DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban a költségvetés zárszámadásáról benyújtott törvénytervezet kapcsán két fejezetre, a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint az Egészségügyi Minisztérium fejezeti gazdálkodására, a benne foglalt szakmai tartalomra is szeretnék kitérni.
Tisztelt Országgyűlés! Ez az a két tárca, melyet alapvetően érintett a kormányváltás. Nemcsak arról van szó, hogy megváltozott körülmények között kellett folytatni egy kormány célkitűzéseinek megvalósítását vagy azokat meg kellett változtatni, hanem, mint jól tudjuk, a Népjóléti Minisztériumból két ágazati minisztérium lett: a Szociális és Családügyi és az Egészségügyi Minisztérium, továbbá a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz új feladatok is átkerültek a Munkaügyi Minisztériumból. Ezért tehát indokolt, hogy kellő mérséklettel és toleranciával vizsgáljuk meg ennek a minisztériumnak a gazdálkodását és a szakmai tevékenységét.
Ez a tolerancia azonban nem érinthet bizonyos részeket. Ezek pedig a gazdálkodással, a számviteli fegyelemmel összefüggő kérdések. Ezek vizsgálata kapcsán az Állami Számvevőszék jelentése igen szigorúan fogalmaz. Az egész fejezet olyan súlyú és tartalmú, hogy magát az egész számvevőszéki jelentést ide kellene idéznem, de engedjék meg nekem, hogy ebből csak egy részt vegyek ki: "Nem valós a fejezet zárszámadása, sérült a bizonylati elv és az okmányfegyelem. Nem tartották be a számviteli politikában a kormányrendeletet. A számviteli fegyelem megsértése, a könyvvezetés hiányosságai, szabályozatlanságai rosszul funkcionáló belső ellenőrzésre vezethetők vissza." Felvetették a személyes felelősség kérdését is.
Az Állami Számvevőszék képviselője a bizottsági ülésen tájékoztatta a bizottságot, hogy megállapításaikat a Pénzügyminisztérium maradéktalanul elfogadta. Az intézkedések folyamatban vannak, és személyi felelősségrevonásra is sor fog kerülni. Ezek után különösen sajnálom, hogy a bizottság ülésén nem jelent meg a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője. Noha pontosan tudjuk, hogy a törvényjavaslat előterjesztője a Pénzügyminisztérium, mégis, a bizottságnak módja sem volt a feltett kérdésekre az ágazati minisztérium képviselőjétől választ kapni; és különösen sajnálom, hogy most, a törvényjavaslat parlamenti vitájában sincs kinek feltenni a kérdéseket, hiszen a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője most sem tiszteli meg a Házat a jelenlétével. (Béki Gabriella: Úgy van! - Varga Mihály: Nem ő az előterjesztő.)
Túl az ágazati gazdálkodást érintő fejezeten, néhány konkrét szakpolitikai kérdést szeretnék érinteni, és ezek között persze, már találunk pozitívakat is.
Az első ilyen, hogy még a Horn-kormány idején, 1997-ben elfogadott gyermekvédelmi törvény kapcsán 1998. január 1-jétől bevezetésre került a rendszeres gyermekvédelmi támogatás. Minket sokszor ért az a vád, hogy nem támogatjuk a családokat, és nem segítjük a rászorulókat. Ezért tehát szükséges itt, a Ház előtt is megismételni a jelentést, miszerint 200 ezer gyermek után részesültek a családok rendszeres gyermekvédelmi támogatásban 24 milliárd 300 millió forintos éves keretben.
A másik ilyen pozitívum - és természetesen ez a Fidesz-kormány pozitívuma is, hiszen folytatta az általunk megkezdett támogatási rendszert, és ehhez nem nyúlt hozzá. Ennek különösen örülünk, és tudjuk, hogy ezt a programot erősíteni fogja a következő évben is.
A harmadik ilyen pozitívumként említeném, hogy 1998-ban indult el a szociális intézményi körben az a létszámfejlesztési program, amelynek során a fogyatékosintézetekben a minimális létszámfeltételek megtartását tűzték ki célul, és ennek kapcsán a bentlakásos szociális intézmények 1300 álláshellyel bővültek, és ezzel szolgálják a bentlakók érdekeit.
Tisztelt Országgyűlés! Azért néhány megfontolásra érdemes hiányosságot is szeretnék felsorolni. A Szociális és Családügyi Minisztérium szakmai felügyelete alatt működik, elkülönítetten, a Munkaerő-piaci Alap. Aki végigolvassa az ágazati minisztérium jelentését, és felidézi az elmúlt éveknek a munka világát érintő konfliktusait, azoknak nem kell ecsetelnem, hogy ezen a téren van még mit javítani.
Az elmaradt programokból, ami a '98. évi költségvetési évre vonatkozik, két hiányt szeretnék elmondani, és ajánlom a kormány tisztelt jelen lévő tagjai és a kormánytöbbség oldalán ülő képviselők figyelmébe is azokat a maradványokat, amelyeket valószínűleg értelmes célok érdekében fel kellett volna és fel lehetett volna használni. A térségi válságkezelő programokból 70 millió forint maradványt nem tudtak értelmesen elkölteni 1998-ban. A családsegítő központok fejlesztéséből 15 millió forint zárolás történt, és miután ezek feladatelmaradással is párosultak, ezeknek az előirányzatoknak nincs esélyük arra, hogy az ágazati minisztériumnál maradjanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még két olyan elmaradt dologról szeretnék beszélni, ami ugyancsak elég szomorú. Az otthonteremtési támogatásból 44 millió forintot használt fel 1998-ban a kormány, és 556,4 millió forint maradt bent.
(19.00)
Azt gondolom, ezek a számok magukért beszélnek, és őszintén sajnálom, hogy a gyermektartásdíj megelőlegezésére szánt előirányzat gyakorlatilag érintetlen maradt.
Ami a többi ágazati szakmai programot érinti, ezek teljesítése - és ezt a minisztériumban ülő szakapparátusnak szeretném mondani - jó szakmai színvonalon történt meg. Az évközi beszámolók során a bizottsági vitában több alkalommal hallgathattuk, hogy ezeknek az előirányzatoknak a gondos kezelése, de legalábbis a törekvések megtörténtek.
Tisztelt Bizottság! Ami az egészségügyi minisztériumi fejezetet illeti, itt természetesen olyan nagy probléma nem volt, hiszen a minisztérium kettéválásával az Egészségügyi Minisztériumnál az eredeti feladatok maradtak, az eredeti előirányzatok nagyobb része megmaradt, ilyen értelemben csak folytatni kellett a munkát. Az Állami Számvevőszék és az ágazati minisztérium jelen lévő képviselője is dicsérően állapította meg - és ezt szükséges itt a parlamentben újra elmondanom -, hogy az előirányzatok felhasználása 1998-ban a kormányváltásig csak időarányosan teljesült. Nagyon gyakran éri az előző kormányt az a vád, hogy az előirányzatokat az 1998-as évben már elköltötték, vagy olyan kötelezettségekkel terhelték meg, hogy a kormánynak nem maradt szabad mozgástere.
Ezért tehát különösen fontos ezt a megjegyzést megtenni, annál is inkább, mert így aztán megkérdezhetjük, hogy a fennmaradt előirányzatokra fordítható összegeket vajon jól, szakmailag helyesen és a szükséges mértékben használták-e fel a fejezetet kezelők. Itt már nincs nagy okunk a dicsekvésre, mert sajnos a szakmai előirányzatoknál igen jelentős pénzmaradványok vannak, ezek közül néhány teljesüléselmaradás, hogy ezt a fanyelvet használjam, nagyon komoly szakmai programsérülést jelent. Bizonyos szakfeladatok, ilyenek például azok az előirányzatok, amelyek arra szolgáltak volna, hogy például a betegek ellátását szolgáló eszközök beszerzése vagy nemzetközi programokhoz való csatlakozás valósuljon meg, maradtak teljesületlenül. Különösen fájó, hogy a világbanki programok a pályázati eredményhirdetés pillanatában semmisültek meg, és mivel nincs esély arra, hogy eredményesen tudjunk ennek az átirányítására pályázni, ezen pénzek jó része sajnos el is veszett.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy miközben a pénzügyi fegyelem teljes volt, és az előirányzatokra való költés számszaki elszámolása korrekt, mégsem sikerült megvalósítani, hogy a minisztériumban az Állami Számvevőszék képviselői az egészségpolitikai főosztálytól az egészségügyi feladatok szakmai teljesítéséről korrekt tájékoztatást kapjanak. Ezt azért sajnáljuk, mert egy parlamenti képviselő, egy Országgyűlés és egy egész ország számára is nagyon fontos, hogy ne csak a pénzt lássuk, hanem a mellérendelt feladat értelmességét is meg tudjuk beszélni egy ilyen zárszámadáskor. Nemcsak a zárszámadás elkészítéséig, hanem az Állami Számvevőszék jelentése után sem teljesült az a követelmény, hogy a szakmai teljesítés szakmai korrektségét tudja megállapítani az Állami Számvevőszék és így a tisztelt Országgyűlés.
Így hát, tisztelt képviselőtársaim, felemás érzéssel vehetjük a kezünkbe a két fejezet zárszámadását, és csak azt tudom magunknak mondani, hogy őszintén remélem, hogy a jelentések és az Állami Számvevőszék által is leszűrt tapasztalatok egy jobb előkészítettségű költségvetés mellett egy korrektebb feladatmeghatározás és teljesítés mellé fog majd szegődni az Országgyűlés. Sajnálom, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége, úgy látszik, ebben a vitában nem érdekelt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
