DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a zárszámadási visszatekintésnek nemcsak az ellenőrzés a célja, hanem a tapasztalatok levonása és a tanulságok megszívelése, ezért én azok sorába szeretnék beállni, akik nem főkönyvelői szemlélettel közelítik meg a költségvetést, bár természetesen elismerem, hogy a számviteli alapelvek betartása is egy rendkívül fontos kérdés.
Hozzászólásomban az agrárfejezetről kívánok véleményt mondani, és e tekintetben az általános megállapítások nem egészen érvényesek, amit az államtitkár úrtól is hallottunk, hogy az 1998-as gazdasági év egyértelműen egy sikeres esztendő volt. Én úgy tudnám megfogalmazni az agrárium szempontjából, hogy ez a részsikerek esztendeje volt, ugyanakkor számos ellentmondás is terhelte a folyamatokat.
A költségvetést a termelési reálfolyamatok, a termelők helyzete szempontjából, valamint az intézményi kiszolgálás megfelelősége, a bürokratikus racionalitás szempontjából kívánom értékelni. Helyzetemet könnyíti, hogy van egy viszonyítási alap, ez pedig az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény mint alaptörvény, amelyet a Nemzeti Agrárkerekasztal példátlan nemzeti konszenzusa alapján fogadott el a parlament, és 1998 volt az első év, amikor az agrártörvény már hatályban volt.
Leszögezhetjük, hogy az agrárfejezet 1998. évi költségvetése a támogatások nagysága tekintetében megfelelt az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek. A vállalkozások folyó támogatása nélkül a kiadások mintegy 93 milliárd forintot tettek ki. Igaz, hogy az eredeti tervezet 63,2 milliárd forint volt, erre mintegy 30 milliárd forint növekedés jött rá a költségvetési törvény módosítása nélkül. De természetesen meg kell jegyezni, hogy év közben, a kormányváltás kapcsán a feladatok jelentősen módosultak. A vállalkozások folyó támogatása csaknem elérte a 100 milliárd forintot, 98 milliárd forintnak felelt meg.
A termelési volumen sajnos visszaesett az agráriumban, 2,3 százalékkal csökkent, szemben a nemzetgazdaság más ágazatainak jelentős növekedésével. Ezen belül is jelentős aránykülönbségek mutatkoztak: a növénytermesztés 11,5 százalékkal csökkent, az állattenyésztés 6,2 százalékkal növekedett. Természetesen meg kell jegyeznem, hogy ez a korábbi, ágazatok közötti fő aránytalanságot kedvezőbb irányba befolyásolta. A nyolcvanas évek második felének átlagához képest azonban a mezőgazdasági termelés volumene még 1998-ban is 30 százalék elmaradást mutatott.
Ennek megfelelően az ágazat GDP-ből számított aránya alig haladta meg az öt százalékot, és ez egy folyamatosan csökkenő részarány - ami nem szégyen, mint ahogy egyesek ezt már a parlamentben is nehezményezték, és különböző hozzászámításokkal, az élelmiszeripar és az erdészet hozzászámításával 9-10 százalékra, vagy még tágabban, esetleg a mezőgépipar és -kereskedelem hozzászámításával 18-20 százalékra teszik. Én úgy gondolom, hogy ez egy természetes fejlődési tendencia. Az agrárágazat jelentőségét önmagában nem a GDP-arány adja, hanem az a jelentős szerep, amit a vidékfejlesztésben és a vidéki foglalkoztatásban betölt.
Az exportból való részesedés is elég jelentős csökkenést mutat. Ha az öt évvel azelőtti 20,6 százalékos arányt nézzük, akkor 1998-ban ez már csak 10,5 százalék. Ez egy rendkívül jelentős mérséklődés, azonban szeretném megjegyezni, hogy az aktívum szempontjából, a fizetési mérleg szempontjából az agrárgazdaság megtartotta a jelentőségét. Hogy ez milyen jelentős, az majd az idei évi folyamatok kapcsán lesz nyilvánvaló, hisz úgy gondolom, hogy ilyen mértékben, mint ahogy 1999-ben, az agrárgazdaság hozzájárulása a külkereskedelmi aktívumhoz az elmúlt tíz esztendőben nem romlott.
Természetesen a foglalkoztatottak szempontjából is folyamatos csökkenéssel állunk szemben, '98-ban ez 7,5 százalékos volt. A beruházási részarányok '94-től '98-ig sajnos mindössze csak egy százalékkal növekedtek, így 3,6 százalékot értek el, ami egy rendkívül kedvezőtlen helyzet, bár meg kell jegyeznem, hogy korábban volt olyan esztendő, amikor 1,8 százalékos volt ez az arány. Úgy gondolom, hogy ezek a számok egyértelműen megmutatják, hogy ez a beruházási volumen még az egyszerű újratermelés feltételeit sem teszi lehetővé.
A mezőgazdaság vállalkozási szerkezete sajnos rendkívül előnytelen. Ez elsősorban a kárpótlás választott technikája és a részarányos földkiadás következtében állt elő. Magyarországon két és félmillió földtulajdonos van, és ezek között elég jelentős azoknak a száma, akik kényszervállalkozóként az agrártermelésből próbálják finanszírozni vagy előteremteni a megélhetésüket. Egymillióan váltottak ki őstermelői igazolványt, és ha odavesszük a sanda kereskedőket is, akkor is 700 ezer azon személyek száma, akik a mezőgazdasági termelők táborát gyarapítják a társas vállalkozásokon kívül.
Ez olyan szempontból kedvezőtlen, hogy az agrárgazdaság racionális fejlesztését eléggé lehetetlenné teszi, a szociális foglalkoztatás sajnos keveredik a versenygazdasággal, ami számtalan feszültség forrása, gondoljunk itt a támogatás elosztásától a piaci szerepekre és egyéb problémákra. Ezen nem sikerült változtatni ebben az évben sem, ennek alapvetően sajnos az az oka, hogy a földkiadás folyamata igazából még napjainkban sem zárult le, és nem születtek meg azok a törvények, amelyek a birtokrendezés, a nemzeti földalap létrehozását, és ezen keresztül egy racionálisabb birtokszerkezet kialakítását szolgálnák. Úgy gondolom, hogy a helyzet javulásához egy egészséges szelekciós és koncentrációs folyamatra lenne szükség, ez viszont csak akkor vihető végbe, ha a vidéki alternatív munkahelyek megteremtésének is van realitása. A reálgazdasági folyamatok tehát rendkívül vegyes képet mutatnak.
Az 1998-as év pozitívuma volt a beruházások élénkülése, amely az évtized legjobb eredményét produkálta. A támogatási előirányzatot is meg kellett fejelni 6,5 milliárddal. Az akkori kormányt dicséri - még az előző kormányt természetesen -, hogy hajlandó volt ezt a 6,5 milliárdot előteremteni, így mintegy 35 milliárd forintra nőtt a beruházási támogatási keret, amely 100 milliárd forintot meghaladó beruházásbekerülési értéket indukált. Ez, úgy gondolom, egy rendkívül pozitív dolog, ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1999. évben ez a beruházási ráta csaknem megfeleződik.
(19.50)
Ez a géptámogatások vonatkozásában már egyértelműen kitapintható. Az előző évi támogatások kapcsán mintegy 30 milliárd forint gépberuházás és technológiai fejlesztés helyett az idén talán még a fele sem valósul meg. Meg kell jegyeznem, hogy ez nagyon szomorú, hiszen az 1998. évben a telepi rekonstrukciók révén nagyon jelentős nemzetgazdasági értékeket sikerült a termelés szolgálatába állítani, ami egyúttal a technológiai váltással az EU-felkészülést is nagymértékben segítette.
Ami kedvezőtlenné vált az év második felében, az a piaci zavarok növekedése; jóllehet, ennek az okai összetettek voltak, jelentős részben az európai uniós termésfeleslegek levezetése okán történt. Köztudott, hogy az előtte lévő években a gabonaterületek parlagoltatását mérsékelték az európai uniós jogszabályok, így jelentős feleslegek keletkeztek, és az ottani intervenciós felvásárlás és exporttámogatás következtében sajnos a mi piacainkat is elfoglalták. A piacrajutási támogatási keretet is növelni kellett, 41 milliárd forintról 44,4 milliárd forintra növekedett, azonban ezzel együtt le kell szögezni, hogy ezek a források elégtelenek voltak a piaci helyzet konszolidálásához, összességében azért, mert egyáltalán a támogatási oldalról abszolút nem vagyunk versenyképesek a piacon, hiszen ez irányú támogatásaink az európai uniós átlagtámogatás egyharmadát sem érik el.
Ennek tulajdonítható, hogy mivel a magyar agrárgazdaság exportra is termel, ezért ha nem megfelelő a kiviteli támogatás, akkor sajnos szinte belefulladnak a belföldi gazdák a terményükbe. Ennek következtében az agrárolló az 1998. évben is jelentősen nőtt, hiszen a mezőgazdasági felvásárlási árak 4 százalékos növekedést mutattak, szemben az ipari termékárakkal, amelyek 11,3 százalékkal nőttek. Ennek következtében az agrárolló 7 százalékkal nyílt, és az Agrárgazdasági Tanácshoz benyújtott FM-előterjesztésben is hibás értékek szerepelnek. Szeretném leszögezni, hogy ennek következtében az elmúlt évben 50 milliárd forinttal romlott a termelők árbevétel-oldali jövedelemszerzési lehetősége, ugyanakkor szeretném hozzátenni, hogy 1999 első félévében ennél sokkal rosszabb helyzet alakult ki, hiszen a Statisztikai Hivatal elemzése szerint 8,7 százalékkal csökkentek a mezőgazdasági felvásárlási árak, szemben a 4-5 százalékos ipari áremelkedéssel. Ez a 12-13 százalékos agrárollónyílás az első félévben 70 milliárd forint további jövedelemromlást okozott. Ennek tükrében persze lehet vitatkozni azon, hogy az agráriumnak mennyi támogatás jár az idén, és a mi józanságunkat is meg lehet kérdőjelezni, vagy házasságtöréssel lehet bennünket vádolni, de azt hiszem, hogy azok, akik ez ellen a kedvezőtlen folyamat ellen nem akarnak tenni valamit, abszolút nem tekintik az agráriumot partnerüknek, és az agrárium bukásában érdekeltek.
Úgy gondolom, hogy az áruforgalom vonatkozásában is rendkívül kedvezőtlen tendenciák bontakoztak ki. Az export 3 százalékkal csökkent 1998-ban, az import pedig természetesen még ennél is nagyobb arányban nőtt, hiszen a vásárlóerő is némiképp emelkedett, 10 százalékos volt az importnövekedés. Így a mezőgazdaság aktívuma az előző évi 1,8 milliárd dollárról csaknem 1,5 milliárd dollárra csökkent, ami a fizetési mérleg romlásához jelentősen hozzájárult. Meggyőződésem, hogy az idei esztendőben a korábbi 2 milliárd dolláros aktívumból, szemben az itt emlegetett 3 milliárdos aktívummal - annyi volt a kivitel, és a behozatal általában 1 milliárd dollár -, minimum 800 millió dollár hiányozni fog, amit az ország fizetési mérlege rendkívül meg fog érezni.
Úgy gondolom, hogy nem történt meg a következtetések levonása az 1997. évi folyamatok kapcsán. Ez ahhoz vezetett, hogy a költségvetési arányok - gondolok itt elsősorban a vállalkozások folyó támogatásán belül a termelési és piacrajutási támogatásra, illetve a beruházási támogatásra - egészen eltorzultak az idei esztendőben; ezt bizonyítja az, hogy itt már több tíz milliárdos átcsoportosításra volt szükség év közben. Nagyon örülnék, ha ebből a tanulságokat sikerülne levonni. A következő évi költségvetésben már némi javulást az előterjesztés kapcsán láttam, de ez közel sem elégséges ahhoz, hogy itt az agrárválságot meg lehessen oldani.
A következőkben az intézményi finanszírozási tapasztalatokról szeretnék beszélni, ahogy ígértem az elején. A legnagyobb lépés az 1998. évben a Földművelésügyi Minisztérium átszervezése volt Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummá, bővültek a feladatok vidék- és területfejlesztéssel, mezőgazdasági, vízügyi és építési kérdésekkel. A módosított előirányzat ennek megfelelően az eredetit 36,9 százalékkal haladta meg, és ezen belül is nagyon komoly emelkedést mutatott a működési kiadások növekménye, amely 56,8 százalékkal nőtt az előirányzatokhoz képest. 129 fő átvételére került sor, a személyi kiadások ettől elmaradóan 40 százalékkal nőttek, pedig jelentős létszámleépítések is történtek, aminek végkielégítési és más költségvonzata is volt.
Az Állami Számvevőszék megállapításával teljes mértékben egyetértek, amely a következő megállapítást tette: a létszámleépítés következtében felmentett dolgozók egy része a jogutód intézményekben ismét alkalmazásra került, ennek ellenére a végkielégítést számukra kifizették. Úgy gondolom, itt sokkal körültekintőbben kellett volna ezt az átszervezést megcsinálni. Így most összességében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 880 fő éves átlagos állományi létszámmal működik, ami elég meghökkentő szám, ha figyelembe vesszük az európai uniós gyakorlatot, még akkor is, ha tudjuk, hogy Európában az agrárpolitikát Brüsszelben csinálják, és ezt kell lefordítani az adott országoknak. Szeretném a képviselőtársaimat tájékoztatni arról, hogy Dániában 130 fővel dolgozik a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium, és Hollandiában is alig haladja meg a 200 főt. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy Magyarországon jelentős tartalékok vannak. Amikor a miniszter úr a költségvetési forráshelyeket keresi, akkor jó lenne, ha a saját háza táján is körülnézne, mert ebből elég jelentős megtakarítást lehetne elérni, amit a termelői támogatásokra át lehetne csoportosítani.
Az átszervezés vonatkozásában az Állami Számvevőszék elég lehangoló véleményt mondott a továbbiakban is, ugyanis a személyek átvételével párhuzamosan a szervezeti keretek kialakítása nem történt meg az FVM-ben, nem volt szabályos az áthelyezett állomány, informatikai eszközök átvétele-átadása, a tárgyak átszállítása után nem történt meg azok bevételezése sem. Így nagy valószínűséggel a működési kiadások ilyen hatalmas, 56,8 százalékos arányú növekedése ennek köszönhető, bár lehet, hogy a korábbi eszközeik felújítására is felhasználták ezt a kínálkozó alkalmat.
Hogy pozitív példát is mondjak, szeretnék az Agrárintervenciós Központról is néhány szót szólni. 1998. január 1-jétől működik az új intézmény, amelynek a szerepét én rendkívül pozitívan értékelem, mert tisztábbá és áttekinthetőbbé vált a támogatás a piacrajutási támogatások tekintetében. Ezek közül is kiemelném az exporttámogatások intézését, ami lényegesen bürokráciamentesebb, és időtakarékosabb lett a termelők számára is. Ez egy EU-kompatíbilis intézmény, azt hiszem, az átalakítási példája a további átalakításoknak is jó alapjául szolgál.
(20.00)
Egyetlen negatívumát lehet felhozni, amelyet a Számvevőszék megemlített, ez pedig az informatikai kapcsolatrendszer hiánya.
Néhány szót szeretnék szólni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sportlétesítményéről is, mert miközben a termelők részére nem sikerült kifizetni a támogatásokat, ami rendkívül komolyan terheli az idei évi költségvetést is, addig azért csak talált még a minisztérium 63 millió forint pluszforrást a Fradi sportlétesítményeinek a finanszírozására. Tehát az 527 millió forint helyett 590 millió forintot folyósított e célra, ami az összes kiadás 58 százalékát költségvetési támogatásként finanszírozza az adott intézményekben. Véleményem szerint ez meglehetősen elgondolkodtató, miközben a termelők jelentős forráshiánnyal küszködnek.
Az FM-hivatalok tekintetében jelentős létszámbővülés történt. Tudjuk, a földkiadás révén a feladataik is jelentősen változtak, 382 fő helyett 671 fő volt az átlagos állományi létszám. Nem azt rónám fel hiányosságként, hogy e létszámnövekedés megtörtént, mert a feladatok is megnövekedtek, hanem hogy a megyék között, úgy gondolom, rendkívül aránytalanul osztották el ezeket a forrásokat. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Sajnos, az időm letelt, még sok dologról szerettem volna beszélni...
