KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim - akik itt vannak a teremben. Azt gondolom, az ügy időrendi tárgyalása is jellemző a dologra. Egy héttel ezelőtt, kedd délelőtt a televízió nyilvánossága előtt közraktárról beszéltünk. Most, kizárva a televízió nyilvánosságát, majdhogynem illegalitásba vonulva - hiszen csak a rádiókészülékek sugározzák, azok sem főműsorban - beszélünk arról a kérdésről, amiről alapvetően megállapítottuk, hogy nagyon fontos. A parlament napirendjének összeállításánál is volt egyfajta rafináció abban az értelemben, hogy ezt a kérdést tegyük valahova a tévéközvetítéseken kívül, mert a múlt kedd délelőtti kérdés annyira izgalmas volt, hogy azt kellett a nagyközönségnek, a közvéleménynek látni, ez a kérdés meg teljesen érdektelen, és tulajdonképpen az a cél - amit képviselőtársam is említett -, hogy a dolgot valahogy szépen megpróbálják elkapálni - ahogy pestiesen mondják -, elsimítani, valószínűleg addig húzni, amíg lehet. Mert a nagy kérdés az, hogy a most felállítandó bizottság miről fog vizsgálatot folytatni.
A miniszterelnök úr több mint öt héttel ezelőtt elrendelt egy vizsgálatot. Ez a vizsgálat egyesek szerint - hiszen Gyuricza Béla a nyilvánosság előtt beszélt erről - gyakorlatilag már véget ért. Az a bizottság, amit képviselő asszony javasol, számításaim szerint körülbelül október végén, november elején jut el odáig, hogy megállapítja a napirendjét, a feladatait, az ügyrendjét, esetleg megbeszéli, hogy szendvics legyen az ülések előtt vagy csak pogácsa, tehát ezeket a fontos kérdéseket másfél hónap múlva fogja elrendezni. Ha egy állami apparátus egy ilyen ügyet két és fél hónap alatt nem tud kivizsgálni, akkor azt az apparátust úgy, ahogy van, meneszteni kell. Egy ilyen fontos ügyet! Hiszen képviselő asszony arra hivatkozik, hogy ezt a rendkívül fontos ügyet külön bizottságban kell megvizsgálni. Vagyis az a bizottság, amit képviselő asszony fel akar állíttatni, igazolni fogja a kormányzat vizsgálatát, ezt mutatja a bizottság összetétele, a képviselők aránya a különböző frakciókból, és ezt mutatja mindaz, amit képviselő asszony leírt az indoklásában, hogy kész tényként fogta fel ezt az egész ügyet.
Ezen érdemes elgondolkodni. Vagyis azon, hogy létrehozzunk-e egy olyan vizsgálóbizottságot, amely az állami szervek által végrehajtott vizsgálatot fogja igazolni, mert ha annak idején, tisztelt képviselőtársaim, ott a túloldalon, hozzájárultak volna, hogy egy héttel az ügy kirobbanása után a nemzetbiztonsági bizottság megkezdhesse a vizsgálatot, akkor valószínűleg egy párhuzamos vizsgálat lett volna, amiben sokkal több tény, konkrétum derült volna ki, nem lehetett volna dolgokat megmásítani, elferdíteni, letagadni, annullálni, vagy legalábbis hozzáférhetetlenné tenni a nyilvánosság számára. Ez az önök felelőssége! Önök az ügy kirobbanása után egy héttel - vagy még annyival sem, mert pontosan hat nappal - gátlástalanul kijelentették, hogy nincs szükség semmiféle parlamenti vizsgálódásra. S kibújt a szög a zsákból, hogy miért nincs erre szükség! Azért, mert önök ennek a nemzetbiztonsági bizottságnak az összetételétől akarnak megszabadulni ennek az ügynek a vizsgálata során.
Elhangzott, hogy itt volt miniszterek vannak. Tessék mondani, el tetszettek olvasni a Parlamenti Almanachban, hogy az előző kormányzati időszakban ki vezette a nemzetbiztonsági bizottságot?! Először Boross Péternek hívták azt az urat, aki a nemzetbiztonsági szolgálatokat - akkor persze még nem miniszterként, hanem más funkcióban - felügyelte, később belügyminiszter lett, majd miniszterelnök. Vagyis minden titkok tudója volt annak a négyéves időszaknak, amelyet követően ő a parlamentben ezt a bizottsági funkciót betöltötte. Később a bizottság vezetője - mivel az MDF az ismert körülmények között a parlamentben átváltozott - az a Kónya Imre lett, aki az előző kormányzati időszakban belügyminiszter volt. S hogy emlékeztessek még egy névre (Dr. Toller László: Gálszécsi Andrásra!), abban a bizottságban benne volt Füzessy Tibor - Gálszécsi nem volt parlamenti képviselő -, aki a korábbi ciklusban átvette ezt a tárca nélküli miniszteri posztot, és az MDF-kormány utolsó egy évében - ha jól emlékszem - tárca nélküli miniszterként funkcionált.
(20.30)
Vagyis minden parlamentben ebben a bizottságban olyan emberek is helyet kapnak, és ezen ne tessenek csodálkozni, és ha lehet, megjósolom előre, hogy Kövér László a következő ciklusban ebben a bizottságban lesz képviselő... (Dr. Gógl Árpád: Mint elnök.) - lehet, hogy elnök. Mert gondolom, hogy az egészségüggyel foglalkozó miniszter úr is annak örül, ha abban a bizottságban, amelyik a tárcája munkáját nemcsak felügyeli, hanem segíti is, olyan emberek vannak, akik értenek valamit az egészségügy szervezéséhez, esetleg van valami orvosi ismeretük is, vagyis azt a kérdést, amivel a bizottság foglalkozik, nem itt kell megtanulják a parlamentben. Vannak ismereteik, amit otthonról hoztak, a korábbi munkahelyeikről, vagyis az életnek valamilyen módon menni kell. Tessék megmondani: miért félnek önök, hogy mondjuk, Keleti György, aki a katonai titkosszolgálatokat felügyelte a törvény szerint - és ebben az ügyben a katonai titkosszolgálat semmiképpen nem szerepel, legalábbis eddig még ilyen vonatkozása nem hangzott el -, annak a bizottságnak a vezetője, amelyiknek ezt az ügyet ki kellene vizsgálnia?
Szeretném persze önöket megnyugtatni, hogyha ez a bizottság létrejön, akkor kérni fogom a frakciót, hogy bekerülhessek ebbe a bizottságba, mert szeretném közelről nyomon kísérni ennek az ügynek az alakulását korábbi ismereteim, illetve a most megszerzett ismereteim alapján, mert azért ezen ügy eddigi vizsgálatának rengeteg tanulsága volt. Tanulság például: az imént elhangzott, azt hiszem, Kosztolányi Dénes úr mondta el, hogy kik mikor jöttek el a bizottság elé. Nem titok, mert a sajtó mindent megírt ezekről a bizottsági ülésekről, hogy Kövér László a miniszterelnök megbízásából úgy jött el a bizottsági ülésre, hogy ő saját szavával mondta: a szabadságról visszatérve két óra ideje maradt ennek az ügynek a felkészülésére. Kérem szépen, ez a bizottság megcsúfolása! Odaküldeni egy olyan embert, aki azt sem tudja, hogy miről van szó! Ezt persze túlzással mondom, de két óra egy ilyen ügyre való felkészülésre, felelős válaszok kialakítására, gondolom, mindenki számára elfogadható, hogy nem elegendő.
Utána egy váratlan fordulattal Demeter úr jelent meg. Hadd mondjam most utólag, azon gondolkoztam, megkérem Demeter urat, hogy menjen ki a bizottság ülésterméből, tudniillik nincs joga - a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény szerint legalábbis, amit még nem módosítottak, vegyék fel, legyenek szívesek, a módosítást a terveik közé -, hogy a tárca nélküli minisztert politikai államtitkár helyettesítse. Itt van az igazságügyi politikai államtitkár, Hende Csaba úr, talán emlékszik erre a törvényre. A tárca nélküli minisztert a bizottsági üléseken az alárendeltségébe és irányítása alá tartozó szervezetek vezetői közül kell valakinek képviselnie a bizottsági ülésen. Így volt ez az előző időszakban, amióta ez a törvény létezik: vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal főnöke, vagy valamelyik más hivatal vezetője ment el. Csak azért nem kértem meg Demeter urat, hogy távozzon a helyiségből - ezt véleményem szerint joggal megtehettem volna -, mert akkor önök a legnagyobb dérrel-dúrral azt mondták volna, hogy idejött egy ember felkészülve, válaszolni akart és elküldték. Kérem szépen, Demeter úr az égvilágon semmit nem mondott! Megerősítette azokat az információkat, amiket korábban a sajtóból már tudtunk, illetve megerősítette ezt a kérdést, ami nekem is szemet szúrt, hogy miért csak azt kérdezte meg a miniszterelnök úr a szolgálatok vezetőitől az osztályvezetőig bezárólag, hogy részt vettek-e Fidesz-vezetőkkel szembeni adatgyűjtésben. Ebben az országban a minimális szolidaritás az lett volna a miniszterelnök úrtól, ha például megkérdezi, hogy MDF- vagy kisgazda politikusokkal szemben gyűjtöttek-e adatokat. Miért csak a Fidesz? Nincs valami összefüggés aközött, hogy a Fidesz ezeket a kérdéseket most tárta napirendre? És ezek a kérdések, azt gondolom, a nemzetbiztonsági bizottság ülésén sokkal hatékonyabban, hatásosabban és a nagyobb válaszadás lehetőségével hangzottak volna el.
Szeretnék szólni néhány szót, hogy kitől milyen dokumentumokat kaptunk. Kaptunk ismeretlen módon dokumentumokat. Ezek egy olyan adathalmazt tartalmaztak, amelyet a bizottság nem tudott sehova tenni. Egy dolog látszott belőle: amatőrök csinálták, ha csinálták, legalábbis ez azok számára világos, akik ilyen jellegű jelentéseket már láttak. Megint engedjék meg, hogy önző legyek: mint titkosszolgálatokat irányító miniszter annak idején láttam ilyen jelentéseket. Ezeknek a jelentéseknek az utólagos meghamisítása csak annak a kérdése, hogy találnak-e olyan nyomtatót, amelyiknek ugyanolyan betűképe van, mint ennek a jelentésnek - ugyanis ezen az adathalmazon sem bélyegző, sem aláírás, sem fejrész, semmi az égvilágon nincs! Ehhez a dokumentumsorozathoz, amelyik emlékezetem szerint öt vagy hat oldalból és húsz oldal mellékletből áll, akár 150 oldalt is hozzá lehet írni, ha a betűtípus azonos, és ki lehet állni azzal, hogy kérem szépen, lám, itt vannak a meggyőző bizonyítékok.
A miniszterelnök urat, amikor a legeslegelején levelet írtam neki, arra kértem, hogy haladéktalanul szíveskedjék a bizottság számára átadni a dokumentumot - azt gondolom, hogy nem sértegetek senkit sem, mert ott a kormánykoalíciós urak nagyon nézegetnek egymásra. A miniszterelnök úr az alkotmányos kötelezettségének valószínűleg már akkor is eleget kellett volna tegyen, bár azt gondolom, a biztos az, ha a bizottság kéri fel; a bizottság kérését is megtagadta természetesen. A logika azt diktálta volna, hogy ha akkor a titkosszolgálati miniszter vagy Demeter úr, aki a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, azt mondta volna, hogy ezek a dokumentumok hamisak - ha hamisak -, és felszólítja a sajtót, hogy hagyják abba ezeknek a dokumentumoknak a terjesztését, mert ez valóban rossz fényben tüntet fel néhány Fideszhez közel álló személyiséget. Mivel ezt nem tették, azt gondolom, a dokumentumok eredetiek, és azért nem mondták, hogy ezek a dokumentumok jók, mert akkor a sajtó valószínűleg még nagyobb erővel ráugrik a dologra és még mélyebb keresést folytatott volna.
Valami még van, mert a Kövér úr is azt mondta ott, hogy ezek részét képezik, de vannak még mások is. Kérem, meg kell nézni, hogy mi van még más!
Stumpf István miniszter úr a következőket mondja a szeptember 11-ei TV2 műsorban - persze éjfélkor, kevesen látták, amikor Kéri Lászlóval folytat egy komoly vitát, érdemes végigolvasni a tanulmányt, ugyanis ott vagy szándékosan, vagy mert éjfél volt és fáradt volt, néhány kérdésben elszólta magát a Stumpf úr - a miniszterelnökről: "Azonnal intézkedett, hogy induljon el állami vizsgálat annak kiderítésére, hogy ténylegesen az állami szervek milyen módon vettek részt benne." Vagyis itt még az a kép élt, hogy az állami szervek is részt vettek! Így folytatja: "De Laci, hát történt adatgyűjtés, vannak konkrét információk ezzel kapcsolatban!" Itt többször elhangzik a "környezettanulmány" kifejezés is.
Mi a környezettanulmány? Ha valaki szociális segélyt kér egy önkormányzattól, akkor róla készítenek egy környezettanulmányt. Megnézik, hogy van-e színes televíziója, automata mosógépe, mert akkor lehet, hogy nem adnak neki segélyt. Ha valaki a hadseregből le akar szerelni azért, mert családfenntartó, készítenek róla egy környezettanulmányt, megállapítván, hogy fennállnak-e azok a törvényes indokok, aminek alapján le lehet őt szerelni vagy le kell szerelni. Vagyis egy ilyen környezettanulmány nem titkos, nem törvénytelen. Természetesen lehet az is - csak akkor tessék kitenni a bizonyítékot! Mert én attól a pillanattól kezdve, amikor Kövér László úr - és most mint bizottsági tag, mint parlamenti képviselő mondom - megtagadta a dokumentumok átadását, az összes dokumentumot, amikkel önök elő fognak állni a nagybecsű bizottságuk vizsgálata során, mindegyiket hiteltelennek tartom! Semelyikről sem fogom elhinni a valódiságát, azon egyszerű oknál fogva, mert önök nem voltak hajlandók letétbe helyezni ennek egy másolatát, ami mellett persze a vizsgálatot lehetett volna folytatni, csak azt gondolom, hogy a korrektség, a becsületesség, az egymás iránti bizalom ezt megérdemelte volna.
Én akkor is azt mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi a dokumentum tartalmára. Engem nem érdekel, hogy mekkora gazdasági birodalom rajzolódik ki a Fideszről e dokumentumok alapján! Én nem is értek hozzá, hogy hány millió forintot ki tesz joggal egy kft.-be, egy részvénytársaságba, ki kivel üzletel, kinek vannak ilyen kapcsolatai - nem is nézek bele. Tegyék bele egy borítékba, pecsételjük le, és adjuk oda valakinek! Önök ezt a nagy lehetőséget elszalasztották, és azt gondolom, hogy ezzel minden esélyük elveszett arra, hogy ezeknek a dokumentumoknak utólag valamiféle hitelességét tudják adni.
(20.40)
Végezetül annyit szeretnék elmondani, én azt tartanám korrektnek - ellentétben Bauer Tamás képviselőtársammal, aki persze rendkívül okosan és jól érvelt a határozat egyes kérdéseiben -, ha önök ezt a benyújtott határozati javaslatot visszavonnák. Ennek egyszerű magyarázata van, és nem a nemzetbiztonsági bizottság munkáját akarom halmozni, mert van épp elég dolgunk. Hallották ma, Kövér úr mondta, hogy házimozizunk. Igen, holnap is fogunk vetíteni. Legalábbis remélem, önök hajlandók lesznek megnézni azt a videofelvételt, amely eljutott hozzánk. S vannak dolgaink azért, mert a nemzetbiztonsági bizottság - hála istennek - egy olyan bizottság, amelyben bíznak ma magyar állampolgárok közül olyanok is, akik nem értenek egyet minden esetben az önök módszereivel, az önök kinevezési gyakorlatával, az önök általában követett munkájával.
Azért mondom, hogy hála istennek, mert ez azt mutatja, hogy egy demokráciában az emberek meg merik mondani a véleményüket, de azért szeretném hozzátenni - és ez figyelmeztető, s ez e bizottság munkájának is figyelmeztetője -, hogy sajnos, nagyon sokan ma név nélkül teszik ezt.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
