DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Az eredmény az lesz, hogy aki tudja, az majd nem mondhatja, sőt, én tudom - az előző kormány miniszterének a gyakorlatára emlékszem -, hogy aztán jó hosszú időre lehetőleg még titkosítsuk is az eredményt, harminc évre, hatvan évre, de azt hiszem, a kilencven év szokott időszerű lenni. (Nikolits István: Arról kellene beszélni, amihez értünk!) A "nyírfák" már állva meg fognak halni akkor is, amikor ez az ügy még súlyosan titkos lehet, gondolná az ellenzék. (Közbeszólások balról.)
A sok ok között azért is támogatja Fidesz-frakció az indítványt, hogy ne így legyen, ne ez történjen. Nyilvánosságot kívánunk biztosítani az ügynek, hogy tanulságul szolgáljon. (Vancsik Zoltán: Hazudsz! Egyszerűen nem mondasz igazat!) "A nyilvánosság előnye, hogy a visszaélések ellen biztosítékot nyújt, és többek között alkalmat ad arra, hogy a nem érdekelt közönség is bizonyítékot szolgáltasson" - most idézetet mondtam, a Magyar Jogi Lexikonból idéztem, ami kiadatott hat kötetben, számos szakférfiú közreműködésével, Budapesten, 1904-ben.
Előfordulhat ugyanakkor, számíthatunk arra is, hogy az ügyben a nemzetbiztonsági szolgálat valamely módon mégis érintett: volt dolgozója, jelenlegi dolgozója, fedőcége, a fedőcég fedőcége kerülhet kapcsolatba az üggyel. Semmi sincs kizárva, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha a tisztelt Ház fölállítja ezt a vizsgálóbizottságot, a vizsgálóbizottság elkezdi a munkáját, eredményre jut, és a jelentés ide kerül a tisztelt Ház elé. (Dr. Világosi Gábor közbeszólása.) Ezért javasoljuk a bizottság felállítását.
Arra, hogy a titkosszolgálat belekerülhet a dologba, arra azért, gondolom, számított az ellenzéki oldal is. Felkészültek minden eshetőségre. Erről én meg is győződtem, mert a felelősség elkenése már elkezdődött.
Miért gondolom ezt? Azért gondolom, mert megdöbbenéssel olvastam a Népszava információját a megfigyelési ügyről. Ebben a cikkben idézik Nikolits Istvánt. A cikkből idézek most - jelentés a megfigyelési ügyről, Népszava, információ: "Nikolits István, a Horn-kormány polgári titkosszolgálatokat irányító minisztere elmondta, hogy a nemzetbiztonsági törvény értelmében és a korábbi évek tapasztalatai szerint is a nemzetbiztonsági szolgálatokat a főigazgatók teljes hatáskörrel vezetik, tehát nem a miniszter feladata az, hogy ilyen kérdéseket figyelemmel kísérjen." Népszava, idézet.
Én ezt már nagyon sokszor hallottam, majd negyven éven keresztül ezeket a szövegeket hallottam. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Kisdobosként, vagy hogyan?) A szocialista rendszerben vagy a kádári rendszerben, inkább mondjuk így, én úgy emlékszem - azt hiszem, hogy idősebb képviselőtársaim pontosan tudják -, hogy párttitkártól és tanácselnöktől felfelé mindenki tökéletes volt és tévedhetetlen. (Vancsik Zoltán: Melyik voltál? Párttitkár vagy tanácselnök?) Hibázni csak az IKV-nál lehetett, a tanácsnál már kevésbé, a minisztériumban már egyáltalán nem lehetett hibázni, ott mindenki tökéletes volt. (Bauer Tamás: Az egy másik szocializmus volt!) Ha valaki rossz fát tett a tűzre, Bauer úr, az beosztott volt, alárendelt, még fejlődésben levő elvtárs, semmi más. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A miniszter nem volt felelős, hiszen ő csak azért áll a dolgok élén, hogy ő irányítsa az egészet; hogy mit tesznek a beosztottai, azért ő nem felelős, hiszen nem állhat ott mindenki mellett, Demszky úr sem állhat a korrupt tanácsi tisztviselők vagy önkormányzati tisztviselők mellett.
Tehát nekem ennek a furcsa világnak a szellemét idézte vissza Nikolits úr nyilatkozata, amit még egyszer idézek: "nem a miniszter feladata az, hogy ilyen kérdéseket figyelemmel kísérjen". Kérdezem a képviselőtársakat: kié akkor, ha nem azé a miniszteré, aki az elmúlt évben még felügyelte a polgári titkosszolgálatokat, vagy nem Keleti úré, aki a másik titkosszolgálatnak a felügyelője volt? (Vancsik Zoltán: Pista! Szóljatok neki, hogy miről beszél!)
Második témám egy értelmezési kérdés, mert azzal is sok baj van. Ha valami titkos, attól a kérdés még nem nemzetbiztonsági ügy. És ha valami titok, az még nem szükség szerint államtitok. A Magyar Értelmező Szótárt vettem elő, 1972-es kiadásút, hogy az ellenzéki képviselők meg legyenek nyugodva, jó kádári nyomaték... (Derültség a kormánypárti padsorokban.) A "titok" az főnév, mások elől elhallgatott, leplezett tény, dolog. Az a "titkos" a szinonimaszótár szerint, ami csak a beavatottak által ismert, titokban, rejtve, engedély nélkül végzett tevékenység. Azaz az adatgyűjtés azért volt titkos, mert az érintettek tudta nélkül, de a beavatottak által ismerve történt, és azért törvénytelen, mert jogszabályba ütközik. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) Ameddig nem muszáj, addig ezeket a fogalmakat, ezeket a magyar szavakat ne bántsuk, ezek egyértelmű meghatározások, nem kell őket felöltöztetni, ne csináljunk képzett szavakat belőlük, tehát a titok nem államtitok önmagától véve, és a dolog nem nemzetbiztonsági ügy. (Közbeszólások balról.)
Leszögezem: jelenleg az ügyben nem áll meg a nemzetbiztonsági bizottság kizárólagos hatásköre - de még a hatáskörét sem állapította meg a bizottság! Viszont teljesen jogos a vizsgálóbizottság életre hívása azzal a széles hatáskörrel, amelyet az indítvány javasol.
Végezetül a harmadik kérdés (Vancsik Zoltán: Ne hagyd abba!), tisztelt képviselőtársaim: a javasolt vizsgálóbizottság létrehozásának SZDSZ-es ellenzője - bocsánat, elnézést kérek, tartózkodó szavazatot leadó képviselő asszonya - azzal érvelt az ügyrendi bizottságban, hogy baj lesz a bizottság összetételével, mivel itt a tagok államtitokból államtitokba ütköznek majd, és ha nincsenek C-típussal átvilágítva, majd leáll az élet, és a bizottság munkája is. Ugyanabba a hibába esik ő is, mint az előbb említettek. Miért feltételezik, hogy percenként le kell állítani az országgyűlési vizsgálóbizottság munkáját, csak azért (Vancsik Zoltán: Igaza van, nem? A Simicskának is van C-je, nem igaz?), mert a vizsgálóbizottság tagja esetleg a titoktartási körbe tartozó információt fog hallani. (Vancsik Zoltán: Géza, ne olvass, szóljál neki, hogy miről beszél!)
(18.00)
Ajánlom figyelmükbe, hogy erről az indítvány jól és kimunkáltan az 5. pontjában tárgyal.
A lényeg tehát az, hogy bármelyik képviselőtársunk nyugodt lélekkel tagja lehet ennek a bizottságnak, a házbizottság bárkit előterjeszthet. Én csak titkon remélem - de úgy igen -, hogy olyan képviselőtárs, aki átvilágítás okán mandátumáról lemondani kényszerült volna, de ezt még nem tette meg, és a mostani parlamentnek is tagja, mostani elfoglaltság hiányában talán nem fog jelentkezni bizottsági tagnak.
Kérem az indítvány támogatását, és köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
