DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány konkrét kérdésre, illetve ellenvéleményre a kormány álláspontját röviden megadjam.
Nem először találkozom azzal a véleménnyel, hogy nem volt érdemes eltörölni a tandíjat, hiszen azok a diákok, akik bent vannak az egyetemeken, rendre azt mondják, hogy ez nem igazán komoly teher az ő számukra. Persze ez az állítás önmagában így nem igaz, mert ez igenis nagyon sok egyetemistának komoly teher. Másfelől azonban nem az ő véleményük az igazán mérvadó számunkra, hanem azoké, akik azért nem kerülhetnek be az egyetemekre, mert ilyen súlyos teherrel sújtják a szülőket az előző kormányzatnak azok a döntései, amelyek megdrágították az egyetemi oktatásban való részvételt. A tandíj eltörlése éppen azt célozza, hogy azokat, akiket az előző kormány kizárt a felsőoktatásból, a mostani kormány visszaengedje oda. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)
(10.10)
Hallhattuk, hogy a polgári koalíció kormánya azt mondta, hogy tárgyalásokat kezdeményez majd Bős-Nagymaros ügyében Szlovákiával. Ez így is van. De nem tudom elfogadni az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy ezeket a tárgyalásokat most azonnal indítsuk meg. Mint bizonyára tudják, Szlovákiában választások lesznek, választási kampány zajlik. Ebben a pillanatban bármifajta diplomáciai akció kezdeményezése sajnos nem arról szól, amit valójában a magyar kormány el kíván érni, hanem arról, hogy a sajátos szlovákiai választási helyzetben és választási kampányban egy ilyen lépésnek milyen értelmet adnak majd.
Ezért nem fogadom el az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy kezdjünk tárgyalásokat (Kovács László közbeszól.), megvárjuk a szlovákiai választások eredményét, és csak utána indítunk majd újabb diplomáciai tárgyalások iránti kezdeményezést Szlovákia irányában.
A nyugdíj kérdésében szeretném még egyszer megismételni: Magyarországon a következő esztendőben 13-14 százalékos nyugdíjemelés lesz, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjasok a nyugdíjukból januártól kezdődően többet vásárolhatnak, mint tehették azt ebben az esztendőben. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Én a hozzászólásomban és beszámolómban igyekeztem tartózkodni attól, hogy a mostani kormány teljesítményét összevessem az előző kormány teljesítményével. Mégis azok a megszólalások, amelyeket nyugdíjügyben hallhattunk, arra késztetnek, hogy egy pillanat erejéig változtassam meg a szándékaimat. Tudják, tisztelt ellenzéki képviselők, az előző kormány és a mostani kormány között az igazi különbség az, hogy önök '94 és '98 között elvettek a nyugdíjasoktól mintegy 20 százalék értékben nyugdíjat, és adtak nekik helyette egy semmire sem kötelező törvényt. (Zaj, felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Mi pedig azt mondjuk, hogy nem törvényt adunk a nyugdíjasoknak, hanem egy 13-14 százalékos emelést, ami reálértékben 2-3, de talán 4 százalékos emelésnek is minősül majd. Ez a különbség! Önök törvényeket adtak a nyugdíjasoknak, mi meg pénzt. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Ami pedig a pártmegbízottak kérdését illeti: többen mondták azt, hogy jó lesz megszívlelni ezt a véleményt, hiszen ha ez a vélekedés pártmegbízottak kinevezéséről egy olyan párt vezetőjének a szájából hangzik el, amelynek elődje negyven évig állampártként működött - és ha valakinek, hát nekik van rutinjuk pártkatonák kinevelésében -, akkor fontoljuk meg azért a véleményüket, hátha mégis van abban valami igazság. (Derültség és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Arra a kérdésre, hogy a Ház nem kap elegendő törvényjavaslatot, szeretném még egyszer megismételni azt, amit már az előzőekben is elmondtam: 33 törvényjavaslatot nyújt be a Ház elé (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Most mennyi van benn?) a polgári koalíció kormánya.
A titkosszolgálatok kérdése: nem tartom szerencsésnek, ha az alaposságot és a gyorsaságot szembeállítják. Lesz parlamenti vizsgálóbizottság, az ügy minden vonatkozását ki fogjuk vizsgálni, s a szükséges konzekvenciákat le fogjuk vonni. Észre fogják ezeket önök is venni majd. (Derültség és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
Ami a demokrácia féltését illeti - hogy a kormány túlságosan erőteljes, túl sok hatáskört von magához -: itt azt a véleményemet szeretném megosztani önökkel, hogy nyilvánvalóan nem gondolkodunk azonos módon a mögöttünk hagyott nyolcesztendős parlamenti demokrácia történetéről. Föltehetően nem értünk egyet abban a tisztelt ellenzékkel, hogy vajon a demokratikus politikának miért alacsony a becsülete Magyarországon, miért hisznek kevesen a demokráciában. A mi válaszunk erre a kérdésre nyilvánvalóan más, mint az önöké. A mi válaszunk az, hogy csak olyan mértékig tudnak bízni a választópolgárok egy politikai rendszerben, amilyen mértékig az segítségükre van a problémáik megoldásában.
Nem bíznak a demokráciában akkor, ha olyan kormánya van egy országnak, ahol nő a bűnözés, ahol szemet hunynak a kábítószer-fogyasztás fölött, ahol a kábítószer-fogyasztás eléri a fiatalokat és romboló hatást fejt ki, ahol a szegénység vállalását jelenti a gyermekek vállalása, ahol törvényen kívül álló csoportok működését engedélyezi a kormányzat. Az ilyen államokat - lehet, hogy gyenge ugyan a kormányuk, de - nem tekintik demokratikusnak a választópolgárok. Alkotmányos alapokon álló, törvénytisztelő, határozott, kemény és programját végrehajtani képes kormányt várnak az emberek, és akkor majd hisznek a magyar demokráciában. A demokráciát nem tőlünk kell félteni, hanem azoktól, akik az elmúlt időszakban nem voltak képesek határozott kormányt adni ennek az országnak. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
Elhangzott az a kérdés, hogy vajon a kormány januártól kezdődően a hivatásos állományúaknak kifizeti-e azt, amiről korábban egyetértés született még az előző ciklusban az összes parlamenti párt között. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a hivatásos állományúak hibátlanul, az akkori megállapodásnak megfelelően meg fogják kapni azt az illetményemelést, amit egyébként mi is régóta szorgalmazunk. Sőt, mi több, talán emlékeznek még arra, hogy éppen mi szorgalmaztuk azt, hogy ne csak 1999-től, hanem már az előzőekben, tehát 1997-től vagy 1998-tól ez bekövetkezzék. Akkor nem volt módunk ezt megadni, most megadjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Sajnos, kénytelen vagyok egy mondat erejéig visszatérni arra a kérdésre, ami azt illeti, hogy vajon helyesen jár-e el a kormány akkor, amikor azt kéri, hogy a '90- és '94-es tapasztalatokból kiindulva a költségvetés benyújtásának határideje legyen egy hónappal később. Hallhattuk az egyik ellenzéki párt vezetőjétől, hogy azt mondta, '94-ben azért volt más a helyzet, mert akkor pótköltségvetést kellett elfogadni, amellyel megalapozták a következő évi költségvetést. 1994-ben valóban kellett pótköltségvetést elfogadni, '95 márciusában pedig megkaptuk a Bokros-csomagot. No, ezt szeretnénk elkerülni! Ezért mi nem pótköltségvetést javaslunk, ezt az évet végigcsináljuk az önöktől örökségként megkapott, meglehetősen nehéz költségvetési szorításban is, a következő esztendőben viszont egy tisztességes költségvetést szeretnénk elkészíteni. Ehhez pedig az kell - és kérem önöket, hogy gondolják újra az álláspontjukat, és adják meg hozzá a támogatást -, hogy a költségvetést október 30-áig terjeszthessük a Ház elé. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy látom, hogy a Ház falai között kezd kibontakozni - a '94 és '98 között kormányon volt pártok jóvoltából - egy szerencsétlen vita. Ez a vita arról szól, hogy azok eredmények, amelyeket most a kormány elért, amelyeket a polgárok elértek és amiről én beszámolhattam, valójában kinek az eredményei. Kinek köszönhető: az előző kormánynak vagy a mostani kormánynak? Ezt a vitát nem szeretném folytatni. De szeretném fölhívni a tisztelt egykori kormánypártiak figyelmét, hogy az 1994 és '98 közötti négy évről a magyar választópolgárok kimondták a maguk világos ítéletét. Ezért ülnek most ellenzékben, mi pedig a kormánypárti padsorokban. Kéretik a polgárok döntését tiszteletben tartani, és utólag nem megkérdőjelezni ezt a döntésüket! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Szerencsétlen dolognak tartom ugyanis, ha a választások után két hónappal már megtámadja az ellenzék a választópolgárokat, azt mondva nekik, hogy szerencsétlen döntést hoztak. (Derültség és zaj.)
Ami a MIÉP frakcióvezetőjének és elnökének fölvetését illeti, az egy nagyon komoly ügy, és arról érdemes lesz majd akár a mai napon, akár a későbbiekben a Házban komolyan eszmét cserélni, mert azt a kérdést érinti, hogy a magyar gazdaság milyen mértékig kitett a nemzetközi pénzvilág döntéseinek és változásainak. Ez egy komoly kérdés, komoly vitát igényel, és komoly választ is illendő erre adni. Föltehetően az a válasz, amit a MIÉP a pártprogramjában megfogalmaz és az a válasz, amit a polgári koalíció kormánya ad, két különböző válasz. De a problémát ettől még mi is érzékeljük, a kérdés az, hogy hogyan válaszoljunk erre a jelenségre, ami valóban különösen a kis nemzetállamokat érinti súlyosan. Adottságaink vannak, nyilván napirend előtt majd az elnök úr erről hosszabban is beszél. Nem tudjuk - különösen nem 60 nap elteltével - kiszakítani az országot egy nemzetközi összefüggésrendszerből. Egyetlen dolgot tudunk tenni: úgy illesztjük be az országot ebbe a nemzetközi összefüggésrendszerbe, hogy abból számunkra a lehető legtöbb előny és a lehető legkevesebb kár származzék.
Ezért hoztuk meg például azt a döntést, hogy amikor a nemzetközi pénzvilág, sőt általában a befektetők arra számítottak, hogy a magyar nemzeti valutát le fogjuk értékelni, spekuláltak is egyébiránt erre a várható kormányzati lépésre, ennek épp az ellenkezőjét tettük, s a várakozásokhoz képest fölértékeltük a forintot. Ez például egy olyan döntés, amely megpróbált egy ilyen kitett gazdaságban inkább a nemzetközi összefüggések előnyös oldalából valamit begyűjteni, és nem pedig romboló módon alkalmazkodni. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem a Ház elnökének, az összes képviselő hölgynek és úrnak, hogy lehetőséget adtak nekem arra, hogy ma itt beszámolhassak a kormány első két hónapban végzett teendőiről és munkájáról.
(10.20)
Örülök, hogy számot adhattam arról, mit szándékozunk tenni a következő hetekben és hónapokban. Annak is nagyon örülök, hogy a lényegét illetően jó hírekkel szolgálhattam önöknek.
Köszönöm, és a továbbiakban is kérem a koalíciós pártok, a kormánypárti képviselők támogatását, köszönöm a miniszterek munkáját és a polgárok által eddig élvezett kitüntető bizalmát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
