DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A frekvenciagazdálkodásról szóló törvénymódosítási javaslat, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk, olyan fajsúlyú téma, amely hosszú időre meghatározhatja az ország hangulatát is, hogy kiknek lesz kiosztva, milyen módon lesz kiosztva, hogyan lesz módosítva ez a törvényjavaslat.
Ez a javaslat valóban tesz lépéseket a rádióberendezések behozatalának egyszerűsítése érdekében, amikor a korábbi, szinte kizárólagosan elfogadott, elsősorban a hazai típusvizsgálat és típusengedélyezés mellett előtérbe helyezi a megfelelő tanúsítás intézményét.
A jogszabály szintjéből adódik, hogy az itt kifejezett szándék megvalósulása a részleteket taglaló, alacsonyabb szintű jogszabályok nélkül könnyen meghiúsulhat. Több helyen, így a 17. és a 18. §-okban felhatalmazást kap a miniszter a szabályozásra. A módosított törvény szerinti munkához ezek a rendeletek a módosítás hatálybalépésének időpontjában szükségesek, különös tekintettel arra, hogy a módosítás korábbi szabályozó elemeket szüntet meg. Az a megoldás, amelyet a 11. § tartalmaz, és bizonytalan ideig a korábbi gyakorlatot tartaná fenn, nem fogadható el, hiszen a törvénymódosítás előkészítettségét, értelmét kérdőjelezhetné meg. Ezért szükségesnek tartjuk a felhatalmazásnak megfelelő rendeleteket a törvényjavaslat mellékleteként a parlamentnek tájékoztatásul benyújtani és a módosítással egyidejűleg hatályba léptetni.
Indokolt lenne a jelenlegi módosítással nem érintett fejezetekben adott korábbi felhatalmazás alapján szükséges, de a törvény megalkotása óta eltelt több mint öt év alatt elmulasztott szabályozásokat ugyancsak a módosítás hatálybalépéséig pótolni. Ilyen például a 4. § szerint a polgári és kormányzati frekvenciagazdálkodó szervek közötti adatszolgáltatás szabályozása, a 9. és a 11. § szerint a frekvenciakijelölés, a rádióengedély kiadásának szabályozása, az általános engedéllyel használható berendezések körének meghatározása és így tovább. Mindezek a miniszteri és kormányrendeletek ugyancsak elősegítenék a magyar jogrendszer harmonizációját, mert több EGK- és EK-ajánlás bevezetését tennék lehetővé.
A jogszabályalkotás területén tapasztalható mulasztás egyaránt terheli és nehezíti a szolgáltatók és forgalmazók munkáját, mert hiányuk lehetővé teszi a hatóságok számára az esetleges szubjektív döntések meghozatalát. Ennek elriasztó hatása mérhető gazdasági és erkölcsi károkat okoz.
A tervezet új fogalomként vezeti be a rádiótávközlő végberendezést. Indokolt lenne ezt a fogalmat a mellékletben részletesen meghatározni. A tervezetből ugyanis nem derül ki, hogy pontosan mi értendő ez alatt.
Az általános indokolás kiemeli az elmúlt időszak távközlési, ezen belül rádiótávközlési infrastruktúrájának nagymértékű, gyors fejlődését, és kijelenti, hogy a további fejlődés frekvenciafeltételei adottak. Sajnálatos módon nem elegendő a felsorolt szolgáltatások, így a bizonyos közcélú mobiltelefon-rendszer vagy a tetra rádiótelefon-hálózat, esetleg a különböző típusú műsorszórás gyors, olcsó és környezetkímélő megvalósításához az a feltétel, amely ma jelenleg a tervezet szerint adott. Nemcsak a frekvencia vagy az internet címtartománya tartozik a korlátozottan rendelkezésre álló dolgok kategóriájába, hanem a távközlő eszközöket, berendezéseket befogadó intézmények, tornyok, tartószerkezetek és ezek elhelyezésére, a hálózat létesítésére szolgáló földfelület, oszlopsor és alépítmény is csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre, és nem bővíthető szabadon.
(17.30)
Közös érdek tehát, hogy a hatékony kihasználást minden eszközzel biztosítsuk, teremtsük meg a jogot arra, hogy megfelelő feltételekkel és kellő társadalmi érdek esetén a hatóság akár kényszerítő eszközzel is rendelkezzen szolgalmi jog alapítására.
A frekvenciatörvény ezzel a kérdéssel idáig nem foglalkozott, holott a 2. § (1) bekezdése szerint a hatály kiterjed "a rádiótávközléssel kapcsolatos frekvenciagazdálkodási tevékenységre, valamint a rádió-távközlési és egyéb célból nagy frekvenciás jelet vagy mellékhatást keltő dolgok előállítására, gyártására, behozatalára, forgalomba hozatalára, telepítésére, üzemben tartására és birtoklására". A telepítés tehát nem teljesen megoldott, hogy szolgalmi joggal megvalósítható vagy nem valósítható meg.
Ezt a feladatot 1997-ig a távközlési törvényt módosító 1997. évi LXV. törvény hatálybalépéséig a korábbi jogszabály rendezte. A módosítást követően szolgalmi jog csak az ingatlanon elhelyezett távközlési eszközre alapítható. Új létesítés esetén ez nem áll fenn. Ennek okát keresni reménytelen vállalkozás. Hatékonyabb a módosítás alatt álló frekvenciatörvényt kiegészíteni egy új 13. fejezettel, amely az ingatlanhasználatot szabályozná. Ezt az új és az ingatlanhasználatot szabályozó módosítást majd a részletes vita során tárjuk a tisztelt parlament elé. Ezekkel a felsorolt módosítási javaslatokkal együtt általános vitára alkalmasnak tartjuk a tervezetet, és támogatjuk is a módosítást.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
