ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosítást a szöveg terjedelmét tekintve nem, tartalmát és várható következményeit tekintve annál jelentősebbnek minősíti a Független Kisgazdapárt. A törvényjavaslat elfogadása esetén megtörténne az a kívánatos állapot, mely szerint egy kézbe kerülne a privatizációs ügyek felügyelete, valamint a kincstári vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás.
Már az mérföldkőnek nevezhető, ahogyan a korábbi gyakorlattól eltérően nem egy, a többi tárcától egyfajta függetlenségben tevékenykedő privatizációs miniszter testesíti meg a korábban oly sok jogos kritikát kiváltó magántulajdonba-adást. A minisztériumok között várva várt összhang és természetesen nem utolsósorban az értékesíthető állami vagyon minél jobb hasznosításának letéteményesévé olyan személy, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lépett elő ezzel a döntéssel, aki átfogó, az eddigieknél jóval szélesebb rátekintéssel, a kollektív érdek kiemelt figyelembevételével hozhat döntéseket.
Eddig a pénzügyminiszter felügyelte a kincstári vagyont, akinek az éves költségvetés számított a legfőbb szempontnak. Ennek az lett a következménye, hogy minden más tényezőt ennek rendelt alá. Még a korábbi privatizációs miniszterünk is több állami vállalatba injektált olyan pénzeket, nyújtott gazdaságfejlesztési célokra támogatást, amelyek vagyonértékesítésből származtak.
A Független Kisgazdapárt nagyon sokszor fejtette ki azon álláspontját, hogy ne feneketlen tóba dobjuk az egyre szűkülő állami vagyonunk ellenértékét, inkább például fogjunk lakásépítésbe, de a tisztelt Ház minden ez irányú javaslatunkat lesöpörte az asztalról. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy egy pénzügyminiszternek eleve nem lehet jó szemlélete ebben a kérdésben, hiszen majdhogynem ellenérdekelt az ügyben.
Az egységes vagyonpolitika nemcsak azt jelenti, hogy folyamatosan adjuk el a vagyont, hanem adott esetben a létesítésre is hangsúlyt kell fektetni. A folyó költségvetéstől független, egységes szemléletű vagyonkezelés lenne a kívánatos.
Sajnos, az eddig eltelt időszak alatt úgy adott el az Állami Vagyonügynökség, illetve később az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság több ezer milliárd forintra becsülhető állami vagyont, hogy abból csak annak töredéke folyt be, ami egy rendkívül szűk látókörű szemlélet eredménye volt. Senkinek nem volt érdeke, hogy egységes vagyonkezelés jöjjön létre, hogy a privatizáció előtt készüljön egy olyan vagyonleltár, amely legalább csak a valós piaci értékre terjedt volna ki. Ha már akkor egy kézben lett volna ez a két terület, talán mindennapi életünkben érezhetnénk ennek kedvező hatását. Igaz, akkor kézen-közön nem folyt volna el az a néhány ezer milliárd forint.
Kívánatos lenne, hogy legalább a megmaradt vagyonunk késztessen minket egységes szemléletre, a jó gazda gondosságára, kezeljük együtt az ÁPV Rt.-nél lévő vagyont és a kincstári vagyont.
Úgy gondolom, hogy az előző adminisztráció nem véletlenül hagyta kontroll nélkül a nemzeti vagyont, nem véletlenül nem készült üzletivagyon-meghatározás, leltár. Konkrét esetekben a rendkívül nagy értékaránytalanságoknak sokszor adott hangot az FKGP frakciója, amikor az eladott vagyonnal szemben nevetséges bevétel állt szemben. Természetesen privatizáló elődeink, valamint holdudvaruk mindent helyénvalónak talált. (Dr. Toller László: Konkrétan?)
Miután az Országgyűlés 1992-ben többek között azért is hozta az államháztartásról szóló törvényt, hogy a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás garanciái megteremtődjenek - ezzel is érvényesítve a teljesség, a részletesség, a valódiság, az egységesség, az áttekinthetőség és a nyilvánosság alapelvét -, joggal elvárható, hogy most a kincstári vagyon esetében is hasonló egységességgel és áttekinthetőséggel járjon el.
Tisztelt Ház! Nem akarom sorról sorra értelmezni a törvényjavaslat szövegét, inkább engedtessék meg, hogy arra világítsak rá, mennyire felértékelődött napjainkra az a vagyon, amely az állami feladatok ellátását szolgálja, amely a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljainak megvalósítását segíti elő. Tudjuk, hogy kincstári vagyon mindazon állami tulajdonban lévő társasági részesedés is az ahhoz kapcsolódó joggal együtt, amely a központi költségvetésből vagy elkülönített állami pénzalapból származó pénzeszközök felhasználásával került vagy kerül állami tulajdonba. Nem hiszem, hogy különösképpen magyarázatra szorul, hogy egy olyan gazdasági helyzetben lévő országnak, mint a miénk, miért nem szabad ezt a kincstári vagyont elválasztva kezelni a többi állami vagyontól.
(18.50)
Utalok például arra, hogy ugyan ma nálunk egy koncessziós szerződés csak határozott időtartamra köthető, viszont a leghosszabb ideje 35 év is lehet. Elképzelhető, hogy milyen messze ható következményei lehetnek egy-egy koordinálatlan döntésnek. Miután a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyeli az érintett miniszterekkel együttműködve a gazdaságpolitika keretei között a kormány privatizációs stratégiájának kialakításával összefüggő feladatokat, ő hangolja össze az állam vállalkozói vagyonát érintő kormányzati döntéseket, az állam vállalkozói vagyona vonatkozásában ő gyakorolja a számára megállapított egyéb jogokat, több mint indokolt ez a kincstári vagyon esetében is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vitatkozni lehet azon, hogy a kormányzat milyen módon tudja a lehető legjobban működtetni a kincstári vagyont a vállalkozói vagyon mellett, de az tény, hogy a jelenlegi decentralizált állapot fenntartása mellett a vagyon - legyen az bármilyen típusú is - hasznosulása szenvedne csorbát. Nyilvánvaló, hogy a kincstári vagyonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlását, annak szabályszerűségét, az ahhoz kapcsolt célok érvényesülését ellenőrizni kell. Szükséges továbbá a kincstári vagyonnal való gazdálkodás folyamatos figyelemmel kísérése, a kincstári vagyon számszerű, mérhető alakulásának naprakész állapotban tartása, a nem jogszerű, illetve a központi költségvetést súlyosan és károsan érintő eljárások, szerződések és folyamatok feltárása.
Vagy vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a kincstári vagyon köréből vagyon kerül ki, például ha törvény rendelkezik e kincstári vagyonná minősítés megszűnéséről, az adott kincstári vagyontárgy az állami feladat ellátásához szükségtelenné válik, az adott kincstári vagyonhoz kapcsolt állami feladat megszűnik és így tovább. Ha a vagyongazdálkodáshoz fűzött célok megvalósításához nem szükséges a kincstári vagyon tárgyának más személy tulajdonába kerülése, a vagyonhoz kapcsolódó állami feladat hatékonyabban, költségkímélőbb módon oldható meg. Amennyiben ilyen indokok merülnek fel, célszerű, hogy a kikerülő vagyont ugyanaz a személy képviselje az adott vagyontárgy esetében, a felügyeleti jogokat továbbra is az a személy lássa el, aki addig mindezért felelős volt.
Tisztelt Ház! Nem részletezem, illetve nem sorolom fel, hogy mi tartozik a kincstári vagyon körébe, hiszen ezt részben az előbb megtettem. Azt azonban el kívánom mondani, hogy többek között mindaz, amitől állam az állam, ami biztosítékot és biztonságot jelent valamennyiünk számára, a fennmaradásunk és fejlődésünk tekintetében, ami nélkül csak ideig-óráig működne országunk. Ha figyelembe vesszük, hogy kincstári vagyonnak minősül még az állami tulajdonban lévő, közcélokat szolgáló vagy nemzeti kincsnek minősülő létesítmény, alkotás, védett természeti érték - persze, ezek közül is az, amely nem került a helyi önkormányzatok, egyházak, pártok, társadalmi szervezetek tulajdonába -, az állami tulajdonban lévő műemlékingatlan, védett természeti terület, termőföld, erdő, történeti, régészeti emlékek és földterületek is, minden, amire büszkék lehetünk, ami a miénk, ami vonzerőt jelenthet itthon és külföldön egyaránt, akkor érthető a fokozott megkülönböztetés e terület iránt.
A felsorolt indokok alapján a Független Kisgazdapárt országgyűlési frakciója javasolni fogja a T/40. számú törvényjavaslat elfogadását, és erre kérem képviselőtársaimat is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
