DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban és a mai napon is arról beszélünk, hogy az adókból és a járulékbevételekből meghatározható bevételek hogyan fogják biztosítani mindazokat az ellátásokat, amelyeket a költségvetésből és a költségvetés nagy alrendszereiből biztosítani kell.
Arról döntünk, hogy milyen bevételei származnak a társadalombiztosítási alapoknak, azokat milyen szabályok között fogjuk behajtani, hogyan kell őket megfizetni, és hogyan fogjuk őket felhasználni. Ezeknek a döntéseknek az ismeretében tudni fogjuk, hogy a következő évi költségvetés készítésekor mire számíthatnak majd a nyugdíjasok, milyen nyugdíjemelésre; mire számíthatnak majd a betegek és a rászorulók, milyen táppénz, milyen pénzbeli és milyen természetbeni ellátások állnak a rászorulók rendelkezésére. Vagyis ezek a szabályok arra valók, hogy megalapozzuk a költségvetést és a társadalombiztosítás jövő évi költségvetését.
Az adó- és járuléktervezetek mellé a kormány két mellékletet adott, és azt mondta, hogy ezeket használjuk együtt ezekkel a törvényjavaslatokkal, és ezekben a mellékletekben egyfelől az indokolásokhoz még egy külön magyarázatot fűz, megvilágítja az összefüggéseket a maga szándéka szerint, másfelől gyakorlatilag bemutatja, mintegy elő-költségvetésszerűen, hogy hogyan fogjuk felhasználni azokat a bevételeket, amelyek rendelkezésünkre állnak.
Horváth Zsolt képviselőtársam a Fidesz képviseletében már elmondta, hogy melyek azok a makrogazdasági mutatók, amelyekkel számolni kell, milyen lesz a gazdasági növekedés, a várható infláció, hogyan fog alakulni a nagy alrendszerek kondíciója, és azért ebből meg kell ismételni legalább hármat.
Az egyik, hogy a gazdaság jó pályán halad, a makrogazdasági környezet stabil, hogy a nemzeti jövedelem termelése gyors ütemben és egyenletesen jövőre is megvalósul, hogy az infláció a kormány tervei szerint 6 százalék lesz (Dr. Horváth Zsolt: 6-7 százalék!), hogy a jövedelemcentralizáció és az újraelosztás a kormány tervei szerint úgy fog változni, hogy valamilyen mértékben csökkenő tendenciában kerül újraelosztásra, és a jövedelmek egy része az állampolgároknál marad.
(9.20)
Akkor hát arról is beszéljünk, hogy ilyen jövő évi kondíciók mellett vajon mire jut azoknak, akik ezekből az ellátásokból - amiket a bevételek megalapoznak - majd részesedni fognak. Mert ezekben a mellékletekben persze az is benne van, hogy a jövő évben a társadalombiztosítási alapokban az állami költségvetés szerepe lassan, kis mértékben ugyan, de tovább csökken. És persze az is benne van már előre, hogy a nyugdíjemelés mértéke 8 százalék körül lesz. Az is benne van, hogy az egészségbiztosítási alapok az infláció mértéke alatti, mintegy fele mértékű részesedésre számíthatnak.
A járulékok mértékének meghatározásakor persze az is megmutatkozik a számok mögött, hogy egy kormánynak van-e stratégiája egy adott ellátási struktúra működtetésére, és persze az is megmutatkozik, hogy van-e a kormánynak koncepciója arra, hogy ha egy adott struktúra nem működik, egy új struktúrát finanszírozzon.
Ezt a stratégiát már tavaly is számon lehetett volna kérni, de még adtunk a kormánynak - persze - egy évi türelmet, mert ennyi járt neki. Mégis mi volt tavaly? Már tavaly is látszott, hogy az adott, beszedett járulékokból és adókból a biztosítási rendszerekben a jogosult ellátások, az egészségügyi ellátás struktúrája nem működtethető azon a színvonalon sem, amit az előző évben biztosítani lehetett. De türelmesek voltunk, mert arra vártunk, hogy ebben az évben új struktúra fog megjelenni, és ezekhez kell majd a forrásokat biztosítani. Vártunk tavaly ősszel arra, hogy a tavalyi év végén lesz egy új struktúra; vártunk tavasszal arra, hogy a tavaszi ülésszak végére lesz; vártunk nyáron arra, hogy majd ősszel; most már hetente változik, mert a múlt héten még vártunk októberre; aztán vártunk október végére, novemberre; és persze most már várjuk azt, hogy majd hogy lesz jövőre. Mivel azonban jövőre a struktúraváltozás csak előremutató lehet - hosszú és bonyodalmas utakon -, a következő évben az adott költségvetési forrásokból ezt a struktúrát kell finanszírozni. Az én meggyőződésem szerint ez lehetetlen.
Ezért a következőt állítom: a társadalombiztosítási alapok költségvetése nem lesz megalapozott, a kormánynak nem lesz stratégiája az ellátások finanszírozására, az adott struktúrák fenntartására. Ezt pedig arra alapozom, hogy ebben az évben az egészségügyi ellátásokból folyamatosan vissza kellett lépni - mennyiségében és minőségében is. A gyógyító-megelőző kassza ellátásai csökkentek, a háziorvosoknak jutó pénz már most, ősszel csökken, a gyógyszerek támogatására szánt keret nem volt elég, a rászorulók terhei megnőttek, a műszerek beszerzésére szánt keretek nem voltak elegendők, az amortizáció fedezésére nem volt pénz; a kórházak a csőd szélére kerültek éppúgy, ahogy kerülnek jövőre is; összevonások, hiány; a rendszer alulfinanszírozott, a intézkedések hektikusak, kapkodóak, egyik hétről a másikra változnak, és ezt lassan sem az ellátó, sem a beteg nem tudja követni.
Ha ez várható volt tavaly, várható lesz jövőre, akkor persze azt kell megvizsgálni, hogy szükségszerű volt-e egy évvel ezelőtt a gyors, 6 százalékot kitevő járulékcsökkentés. Persze, azt mondhatjuk, hogy igen, szükségszerű volt, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában ez benne volt, ezért hát meg kellett csinálni.
Volt-e alapja? Azt mondom, nem volt alapja, és ilyen értelemben persze már nem volt szükségszerű sem, hiszen nem lehetett ilyen járulékcsökkentés mellett az alapok működését biztosítani.
Mi változik jövőre? Érdemben látszólag nem változik semmi. A járulékok mértéke nem változik, legfeljebb annyiban, hogy az egészségügyi hozzájárulás 300 forinttal megemelkedik. Azt gondolom, hogy ez valóban nem érdemi változás, és mivel a struktúra adott, a források adottak, a bevételek adottak, ezért a következmények is adottak lesznek.
Indokolt-e, hogy a társadalombiztosítási alapok bevételeihez az állam csökkenő mértékben járul hozzá? Azt mondom, nem indokolt. Az egészségügyi ellátásban az egészségügyi alapoknál az egy betegre fordított összeg nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony. Ezt számtalan tanulmány és természetesen ma már a közvélemény is ismeri.
Ma a nyugat-európai országokban - ha úgy tetszik, a fejlett országokban, ha úgy tetszik, a fejlett világban - az állam hozzájárulása a költségek viseléséhez nem csökkenő tendenciát mutat. Ellenkezőleg: nő. Így lehet még az adott környezetben is biztosítani az úgynevezett orvosilag lehetséges és gazdaságilag szükséges kitételek mellett, hogy a haladó orvostudomány és az emelkedő költségek mellett a betegek valóban korszerű ellátásokhoz jussanak.
Meg kell még vizsgálni, hogy szigorítandók-e tovább a táppénzszabályok az utóbbi évek trendjének ismeretében, hiszen a táppénzre fordítható költségek fokozatosan csökkennek. Erre nem szeretnék részletesen kitérni, képviselőtársaim foglalkoznak ezzel.
Indokolt volt-e a járulékbehajtást áthelyezni az APEH-hez? Indokolt volt-e az egészségbiztosítási alapoktól ehhez pénzt, forrást biztosítani? Indokolt volt-e ezeket a forrásokat év közben megnövelni, indokolt-e a jelenlegi kiadási szükségletek mellett további átcsoportosításokat biztosítani? A behajtási eredmények ismeretében azt tudjuk mondani, hogy ez ma még nem dőlt el, ma úgy látszik, hogy még nem elég hatékony a behajtás. Maga az APEH ismeri el, hogy a járulékbehajtási fegyelem nem javult érdemben; azt is, hogy a bevételek biztosítása, a számlák vezetése, egyáltalán, a rendszer működése az átállás periódusában ma még elég bizonytalan. A múlt héten meghallgattuk a bizottság elnökének indítványára a társadalombiztosítási alapokat felügyelő politikai államtitkárt, aki jelentős bizonytalansággal tudott csak beszámolni arról, hogy a járulékbevételek, behajtások teljesítése milyen.
Végül, kedves képviselőtársaim, ilyen kondíciók ismeretében, hogy tudniillik várhatóan szűkülnek az állami ellátások, indokolt-e az öngondoskodás eddig kialakított formáiból, a támogatásból való visszalépés? Indokolt-e az önkéntes kiegészítő pénztárak adókedvezményének csökkentése? Indokolt-e a magán-nyugdíjpénztári befizetések befagyasztása? Azt gondolom, hogy ilyen ellátási színvonal, ilyen állami gondoskodás mellett bizony, mondhatjuk azt, hogy nem indokolt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó- és járuléktörvények módosítása ismeretében azt tudjuk mondani, hogy a kormánynak nincs stratégiája arra, hogy a következő évben biztosítsa a társadalombiztosítás nagy alrendszereinek, a társadalombiztosítási alapok - köztük az Egészségbiztosítási Alap - működtetését.
(9.30)
Ezzel kockáztatják állampolgártársaink biztonságát, ehhez pedig a Magyar Szocialista Párt nem ad támogatást.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
