BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét legnagyobb érdeklődést, legnagyobb izgalmat kiváltó témája a jövő évi nyugdíjemelések mértékének kérdése volt, és úgy érzékelem, hogy ez a téma ezen a héten is folytatódik. Azt gondolom, hogy a következő hónapokban még sok szó esik majd erről a kérdésről, hiszen nem oldható meg a kormány tervezett intézkedése törvénymódosítás nélkül.
Ezt a témát többen idehozták a múlt héten, képviselőtársam, Kovács Kálmán is, de sajnos nem kaptunk érthető, tiszta, világos választ a feltett kérdéseinkre, ezért tartottuk fontosnak, hogy napirend előtt újra szóba hozzuk (Dr. Torgyán József közbeszólása.). A kérdés pedig világos és egyértelmű: tervezi-e a kormány, hogy kisebb mértékű emelést ad, mint amennyit a hatályos törvények jelenleg előírnak? Tervezi-e a kormány emiatt, hogy módosítja a jelenleg hatályos törvényt? A kormány részéről a válasz mellébeszélés. Másról beszélnek azok, akik ebben a témában az elmúlt héten, illetve most - az előbb Szájer József frakcióvezető úr - megnyilatkoztak.
A kormány reakciója baljós érzeteket kelt, ugyanis a kormány vagdalkozik, ujjal mutogat, felhánytorgatja az előző évek reálértékvesztését, emlékeztet arra, hogy máskor is volt már törvénymódosítás, és nem mulasztja el szidni a tavaly meghozott nyugdíjreformot. Egyetlenegy dolgot nem tesz a kormány: nem válaszol világosan erre a kérdésre, pedig ez egy tiszta, egyértelmű, világosan megválaszolható, eldöntendő kérdés. A kormánynak azt kellene mondania, hogy igen, azt tervezi, hogy kisebb mértékű emelést fog adni mint amit a jelenleg hatályos törvény előír.
(15.30)
Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy a rendszerváltás hajnalától kezdve közös célunk volt, hogy a nyugdíjemelés ne legyen évenként a parlamenti pártok csatározásának színtere, hogy törvény rögzítse azokat a játékszabályokat, ahogy a nyugdíjemelést meg kell csinálni. Ez az alapelv, hogy tudniillik a nyugdíj és az aktív lakosság nettó átlagkeresetének növekedése ne váljon el egymástól, már a '91-es országgyűlési határozatban rögzítésre került, és azóta is a hatályos törvények e szerint írják elő a nyugdíjemelést. Amikor tehát a Fidesz arra hivatkozik, hogy első dolga volt a nyugdíjemelésről intézkedni, akkor tulajdonképpen csak betartott egy létező törvényt.
Ennek az alapelvnek az a logikája, hogy ha a nyugdíjakat a mindenkori bérek után fizetett járulékokból kell fedezni, akkor annyival lehet emelni egy adott évben a nyugdíjakat, amennyi emelésre a bérek növekedése lehetőséget teremt. Igen, tisztelt képviselőtársaim, az előző években a reálbérek csökkentek. Következésképp a nyugdíjakat sem lehetett reálértékben megőrizni. Ez az alapelv, ez a logika - amit a kormánypárti oldalon, az ellenzéki oldalon számtalanszor úgy fogalmaztunk meg, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, a nyugdíjasok és az aktív dolgozók valahogy így össze vannak láncolva - máig hatályos és működik. Kétségtelen, hogy kilengéseket indokolt. Abban az évben, amikor nagy volt a reálbérek reálértékvesztése, a keresetek reálértékvesztése, akkor a nyugdíjasok is nagyon rosszul jártak. Abban az évben, amikor végre reálbér-növekedés van, jól járhatnának a nyugdíjasok.
Ez az, amit a Fidesz most meg akar akadályozni. Hogy a kilengések ne legyenek olyan nagyok, a tavaly elfogadott nyugdíjreform kilátásba helyezi a svájci indexálást, tehát az árakhoz és a bérekhez viszonyított 50-50 százalékban történő emelést a jövőre nézve, de ez csak 2000-től, illetve 2001-től lesz hatályos. A jövő év lenne az, amikor a nyugdíjasok jól járnak a jelenlegi szabályozással. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a tisztesség úgy kívánná (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy őszintén beszéljenek ezekről a kérdésekről. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
