DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1501. számú törvényjavaslat járulékokkal foglalkozó részével kapcsolatos gondolataimat kívánom kifejteni.
A javaslatokat döntően két csoportra lehet osztani. A járulékbevallási, -befizetési rend egyszerűsítésének, az adó- és járulékbeszedés egy beszedő szervezetbe integrálásának első nagy lépése megtörtént, az állami adóhatóság feladatává vált a járulékbeszedés is. A jövő évben folytatódik az integrált rendszer működéséhez szükséges feltételek kialakítása, ez a járulék- és adóbevallási rendszer egységesítésében nyilvánul meg. Elmondható, hogy a törekvés sikeres, a járulék bevallása és befizetése gyorsabb, olcsóbb lesz mind a befizetők, mind a beszedők oldaláról.
Változtatási javaslatok történtek a befizetések mértékére is. A javaslat tekintettel van a társadalom és a költségvetés teherbíró képességére, így a javaslat szerint a lakosság terhei nem növekednek. A 2000-ben hatályos járulékmértékek nem változnak az 1999. év fizetési kötelezettségeihez képest. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatót terhelő nyugdíj-biztosítási járulékteher nem csökken, illetőleg a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék nem növekszik 1 százalékkal. Ehhez azért egy-két gondolatot szeretnék fűzni, elsősorban a 108. §-hoz, amely javaslat kimondja: "A költségvetés aktuális teherbíró képességét mérlegelve a javaslat a magánnyugdíjpénztár tagjainak 2000. január 1-jétől előírt tagdíjfizetési kötelezettségét 6 százalékban állapítja meg a hatályos 8 százalékkal szemben."
(10.00)
Ez a módosítási javaslat a pillanatnyi szinten befagyasztja az előző kormány által 1997-ben politikai konszenzus nélkül, elsietetten megalkotott és szakmailag kellően alá nem támasztott nyugdíjreform eddigi tagdíjfizetési kötelezettségét. A magánnyugdíjpénztár jelen formájában nagymértékben inadekvát, korszerűtlen, rendkívül drágán működő és nehezen ellenőrizhető bürokratikus dzsungel. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint a kormánynak nemcsak kedvezményekkel, juttatásokkal kell szolgálni a polgárokat, hanem a rosszul szabályzott intézmények jó újraszabályozásával is. Mivel ez a törvény országunk minden lakosát érinti, javaslunk több rendkívüli, illetve programba beiktatott parlamenti vitanapot, és az ellenzékkel közösen egy új, a lehető legjobban működő nyugdíjrendszer alapjait kíséreljük meg lefektetni.
Néhány gondolatot fűznék az Egészségbiztosítási Alapot érintő módosításokhoz. Ezzel, hasonlóan az előzőhöz, kettős cél elérését tűzte ki az előterjesztő. Az egyik az adminisztrációs terhek csökkentése, a másik az arányos járulékterhelés és a finanszírozás hatékonyságának a növelése. Az adminisztrációs terhek csökkentését helyes irányban segítik a módosítások. A foglalkoztatók számára rendkívüli adminisztrációs terhet jelent, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeket eltérő alapon, eltérő időpontban, különböző adathordozón kénytelenek teljesíteni. Így a javaslat szerint megszűnne a munkáltatók egyharmados táppénz-finanszírozási kötelezettsége, valamint az alkalmazottak vonatkozásában a jelenleg évi 15 munkanap betegszabadság lehetősége és a 3 munkanap betegszabadság orvosi igazolás nélküli igénybevételének lehetősége is.
A 3 napos, orvosi kontroll nélküli betegszabadság sajnos nemcsak az eredeti célját érte el, hanem visszaélésre is jelentős lehetőséget adott. Ez a 3 nap gyakran fizetett pótszabadságot jelentett a vele visszaélőknek, természetesen gyakran betegség nélkül. E lépésekkel jelentősen egyszerűsödik a táppénzes esetek adminisztrációja. De a gyakorlat kudarcként élte meg az egyharmados táppénz behajtását. Ennek a teljesítése gyakran nem fedezte a behajtás költségeit sem, mivel évi több százezer fizetési meghagyás kibocsátását igényelte. Ennyit az adminisztráció csökkentéséről.
A jelen módosítások egyszerűbbé teszik a folyamatot, de a hozzákapcsolt úgynevezett arányos járulékterhelés több szempontból aggályosnak tűnik. Kezdem talán a legnagyobb aggállyal. A módosítás javaslatot tesz arra, hogy a betegség első 40 naptári napjára a munkáltató, illetve az önfoglalkoztatók fizessék az erre az időre eső keresetpótlást. Itt talán érdemes néhány gondolattal hosszabban időzni. Ez a módosítás helyes a finanszírozó biztosító szempontjából, ez egyértelmű. Egyrészt csökken a táppénzt igénybe vevők száma, mivel a munkáltató gyakran retorziót alkalmaz a beteg munkavállalóval szemben, ennek a leggyakoribb módja az elbocsátás. Az ettől való félelem gyakran készteti a valóban beteg dolgozót arra, hogy betegen is dolgozzék. Való igaz, hogy ez a félelem az úgynevezett lógósokat, visszaélőket is visszatartja a visszaélésektől. Harmadrészt a keresetpótlás terheit részben a biztosítottakra terheli, így valóban mentesül a biztosító milliárdos nagyságrendű kifizetéstől.
Tisztelt Képviselőház! Nagyon nehéz orvosként, a beteg érdekeit nézve, illetve felelős törvényhozóként látszólag ellentétes érdekeket szolgálni. Nézzük a nemzetközi összehasonlítást a fejlett országokkal! Le kell szögezni, hogy a halálozási és megbetegedési adatok alapján Magyarország Európa egyik legbetegebb országa. A népesség romló egészségi állapota amellett, hogy fokozza az egészségügyi kiadásokra gyakorolt nyomást, más közvetett és közvetlen költségeket okoz, amelyek a magyar munkaerő produktivitásának csökkenése miatt jelentkeznek.
Nézzünk néhány számot! Átlagosan minden magyarországi dolgozó évente 16,5 napot van távol a munkától betegség miatt. Ez összevetve például az Egyesült Államok és Hollandia adataival, 5,2, illetve 5,5 nap. Ez a magas távolléti arány évi 60 millió munkanap elvesztésének felel meg. Ez az Egészségbiztosítási Alap hatalmas táppénzkiadásaihoz vezet, ami közel 200 millió dollár évente. A munkaerőpiac termelékenységének csökkenését évi 840 millió dollárra becsülik. Az elkerülhető halálozások és megbetegedések következtében kieső bevételeket évi 600 millió dolláros összegre becsülik. Ezek megdöbbentő számok.
Nézzük az ellentéteket! Ha ezt az óriási táppénzkiadást csökkenteni tudjuk, jó mindenkinek. Jó a polgároknak, jó az Egészségbiztosítási Alapnak, jó az államnak és jó az államot finanszírozó polgároknak. De miből tevődik össze a csökkenés? Kisebb részben abból, hogy az úgynevezett lógósok, félvén a retorziótól, kevésbé veszik igénybe a táppénzt, elsősorban a magánszférában. Gyakorló orvosként tudom, hogy a csökkenés oka nagyobb részben az, hogy a valóban betegek nem veszik igénybe a gyógyulást jelentő pihenést, mivel ők is félnek a retorziótól. Milyen folyamat játszódik le ilyen esetekben? Mivel a dolgozó gyakran betegen is dolgozik, az akut megbetegedésből krónikus lesz, ezek bizonyos részéből pedig rokkantság. Így növekszik az elkerülhető halálozások és megbetegedések száma, amely tovább fokozza a kieső bevételek nagyságát. A közvetlen anyagi veszteség mellett a társadalmat terheli a retorziókat követő munkanélküliség, illetve növekvő számú rokkantnyugdíjas után fizetendő összeg. Körülbelül 40 nap alatt az akut betegségek túlnyomó része meggyógyul. Orvosszakmailag nem indokolt a súlyos, krónikus, illetve szubakut betegségek után fellépő keresetpótlást a foglalkoztatókkal fizettetni. Ez alátámasztja, hogy a munkáltatói teher 30 munkanapnál tovább ne terjedjen.
A módosítás egy esetben az arányosabb járulékterhelés irányába hat. Ez az egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjai esetén is kiterjeszti a táppénz fizetésének kötelezettségét a betegség első 40 naptári napjára. Mivel a táppénzkiadás az egyéni vállalkozót, illetve a társas vállalkozást terhelné, de ezt a kiadást a személyi jövedelemadó, illetve társaságiadó-fizetési kötelezettségnél költségként számolhatná el, a keresetpótlás mértéke ez esetben is megegyezne a táppénz mértékével. A sok százezer kisvállalkozó közül a súlyos nehézségekkel küzdők gyakran menekülnek a betegség, a táppénz védőszárnyai alá, mivel ezen idő alatt könnyebbednek terheik. A működőképesség határán lebegő kisvállalkozások gondjait nem az Egészségbiztosítási Alapnak kellene enyhíteni, hanem például ugyanezen módosítás keretein belül kellene enyhülést találniuk, például a forgalmi adó szabályainak kedvezőbbé tételével.
A jelen módosítások könnyítenek mind a pénztár, mind a foglalkoztatók adminisztrációs terhein. Összességében a javaslat, figyelembe véve a táppénzes esetek csökkenését is, várhatóan 1,5 milliárd forint megtakarítást jelent a foglalkoztatók javára. A munkavállalók egészségére kiható negatív hatás, valamint az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a költségvetést érintő negatív tehernövelés, a rokkantnyugdíj, munkanélküli-járadék miatt a Független Kisgazdapárt egy év után visszatér ezen negatívumok kiküszöbölésének megoldási lehetőségeire.
A társadalombiztosítás, az egészségügy pénzügyi alapjai finanszírozásának biztonsága megkívánja, hogy minimális mértékben, de emelkedjen a foglalkoztatók tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettsége. Ez havi 3900 forint hozzájárulási kötelezettséget jelent. Ez összhangban van az átlagkereset növekedésével, így csak kisméretű munkáltatói tehernövekedést jelent.
(10.10)
A Független Kisgazdapárt a módosítások céljával egyetért, támogatja azokat.
Az elvonások, illetve a juttatások mértékével, illetve kiterjesztésével nem minden esetben értünk egyet, ezért módosító javaslatokat foganatosítunk, melyek elfogadása esetén segítjük a módosítások törvényerőre emelését.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)
