KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már egyszer kezdtem úgy, hogy nem értem, itt megint egy kicsit zavarba jöttem. Az előttem szólókra is muszáj legalább két gondolat erejéig reflektálnom. Az egyik: ha a felügyelő miniszter személyének megválasztása huszadrangú kérdés, akkor hogyhogy ezen javaslat és ezen módosítás mégis valamilyen előrelépést és valami pozitívumot jelent a MIÉP szemében a vagyonnal való gazdálkodásban? Nem tudom elképzelni, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter személye és a Miniszterelnöki Hivatal felelős miniszterének személye közötti különbségtétel az, amit megfogalmazott a képviselőtársunk.
A másodikat csak azért mondom, mert hátha többen hallgatják a mai műsort. Azért nemcsak a Munkásőrség vagyona és az ehhez kapcsolódó vagyoni eszközök tartoznak a kincstári vagyon keretébe - hogy a saját területünkről, korábbi munkám területéről mondjam -, hanem például a Magyar Államvasutak vasúti pályái vagy a vízközművek jelentős része, és még sorolhatnánk azokat a stratégiai vagyoni eszközöket, amelyek a kincstári vagyon keretében ezen eszköztárba tartoznak. Ez azért fontos, hiszen az a kérdéskör, amelyről beszélünk, ma is még igen jelentős stratégiai vagyoni eszköz a magyar gazdaság szempontjából.
Egyetlen kérdéskör miatt kértem szót, amit már a bizottsági ülésen is felvetettem, és anélkül, hogy a javaslat érdemére kitérnék, hiszen Tardos Márton képviselőtársamhoz hasonlóan, én is úgy ítélem meg, hogy a kormányzat nagyon nehéz és felelős ügye, hogy a kincstári vagyon feletti felügyeletben megpróbáljon előrelépni. Ha a kormányzat úgy értékeli, hogy ez előrelépés - amiben nekem azért vannak fenntartásaim -, akkor az mindenképpen a kormányzat saját felelőssége. A tartózkodó szavazásommal erre utaltam a bizottságban is.
Egyetlen kérdést azonban mégis feltennék, elsősorban a koncesszió területéről. A javaslat 1. § 3. pontja érinti ezt. Az ebben a pontban megfogalmazottak elbizonytalanítanak, hogy végül is hogyan kell értékelni a vagyonért felelős miniszter és a pénzügyminiszter szerepét a kincstári vagyon vonatkozásában. Ugyanis ebben a pontban az új szöveg úgy szól, hogy "a koncesszióba adáshoz, illetőleg a koncessziós szerződés megkötéséhez a pénzügyminiszter előzetes egyetértése és a kincstári vagyonért felelős miniszter jóváhagyása szükséges". Mintha azt mondanánk, azt sugallja ez a javaslat, hogy az adott kincstári vagyoni eszköz lehet-e egy koncesszió tárgya, ezt az előzetes, koncepcionális, elvi kérdést a pénzügyminiszter egyetértése teszi lehetővé, tehát ez mintegy a pénzügyminiszter kompetenciája, és a ténylegesen megkötött koncessziós szerződés és annak anyagi, egyéb vonatkozásai a kincstári vagyonért felelős miniszter jóváhagyásával, ellenjegyzésével történik.
Jóllehet, az az érzésem a korábbi koncessziókból, hogy éppenséggel a koncessziók bevételei vagy állami terhei azok, amik a költségvetésben vagy a költségvetéshez kapcsolódó fejezetekben jelennek meg. Ez inkább az a terület, ahol vagy az ágazati miniszter, vagy a pénzügyminiszter konkrét felelőssége megjelenik, és nem pedig a kincstári vagyonért felelős miniszteré hacsak valóban nem a vagyonnak egy jelentős - nemcsak felügyeleti - koncentrációjáról van szó, hanem a felhasználás vonatozásában is ennek az állami vagyonnak valamilyen, a korábbiakból eltérő, koncentráltabb felhasználásáról lenne szó.
(19.20)
Tehát a gazdasági bizottságban ezt a kérdéskört feszegettem, amelyre - sajnálatomra - a kormány képviseletében jelen lévő személy lényegében úgy foglalta össze válaszát, hogy nem foglalkozhatom a kormánykoncepciót értékelő bírálatokkal, pusztán a szakmai elemekkel, s akkor rátért a szakmai elemek vitatására.
Úgy érzem, miután a bizottságban a kormány képviseletében nem tudtak erre választ adni, tisztelettel kérem miniszter urat, ha megvilágítaná ezt a kérdést itt, a parlamentben. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.)
