PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Be fogom tartani az időt, de mielőtt az általam kiválasztott témakörhöz szólok, engedjenek meg két mondatot!
Óriási a bizonytalanság! Előttem szóló képviselőtársam összefoglalta abszolút biztonsággal, ez micsoda jó vita volt, ezzel szemben ma többször hallottuk, hogy készül módosító indítvány, aminek a beadására ma kettőig van lehetőségük. Még frakción belüli koncepcionális vitákról is szóltunk.
Azért hadd mondjak két mondatot erről a nagyon jó adótörvénycsomagról! Az adók és járulékok valóban nem változnak, de nem is javítják sem a gazdálkodók, sem a munkavállalók pozícióját, holott úgy gondolom, amikor gazdasági növekedésről beszélünk, amikor az ország elindult egy jó úton, akkor talán illett volna az adótörvényeknek is segíteniük ezeken az ügyeken, hogy gyarapodjanak és erősödjenek a magyar családok. Nagyon szeretném, ha ezt végiggondolnák még a hátralévő időben a módosítások kapcsán.
Most az önkéntes pénztárakat és a magánnyugdíjpénztárakat érintő módosításokról szeretnék beszélni. Szeretném meggyőzni önöket arról - és talán van még idő arra, hogy ezt módosító indítványokkal segítsék -, hogy a módosítások elhagyása a polgárok, sőt az egész magyar lakosság érdekeivel találkozna, s ez az érdek véletlenül összhangban is van a magyar nemzetgazdaság érdekeivel. Szeretném ezt bizonyítani. A magánnyugdíjpénztárak taglétszáma jelenleg több mint 1,8 millió fő, az önkéntes pénztárakba több mint egymillió tag lépett be az elmúlt években. Ez arra enged következtetni, hogy a magyar családok fele közvetlenül érintett a nyugdíjrendszer kiszámíthatóságában. Miért érinti a magyar családokat hátrányosan a kormány által elképzelt módosítás?
Az önkéntes pénztárak köréből szeretnék erre példát hozni. Az adókedvezmények csökkenése az egymillió forint alatti jövedelműeket érzékenyebben érinti, mint a magas jövedelműeket, egyrészt az alacsonyabb jövedelemsávba tartozók nagy száma él a kedvezmények lehetőségével, másrészt a kedvezménycsökkenés miatti reáljövedelem-csökkenés az esetükben nagyobb arányt képvisel. Tehát az alacsonyabb jövedelemsávba tartozók pozíciója a tervezett intézkedéssel tovább romlik.
A minimálbér 115 százalékát meg nem haladó munkáltatói hozzájárulást 2000-től, igaz bevételként, nem kell elkönyvelni, de adókedvezmény sem vehető érte igénybe, így viszont a munkáltatónak a 44 százalék adót és járulékait meg kell fizetni. Ez egyértelműen megdrágítja az ilyen juttatást, s véleményem szerint a munkáltatók ezen juttatásokat átrendezik egy jogilag jól kezelhető trükkel, hisz a kedvezmény mértékétől eltekintve egyéb kedvezményezett rendszerek nem változnak a javaslat szerint.
Egyébként, ha meglepetést mondtam volna: az elmondott megállapításokat a Pénzügyminisztérium szakértői anyagai tartalmazzák. Kérem, lapozzák fel, ha nem hisznek nekem! Ezekből egyértelműen következik, hogy az önkéntes pénztárakra vonatkozó szabályozás nem válik előnyére annak a közel egymillió tagnak, aki ebben a pénztárban jelenleg bent van.
Egyébként most szeretnék arra is választ keresni, hogy a családi és egyéni helyzetek romlása és pozíciójának nem javulása együtt jár-e a nemzetgazdaság érdekeivel. Erre határozottan szeretném azt mondani, hogy ez ellentétes a magyar nemzetgazdaság érdekeivel.
(11.50)
Mivel bizonyítanám én ezt? A magánnyugdíjpénztárak jelenlegi befizetéseinek összege több mint 85 milliárd forint. Az önkéntes pénztárakban közel 150 milliárd forint van, és havonta mintegy 10-15 milliárddal együtt a kettő nő. Ez valóban hatékonyan segítheti a magyar gazdaság növekedését.
Ezen befizetések lassulása eltávolítja a magyar gazdaságot az önök által 7 százalékban meghatározott gazdasági álomnövekedéstől. Mit tesz lehetővé ez az összeg? A belföldi megtakarítással finanszírozni az államháztartás hiányát, hogy ne kelljen külföldi hiteleket igénybe venni ahhoz, hogy a hiány finanszírozható legyen, segíti a gazdaság pozitív folyamatainak is a finanszírozását. A törvény előírja, hogy ezeket a forrásokat hogy és mint lehet a gazdálkodás előnyére beforgatni.
Az előrejelzések és a nemzetközi tapasztalatok is ezt mutatják, hogy ezen források gyorsuló ütemben képesek közvetlenül a gazdaság finanszírozásában részt venni és jelentősen segíteni annak növekedését. Ezek a befektetések nem rövid távúak, nem spekulatívak, nem mozdulnak minden rossz hírre, tehát hosszú távon biztonságosan kiszámíthatók, és a magyar gazdaság érdekeit szolgálják. Valójában ezzel segíthető elő, hogy kialakuljon, erősödjön egy komoly erőt képviselő magyar tőke, mely a jövedelemtermelők kényszerén túl a magyar gazdaság és a magyar társadalom érdekeit is képes szolgálni.
Mielőtt felzúdulna itt valaki, hogy a tőkét képviselem, szeretném elmondani, hogy ez a tőke nagyon sok kisember befizetése, például a nyugdíjpénztárak esetében 1,8 millió tag fizeti be ezeket, és ezek az emberek elsősorban a saját jövőjükről és a családjuk gyarapodásáról kívánnak ezzel gondoskodni.
Ezt a folyamatot töri meg, csökkentve a jogbiztonságba vetett hitet, a tavaly megkezdett út, amelyet az idén, úgy látom, folytatnak, és nagyon szeretném, ha véglegesen eldöntené a kormányzat, hogy a magánnyugdíjpénztárakat, a többpillérű nyugdíjrendszert fenntartja, vagy visszajön a felosztó-kirovó rendszer, amiről, úgy gondolom, közös megállapításunk volt az elmúlt időszakban, hogy nem igazán jól működött. Tehát én szeretném, ha erre választ kapnánk az elkövetkező időszakban, hogy minden évben számíthatunk-e arra, hogy ezekben a feltételekben jelentős romlás van.
Miért rossz ez az irány a Magyar Szocialista Párt szerint és szerintem is? Csökkenti az öngondoskodási képességet, csökkenti ebben a formában a megtakarítási hajlandóságot, időben kitolja a magyar befektetési tőke megfelelő ütemű gyarapodását. És ezzel szemben mi van a serpenyő pozitív oldalában? (Varga Mihály: Csökkenti a hiányt!) Van egy megtakarítás a költségvetésben, évi 50-60 milliárd, ami közel 0,4 százaléka a GDP-nek, közel 4-5 százaléka a nyugdíjalapnak, tehát én ezt kétségtelenül nagyon fontosnak tekintem. De ezzel szemben mi van?
Van egy jogbiztonság, a törvénybe vetett hit - ami, azt gondolom, legalább annyira fontos, ha egy törvény hosszú távra szabályoz valamit, azt betartsuk, kölcsönös érdekünk, hogy ezt betartsuk, mind a polgároknak, állampolgároknak, mind a kormányzatnak - és egy gazdasági, finanszírozási növekedési lehetőség, ami, úgy gondolom, szintén segítheti, hisz az állampapír-vásárlásra kell fordítani ezen befolyt összegek jelentős részét. Ezzel, úgy gondolom, épülhetne egy kicsit az autópálya, és akár az inflációcsökkenési kormányprogramot is segíthetné, ha ezek nem a fogyasztásban, hanem a megtakarításban jelennének meg - és közvetlenül az állam.
Befejezésül szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy a Magyar Szocialista Párt nyugdíjreform-elképzelését, ami a több pillért jelentette, az elmúlt két évben a magyar családok jelentős része forintjaival, szavazataival, azzal, hogy bement a nyugdíjpénztárakba, támogatta. Kérem, gondolják meg ezt a javaslatot, lehet-e és akarják-e a családokat támogatni. Nézzük csak meg, kik azok, akik éltek a magánnyugdíjpénztárba való belépés lehetőségével!
Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a tagok közel 60 százaléka 35 év alatti. Ez az a korosztály, amely a családalapítás első lépéseit teszi meg, döntően ezek a fiatal családok élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy belépnek a magánnyugdíjpénztárba, amit most önök elkezdtek lebontani. Én nagyon remélem, hogy ebben a rövid időben lesz lehetőségük ezt végiggondolni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
