DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon fontosnak tartja, hogy minden olyan ügyet teljes mélységében, alaposan kivizsgáljunk, amely ügy árt, árthat fejlődő és még nagyon sérülékeny demokráciánknak.
Ahogy itt már többször elhangzott, egy hónapja már annak, hogy a miniszterelnök úr bejelentette: tudomására jutott, hogy valakik törvénysértő módon, közpénzek felhasználásával titkos adatgyűjtést folytattak a Fidesz vezető politikusai ellen, nem kímélve e politikusok családtagjait, szüleit, gyermekeit és gazdasági érdekeltségét sem. Súlyos bejelentés ez, olyan, amelytől valamennyiünkben gyomorszorító, rossz érzés keletkezik. Hiszen ahogy az előttem szóló képviselő úr is elmondta, nem akárki állított valami bizonytalant, rossz ízű veszélyeztetettséget, hanem az ország gyakorlatilag második közjogi méltósága.
(18.40)
És amit állított, az borzasztóan kellemetlen és nagyon veszélyes. Sokan emlékeznek még a rendszerváltás előtti időkre, sokan személyesen is átélték azt a kiszolgáltatottságot, amit az ilyen megfigyelések, adatgyűjtések jelentenek. Őszintén megrettentett sokakat az a gondolat, hogy a nyolcéves demokratikus hatalomgyakorlás sem mentes az ilyen eszközöktől. Mert ami megtörténhet vezető politikusokkal és környezetükkel, az miért ne történhetne meg bárkivel, aki akarva-akaratlanul a politika vagy annak valamelyik szereplője közelébe sodródik?
Egy hónapja ennek a bejelentésnek. Az ügyet azóta nem lehet tisztázni, nem lehet kivizsgálni, mert a kormányzó párt a rendelkezésére álló lehetőségek teljes tárházát felvonultatja annak érdekében, hogy az ügy homályos bizonytalanságban maradjon. Félinformációk látnak napvilágot, bárki által beszerezhető adatok szivárognak ki a sajtóhoz mint titkos dokumentumok, a vizsgálódásra felkért illetékesek tartalmilag értékelhetetlen nyilatkozatokat tesznek. Így nem csoda, ha egyre többen vannak, akik egyszerű keresetlenséggel azt állítják: blöffölt a miniszterelnök. Nincsenek is valódi dokumentumok, ügy sincs, az egész nem más, mint - az ő szavaikkal élve - akciózás, hogy egyéb fontos kérdésekről elterelődjék a figyelem.
Lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem így van. De akár így van, akár nem, mindenképpen baj van. Mert komoly baj és roppant kellemetlen, ha a miniszterelnöknek igaza van, ha bebizonyosodik, hogy tényleg ki voltunk és ki lehetünk téve ilyen törvénytelen eszközöknek, ki voltunk és ki lehetünk szolgáltatva rólunk szóló titkos adatgyűjtőknek. De az is baj, ha nem bizonyosodik be semmi.
Őszintén mondom, hogy én még ellenzéki oldalon sem tudnék tiszta szívből örülni annak, ha kiderülne, hogy fiatal köztársaságunk fiatal miniszterelnöke megfoghatatlan indíttatásból, bizonytalan érdekek sugallatára olyat állított, ami nem állja ki egy korrekt, tárgyszerű, arra felhatalmazott szerv előtti vizsgálat próbáját. Meggyőződésem, hogy közös érdekünk e vizsgálat elvégzése és a nyilvánosság tárgyszerű tájékoztatása. Csak így tudunk az ügyben és az ügyön továbblépni és valódi demokratikus gyakorlatot kialakítani, az ehhez szükséges garanciákat megteremteni. E demokratikus gyakorlat folytatását, a vizsgálat valódi és tényleges lefolytatását a most tárgyalt javaslat nemhogy nem segíti elő, de kifejezetten annak megkerülését szolgálja. Megakadályozza, hogy a kérdésekre igazi válaszokat kapjunk, mert a javaslat szerint felállítandó bizottság teljességgel alkalmatlan a feladat elvégzésére.
Nem mondom, hogy a javaslat pontosításával, módosító rendelkezésekkel nem oldható fel ez az alkalmatlanság. Csak éppen felesleges és célszerűtlen, mert éppen azokkal a feltételekkel kellene kiegészíteni ezt az indítványt, amelyekkel a nemzetbiztonsági bizottság már egyértelműen rendelkezik. Kétségtelen ugyanis, hogy nemzetbiztonsági ügyről van szó. Vezető politikusok törvénytelen megfigyelése, ha a dolog igaz, a demokratikus hatalomgyakorlást veszélyeztető tény, és az vitathatatlan, hogy egy egész nemzet biztonságát érinti.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Kétségtelen az is, hogy csak a nemzetbiztonsági bizottság tagjai rendelkeznek olyan szükséges ismeretekkel és olyan személyi garanciákkal, melyek alapján az esetlegesen nemzetbiztonsági szerveket is érintő kérdésekre választ kaphatnak.
Az a bizottság, amit a kormányzati többség felállítani kíván, sem a megfelelő ismeretekkel, sem a személyi garanciákkal nem rendelkezik. Ez a bizottság a jobboldali többség biztosításán túl csak arra alkalmas, hogy időt húzzon és elkerülje a nyilatkozatok és tények szembesítését. A javaslat szerinti bizottság előtt ugyanis bárki egyetlen mondattal elzárkózhat az elől, hogy vallomást tegyen. Annyit kell csupán mondania, hogy erről nem beszélhetek, ez nemzetbiztonsági érdeket érint vagy ez államtitkot sért. Egy ilyen mondat megbénítja az egész bizottság munkáját, a vizsgálók zsákutcákba kerülnek, nem tudnak megállapítani semmit.
Minderre nem hivatkozhatna a meghallgatott, ha a nemzetbiztonsági bizottság előtt kerülne sor meghallgatására. Önök is tudják, hogy nem véletlenül hoztuk azt a döntést, hogy a nemzetbiztonsági bizottság tagjai az úgynevezett C-típusú vizsgálat alá esnek, szemben a többi parlamenti képviselővel, hiszen őket hatalmaztuk fel arra, hogy olyan titkokat is megismerhessenek, amelyek biztonsági okból nem tartoznak a szűkebb és tágabb nyilvánosság elé. Mint ahogy azt is tudják, hogy a nemzetbiztonsági bizottság előtt sem lehetetlen nyilvános ülést tartani, és szükség szerint lehet a zárt és nyilvános ülés kereteit felhasználni a vizsgálat céljainak megfelelően.
Összevetve a tényeket és lehetőségeket, érzékelhető, hogy a mai parlamenti felállásunkban törvényes működési keretek között egyedül a nemzetbiztonsági bizottság képes gyakorlatilag is elvégezni ezt a vizsgálatot; minden egyéb javaslat a vizsgálat megkerülését jelenti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor felállítunk egy vizsgálóbizottságot, nem elég egyszerűen tudomásul venni, hogy bármely kérdésben kötelező felállítani, ha elegendő számban kérik. Kötelességünk megvizsgálni azt is, hogy az előterjesztő figyelme mindenre, minden törvényes és szükséges feltételre kiterjedt-e. És ha nem, akkor pótolnunk kell a hiányosságokat, ha ez lehetséges; ha pedig nem lehetséges vagy nem ésszerű, akkor meg kell győznünk az előterjesztőket, hogy álljanak el indítványuktól. Mert ha nem így járunk el, kiürítjük a parlamenti intézményrendszert, és elsorvadnak a demokratikus ellenőrzés valódi lehetőségei. Ez pedig végső soron oda vezet, hogy a parlament oktalan és tudatlan báb lesz a végrehajtó hatalom aktuális birtokosának kezében.
Én még emlékszem közös ellenzéki múltunkból a Fideszre, és emlékszem az előző időszak parlamenti ellenzéki Fideszére is - sokszor láttam őket harcolni ezek ellen a jelenségek ellen. Szeretném megkérdezni: fiúk, most mi változott?
Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
