VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációjában leírtakhoz nehéz bármit is hozzátenni. Tény, hogy a szakszervezeteknek juttatott milliókon túl az önkormányzatok és a Postabank különös kapcsolata például oly módon, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok készfizetői kezességet vállaltak a Postabank javára, több mint 10 milliárd forint veszteséget okozott a társadalombiztosítási járulékot fizető biztosítottaknak, az adófizetőknek okozott 100 milliárdos kár részeként.
Ezen túl különös módon szinte minden olyan céggel üzleti kapcsolatba kerültek az önkormányzatok, melyek ügyei botránykőként szerepeltek az egykori sajtóban. A Co-Nexus-, a Globex- és az ön egy másik interpellációjában említett Medicor-ügyeket kívánom csak emlékezetébe idézni.
Kérdése arra irányul, hogy mit tehet a magyar állam ezeknek az erkölcstelenül elherdált milliárdoknak a visszaszerzésére. A válasz kulcsa talán az ön által is idézett állami számvevőszéki jelentésben kereshető: "A Postabankkal kapcsolatos döntések nem voltak kellően megalapozottak. Nincs érdemi szakmai válasz arra vonatkozóan, hogy miért volt érdeke az önkormányzatnak a piacképes, tőzsdei részvényeket becserélni postabanki részvényekre, valamint újabb postabanki részvényeket vásárolni."
Mert vajon véletlennek tekinthető-e, hogy ezeknek az üzleteknek a nyertesei ott ültek mind a vesztes társadalombiztosítás, mind a nyertes cégek felső vezetésében? Véletlennek tekinthető-e, hogy az önkormányzatok fennállása során csak a társadalombiztosítás számára veszteséges üzleteket kötöttek? Erről még a társadalombiztosítási önkormányzatok működését vizsgáló egykori parlamenti bizottság ma kormánypárti tagja is azt mondta: annak a valószínűsége, hogy véletlenül sem sikerült egyetlen hasznot hajtó üzletet kötni, 1:1 millió. Ha fej vagy írás alapon döntöttek volna, akkor a valószínűség 1:2 lenne. A 2 és az 1 millió közti űrben kereshető az a több mint 10 milliárdos veszteség, ami ezek szerint gyaníthatóan nem lehet a véletlen műve.
A gond csupán az, hogy ennek bizonyítása szinte lehetetlen. Alkotmányos jogállamban kötelező tiszteletben tartani a gyanú bizonyításának kényszerét, piacgazdaságban pedig a megkötött szerződések szentségét; vagyis, mint ahogy már a római jog is kimondta: a szerződéseket be kell tartani. Azt, hogy demokráciákban ezekkel a jogokkal ne lehessen visszaélni, csak a társadalom egészséges politikai reflexei biztosíthatják.
Természetesen addig is feladata minden felelős kormánynak, hogy a visszaélések lehetőségeit minél jobban szűkítse. Ezt a célt szolgálta például a társadalombiztosítás kormányzati felügyelet alá helyezése, az ezt követően szabályozott és szigorúan ellenőrzött vagyonkezelési rend kialakítása. Arra kérem tehát a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy törvényhozó munkájában támogassa a kormányt ennek a feladatnak a megvalósításában.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
