VANCSIK ZOLTÁN
VANCSIK ZOLTÁN
VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Én nem Kosztolányi Dénes úr szűzbeszédjével szeretnék foglalkozni, amely olyan "szűzbeszéd" volt, mint amikor fiatal koromban kioktattak, hogy ha nősülni akarok, akkor csak olyan lányt vegyek el feleségül, aki a világért sem azt mondja nekem, hogy én vagyok a második.
Az elnök úrral szeretnék foglalkozni és a főtitkárhelyettes úrral. Nagyon szépen kérem önöket, nem véletlenül ülnek ott. Nem azért ülnek ott, hogy eltöltsék valahogy a délutánjukat. Szíveskedjenek vagy szíveskedtek volna a képviselő urat figyelmeztetni, ha nincs tisztában azzal, hogy egy ilyen parlamenti felszólalást hogyan és miképp kell a Házszabály szerint megtenni! Az nem egy szentségtörés, ha egy elnöki pulpituson ülő alelnök figyelmezteti a képviselőt, mondjuk, a tekintetben, hogy eltér a tárgytól. Kosztolányi úrnak nem az volt a feladata a szűzbeszédében, hogy arról beszéljen, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, tagjai és így tovább, hanem az volt a feladata, hogy az előterjesztésről beszéljen, amellett érveljen. Ezzel precedenst teremtett az elnök úr arra, hogy kinyissuk a kaput a hozzászólásainkban, és olyan kérdésekkel is tudjunk foglalkozni, amelyek szorosan nem tartoznak a kérdéshez.
Engedje meg, elnök úr, ezt ilyen félbaráti feddésként mondom, de egyben köszönöm is a lehetőséget arra, hogy egypár órában tudjak majd tartani egy-két olyan (Az elnök csenget.) megjegyzést a képviselő úrnak, hogy tanuljon belőle, hogyan kell egy ilyen felszólalást elmondani, mert úgy gondolom, erre lesz időm.
