képviselőtársam is elmondta - sikerül majd valamit javítani.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
