DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértünk: egy olyan fontos kérdésről van szó, amely politikai hovatartozás nélkül mindannyiunknak közös érdeke, hogy az ítéletek végrehajtásra kerüljenek.
A büntetés-végrehajtás megkezdésének elhalasztása két területen merülhet fel: az egyik a kegyelmi eljárás - ez nem képezte vita tárgyát -; a másik terület azonban - és minden más ebbe a körbe tartozik -, hogy értelemszerűen jogerős büntetés kiszabása után az ügyben eljáró bíróságoknak kell dönteniük a végrehajtás megkezdése ügyében. E körben is csak egy terület volt vitás az elmúlt fél évben - és ez igen nagy port kavart fel -, az egészségügyi indokokra való hivatkozással benyújtott halasztás iránti kérelem. Önnek teljesen igaza van abban, hogy néhány elítélt bankvezető ügye volt az, amely felkorbácsolta a hangulatot. Ezt észlelve, a kormány '98. augusztus 6-ai ülésére egy jelentést készítettem arról, hogy a halasztás és a félbeszakítások ügyében mi a jogszabályi háttér.
Való igaz, ami a legszembetűnőbb volt, hogy a halasztási kérelem bírósági hatáskörben történő elbírálásának szabályait egy igazságügy-miniszteri utasítás szabályozta. Így sem az előírt szempontrendszer - egy orvosi igazolás -, sem pedig a szabályozási szint nem volt elfogadható a részünkről, éppen ezért olyan jogszabályi változásokat készítettünk elő, amely szerint utasítás helyett egy miniszteri rendelet fogja szabályozni a feltételeket.
Itt azonban a feltételek szigorítását értük el több formában is. Az egyik megoldást tartalmazza maga a rendelet, ami úgy szól, hogy az egészségügyi állapotra vonatkozó bírói döntést megelőzően már nemcsak orvosi igazolás, hanem igazságügyi orvosszakértői igazolás szükségeltetik, és emellé be kell szerezni a büntetés-végrehajtási országos parancsnokság egészségügyi szolgálatának azt a nyilatkozatát, amely megerősíti, hogy az adott betegség kezelhető-e a büntetés-végrehajtás kórházában, meg tudják-e oldani vagy sem, hogy polgári kórházba elszállítsák a beteget. Ezt meghaladóan a halasztást nem lehet engedélyezni egyetlenegy esetben sem akkor, ha súlyosan veszélyezteti a közbiztonságot vagy a közrendet, illetőleg az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani.
A harmadik változás ezen a területen az, hogy jogorvoslatot kívánunk biztosítani, és ez már törvényi szabályozást igényel. Az új büntetőeljárási törvényben ezt megfogalmaztuk: jogorvoslatot kell biztosítani abban az esetben, ha a büntetés elhalasztását tartalmazó bírói határozat ellen az ügyésznek megadjuk azt a lehetőséget, hogy bizony éljen fellebbezési jogával. Ezáltal egyrészt erősödik az ügyész, és ha az ügyészség a kormány alá kerül, akkor bizony a kormányzati büntetőpolitika érvényesítő eszköze is.
A másik jogszabályi változás e kérdéskörben talán ennél még fontosabb. Amennyiben a vádlottat az elsőfokú bíróság szándékos bűncselekmény miatt legalább három évi végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, az ügyész indítványára a bíróság köteles elrendelni az előzetes letartóztatást. Ha ez a szabály létezett volna, egészen biztos, hogy nem lett volna lehetősége például a másik nagy port kevert Tribuszer-ügyben a vádlottaknak arra, hogy kivonják magukat a büntetés-végrehajtás alól.
Köszönöm szépen, a választ itt befejezem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
