BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tállai András képviselő úr itt a szokásos elégedettséggel állapította meg, hogy milyen jól bevált az időkeret. Jól bevált, mert nekünk nincs módunk sok-sok kétpercesben válaszolni arra, amit a kormánypártok elmondanak. Nekem ezért csak négy rövid pontra maradt időm.
Nagyon - ha szabad így mondanom - mulatságos volt számomra a ma reggeli vita, hiszen ahogy Vojnik Mária és Kökény Mihály az egészségügy bajairól beszélt, és ahogy Horváth Zsolt és Gógl miniszter úr elmagyarázta, hogy tulajdonképpen nincs itt nagy baj, ez számomra, mint aki az előző ciklust is itt töltöttem, kísértetiesen emlékeztetett a megfordított szereposztásra. Arra, amikor annak idején Selmeczi Gabriella, Pusztai Erzsébet sokkal vehemensebben mondta el, hogy milyen katasztrófa van az egészségügyben, és éppen Kökény Mihály magyarázta, hogy a dolog azért nem olyan szörnyű.
A dolog mögött az húzódik meg, hogy persze az egészségügy nehéz helyzetben van, a finanszírozás megoldatlan. A Fidesz és személy szerint Gógl miniszter úr programja arról szólt, hogy egyfelől csökkentik a járulékokat, hogy jót tegyenek a vállalkozóknak, másfelől duplájára növelik az egészségügy költségvetését, mert azt hitték a választások előtt, hogy a normál költségvetésből százmilliárdokat lehet a tb-hez átcsoportosítani, és sajnos, Varga Mihály államtitkár úr és a Fidesz többi közgazdásza elmulasztotta őket a választás előtt figyelmeztetni arra, hogy ez nem lesz lehetséges, és csak kormányra kerülve vették észre, hogy ez a helyzet, és ezért egész egykori programjukat úgy felejtették el, ahogy volt.
A megoldás természetesen nem az, hogy százmilliárdokat csoportosítunk át, hanem a megoldás a valódi egészségbiztosítási reform, amit a Fidesz - jól tudjuk -, levett a napirendről.
A magát polgárinak minősítő kormány a legfontosabb, maga által is polgárinak minősített erényt, a szerződés, a törvény tiszteletben tartását, a szavahihetőséget dobja sutba azzal, amit a magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal csinált. Ki kell egészítenem Béki Gabriellát: nemhogy áprilisban, de még a júniusban benyújtott hároméves költségvetési irányelvekben is azt írta a kormány - igaz, államtitkár úr? -, hogy 8 százalék marad ez a járulék, ez a tagdíj; benne volt, jóváhagyta az Országgyűlés a hároméves irányelveket. Eltelt egy nyár, és ma már 6 százalék. Ez a szavahihetetlenség netovábbja!
Táppénz: egyetlenegy dolgot szeretnék hozzátenni ahhoz, amit itt Puch László, Farkas Imre és Dornbach Alajos elmondott. A táppénz az egészségbiztosító egyetlen jövedelemarányos szolgáltatása a biztosítottaknak. A táppénz az egyetlen dolog, ami abban teszi érdekeltté a biztosítottat, hogy a valódi fizetése alapján fizessen járulékot. Ha a táppénz mint biztosítói szolgáltatás gyakorlatilag megszűnik, ezzel tovább ássuk alá a biztosítási elvet, tovább ássuk alá azt az érdekeltséget, hogy ne névleges, hanem valódi jövedelmet valljanak be a biztosítottak. Ez is egy - ha úgy tetszik - merénylet a biztosítási elv ellen, a feketegazdaság elleni fellépés ellen.
Utolsó megjegyzésem: mindenki tudja, hogy úgy kormányozni, hogy még több adót szedek be a polgároktól, ez ugyanolyan egyszerű dolog, mint 15 milliós autókat tervezni. Az autótervezésben az igazi kunszt az, hogy 3 vagy 4 millió forintos autót tervezünk úgy, hogy az egy jó autó legyen. Nos, a kormányzásnál is így van. Azt csinálni, amit a Magyar Demokrata Fórum most csinál, hogy újabb adóötletekkel áll elő, és így próbálja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) fedezni a kiadásokat...
