DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Politikai vitákban gyakran szokták hangoztatni elmarasztalólag, ha valaki érzelemből politizál, nevezetesen, ha politikai vitában a racionális észérvek helyett érzelmi aláfestéssel is színezi mondanivalóját. Ez a vád nem igaz, számtalan olyan eset van, ahol igenis helye van érzelmi töltetnek. Az előttünk lévő törvényjavaslat is éppen ilyen.
A törvényjavaslat módosítása visszautal az 1933. évi VII. törvényre, amely nyilvánvalóan akkor, 1933-ban az I. világháborúban elszenvedett károkat volt hivatva valamilyen formában rendezni.
Az első világháborúban rengeteg magyar esett el és vált hadirokkanttá. A '32-es honvédemlékművön Garai ezt ilyen szépen fogalmazza meg: "Szerte a világon, hol hadba vonultál, van híred és van temetőd, egykori híres regiment." De akik ott maradtak ezekben a temetőkben, azoknak itt maradt árvája, olyan szülője, aki eltartásra szorult, olyan kiskorú testvére, aki szintén eltartásra szorult. Ezekre vonatkozott ez az 1933. évi törvény.
A hadiárva fogalmát is meghatározza ez a törvénycikk. Nemcsak az a gyermek tekinthető hadiárvának, akinek a harci cselekményekben halt el a szüleje, hanem az is, akinek a szüleje a hadicselekmények folytán okszerűen, azzal összefüggésben, sebesülés vagy betegség folytán halt meg. Tehát egy szélesebb kör a hadiárva fogalma, semmint ahogy azt itt többen értelmezik. És ha egyszer az 1933-as törvényre visszautal ez a törvénymódosítás, akkor ezt a fogalommeghatározást kell alkalmazni.
Ezt a fogalommeghatározást alkalmazták a második világháború után is, majd - mint arról már hallottunk - 1950-ben sok ilyen rászorultat politikai okokból megfosztottak ettől az akkor is igen csekély, pénzben alig-alig kifejezhető kis kárpótlástól, ami azonban havonta volt fizetendő. Az 1994-es törvény ezt a hosszú elmaradt időszakot lenne hivatva valahogy helyrehozni, ahogy az Alkotmánybíróság hivatkozik rá, nem kárpótlásról beszél, hanem kárpótlás jellegű egyösszegű térítésről. Arra is utal az Alkotmánybíróság, hogy ez egy tipikusan nem vagyoni kár. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ez egy tipikusan nem vagyoni kár, amely - a legkisebb összege 50 ezer forint - egyszeri térítést ír elő. Kérdem én: vajon az elveszett gyermekkor, amit sokan elszenvedtek, nem ér meg 50 ezer forintot?
Tehát mindezzel arra akartam felhívni a tisztelt képviselőház figyelmét, hogy bizony-bizony politikai kérdések tárgyalásánál időnként az érzelmeinkre is hallgatni kell, de úgy látom - függetlenül attól, hogy ki hol ül -, ez az érzelmi töltet e törvényjavaslat tárgyalása során észlelhető volt itt a parlamentben, amit köszönök. (Taps.)
