TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A kincstári vagyonnal kapcsolatos vita fontos vita, hiszen az adófizető állampolgárok nem jelentéktelen vagyonának a kezeléséről szól. Ha tetszik, azt is mondhatom, hogy mint szabaddemokrata, ellenzéki képviselő, egyetértek azzal a kritikával, hogy az állami vagyon - legyen az kincstári vagy üzleti vagyon, olyan vagyon, amely jelenleg a privatizációval kapcsolatos tevékenységet folytató részvénytársaság rendelkezésére áll, úgy kezelendő - jobban, mint eddig -, hogy az állampolgárok szempontjából átlátható legyen.
Sajnálattal vettem észre, hogy a kormány ezen előterjesztése összevonja - ami ellen nincs kifogásom, erre rögtön ki fogok térni - a kétféle vagyonnal való gazdálkodást egy miniszter fennhatósága alá, de nem gondoskodik arról, hogy azok az elégtelenségek, amelyek az államháztartási törvényben pontatlanul, rosszul vannak megfogalmazva, amelyeket a tapasztalatok szerint a privatizációs törvény nem tudott teljesen megfelelően kezelni, érdemben javuljanak. Tehát a törvényjavaslat nem foglalkozik a lényeges kérdésekkel, egyedül a szervezeti átalakulás kérdését veszi napirendre.
Amikor azt mondom, hogy nem szimpátiával, hanem ellenérzéssel fogadtuk ezt a javaslatot, akkor természetesen nemcsak arra a javaslatra gondolok, hogy a pénzügyminiszter ellenőrzésének hatásköréből kivonták a kincstárat, hanem arra is, amikor a privatizációs részvénytársaság ellenőrzésének jogát a korábbi törvényjavaslatokkal a parlament elé terjesztették, és kivonták.
Feltétlenül biztos-e az, hogy a pénzügyminiszter ellenőrzése az igazi és a jó? Nem, mert már volt gyakorlat arra, amikor a kincstár és a privatizációs tevékenység a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozott. Azt hiszem, hogy amikor az előttem felszólaló Rubovszky és Zakó képviselő urak bírálattal éltek az eddigi privatizációs és kincstári vagyon gyakorlatával kapcsolatban, nem gondoltak arra, hogy egészen addig, ameddig a privatizációs tárca nélküli miniszter jogköre meg nem született, minden rendben lett volna, és hogy azok a problémák, amelyeket felvetettek, arra az időszakra ne lennének jellemzőek.
A magyar törvényhozás gyengéje - ez nem új jelenség, hanem 8-9 éves, sőt, ha tetszik, hosszabb ideje tartó jelenség -, hogy egy nagyon jelentős folyamatot az állami tulajdonnal való gazdálkodás kérdésében, az átláthatóságot nem minden erővel valósította meg. Amikor azt mondjuk, hogy ez a javaslat nem alkalmas általános vitára, nem az ellen van kifogásunk, hogy milyen miniszter hatáskörébe tartozik ez a tevékenység, hanem mit jelent az, hogy a parlament, az Országgyűlés - törvényhozói hatalmával élve - az ellenőrzés és a felügyelet ügyét rendezi. Úgy gondoljuk, hogy ez a megoldás az adott körülmények között nem jó.
Bajunk van azzal a kérdéssel is, hogy milyen hatalmi megosztás legyen a kormányon belül. Az előbb, amikor a költségvetési bizottságban kialakult ellenvéleménnyel kapcsolatban szólaltam fel, elmondtam, hogy mi, szabaddemokraták, ezt olyan kérdésnek tekintjük, amely alapjában véve a vezető koalíció magánügye.
Egy vonatkozásban azonban ezt sem tekintem magánügynek, nevezetesen azt, hogy megosztott feladatokat kell ellátni, és világos feladat-meghatározásokkal kell élni. Lehet a vagyongazdálkodást kivonni a pénzügyminiszter hatásköréből, de tudni kell, hogy itt nagyon jelentős pénzek fölötti gazdálkodásról van szó; a konszolidált mérlegek megcsinálása, megalkotása a magánvállalatok életében is nagyon nehéz. Ha eddig bírálhattuk az államháztartás ügyeit, akkor az egyik legjelentősebb kérdés az - amely kapcsán jogos bírálat érte az elmúlt 8-10 év alatt -, hogy konszolidált mérlegek nem tudtak elkészülni. Ennek egyik nagy része, hogy volt egy költségvetési mérleg a közvetlen állami kiadásokról és bevételekről, és például volt egy ÁPV Rt.- vagy egy ÁVÜ-mérleg, amely nem illeszkedett be ebbe a sorba, és nem volt együttesen kezelhető.
(19.00)
Amikor azt mondjuk, hogy nem szerencsés, ha ez a hatalmi koncentráció a Miniszterelnöki Hivatalban történik, akkor azonban más gondjaink is vannak. Nevezetesen az, hogy amikor a Fidesz képviselői vagy a jelenlegi kormány képviselői, a koalíció képviselői felvetik, hogy milyen modellt követnek, akkor az NSZK példájára, az NSZK kancellári hivatalának példájára hivatkoznak.
Tudniuk kellene azonban, hogy ott egész másról van szó. Németország egy szövetség, ahol a tartományoknak önálló kormányuk van, és a miniszterelnöki hivatal, a kancellári hivatal ezeknek a nagyon különböző irányba húzó nemzeti vagy tartományi kormányoknak az összefogásával foglalkozik. Messze nincs a kormányok fölött és a kormányok egyes tárcái fölött a kancelláriának olyan hatalma, mint amilyen hatalom most kezd kialakulni a magyar miniszterelnök és a kancellári hivatal vezető minisztere kezében.
A másik kérdés, amit ugyancsak a német alkotmányos jogrendszer alapján lehet világosan megfogalmazni: ez a jogrendszer tudja, hogy vannak nagyon fontos kérdések, amelyekben a miniszterek közötti együttműködés és a hatékonyság érdekében különleges jogokat kell biztosítani a minisztereknek, nem csökkenteni kell a pénzügyminiszter hatalmát, hanem növelni.
A német jogrend a Gesellschaftsordnung der Bundesrepublik Deutschland nevű törvényében az alkotmány 65. §-ának megfelelően rendezi azt a kérdést, hogy a kormány mely fontos kérdésekben nem foglalhat úgy állást, hogy az az adott tárcáért felelős miniszternek a tetszését ne nyerje el. Németországban ilyen speciális joga van a pénzügyminiszternek. Ez nem véletlen, mert a pénzügyminiszter rendelkezik az adófizetők vagyona fölötti döntési joggal, a pénzügyminiszter rendelkezik a befolyt jövedelmek felhasználásával kapcsolatos speciális jogokkal, az ő feladata ezen vagyonnal és pénzfolyamatokkal való gazdálkodás áttekinthetőségének a biztosítása és az egyensúly fenntartása.
Ez egy nagyon nehéz feladat, és egy kormány, ha jól működik - és a német gazdaság, a Wirtschaftswunder tapasztalata azt mutatja, hogy ebben a vonatkozásban jól működik -, és a pénzügyi egyensúlyt is meg tudja tartani, ezt úgy éri el, hogy ebben a pénzzel, a vagyonnal rendelkező miniszternek különleges jogokat biztosít.
Meggondolásra javaslom a kormánynak, hogy amikor ezt a kérdést tárgyaljuk - a kincstári vagyonnal, a vállalkozói vagyonnal kapcsolatos kérdéseket, a pénzügyminiszter jogállásával kapcsolatos kérdéseket -, akkor gondolja meg ezeket a tapasztalatokat is, vegye figyelembe, és ne tekintse rosszindulatú ellenzéki hangoskodásnak, ha ezekben a kérdésekben az előterjesztett anyaggal nem értünk egyet, vagy kritikai megjegyzéseket teszünk az anyag részleteire vonatkozóan.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
