DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma többször hallottuk - szemben Bauer képviselő úrral, én emlékszem arra, hogy az idén már tárgyaltunk meg törvényjavaslatokat, és akkor is hallottuk azt -, hogy vannak kérdések, amelyeket a megválasztott kormány belügyének kell tekinteni, vannak kérdések, amelyekbe az ellenzéknek nem illik vagy nem kell beleszólni.
Volt egy vita júniusban, amikor a minisztériumok felsorolásáról volt szó, és ez a kérdés már akkor is előkerült. Kuncze Gábor frakcióvezető úr nagyon szépen rámutatott arra, hogy sem 1990-ben, sem 1994-ben ilyen kérdésekkel az ellenzéknek nem volt stílszerű foglalkozni. Akkor a Fidesz azzal lett megvádolva, hogy ennek ellenére az 1994-es minisztériumi felsorolás tárgyában előterjesztett törvényjavaslathoz módosító indítványt terjesztett elő. Igen ám, de egy olyan módosító indítványról volt szó, ahol a Fidesz azt a kötelezettséget kérte számon az akkori kormányon, hogy azt hiszem, 6 hónapos határidőben tegyen eleget az Országgyűlés felé a tájékoztatási kötelezettségének, és adja meg, hogy az állampolgároktól kapott felhatalmazás alapján megszerzett kormányzást milyen módon, milyen belső rend szerint, milyen jogszabályi feladatmegosztással kívánja lebonyolítani.
Miről van itt szó, tisztelettel, ebben a jogszabályban? Ebben a jogszabályban arról van szó, hogy 1994 és '98 között a kétfajta vagyoncsomagot két külön minisztérium, illetve miniszter irányítása alá tartozó két vagyongazdálkodási szervezet egymás mellett, egymásról nem mindig pontosan tudva és talán nem is a legsikeresebben gyakorolta az előző négy esztendő alatt. A kormány felismerte, hogy ennek milyen veszélyei vannak, és akkor határozta el, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos gazdálkodási kérdést egy személy kezébe teszi le. Ezt az egy személyt az államháztartási törvény most tárgyalt jogszabályi részénél nem kívánja pontosan nevesíteni, hanem egyszerűen csak a kincstári vagyont felügyelő miniszter szót használja, és egy kormányhatározatban kívánja ezzel a hatáskörrel felruházni a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert. A jövőre vonatkozóan tehát gyakorlatilag a mostani Orbán-kormány minden további nélkül megadja a lehetőséget arra, hogy a mindenkori kormány ezt a feladatot a mindenkori belátásának és saját gazdasági stratégiájának megfelelően végezhesse el.
Az előbb tettem említést arról, hogy az állami vagyonkezelés nem volt túlzottan sikeres az előző évben. Erre nem kívánok részleteiben kitérni, csak engedtessék meg, hogy ilyen neveket mondjak: Tocsik-botrány vagy például a kincstári vagyonkezelőnél a telki ingatlanok értékesítése.
Azt hiszem - és erre minden lehetőség megvan most -, hogyha egy gazda, egy miniszter kezében lesz a teljes állami vagyon felügyelete, akkor sokkal könnyebben kiszűrhetők lesznek a hasonló problémák.
(18.30)
Egyre szeretném felhívni a figyelmet: elhangzott, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter kezében túl nagy hatalom összpontosul. Tessék szíves lenni végignézni az államháztartási törvényt! Az államháztartási törvény a Kincstári Vagyoni Igazgatóság különböző hatáskörét és feladatát nem veszi el. Kizárólag arról van szó, hogy ezt az önállóan gazdálkodó szervezetet a jövőre vonatkozóan nem a pénzügyminiszter úr fogja felügyelni, hanem az egyéb állami vagyon felügyeletével megbízott miniszter. Ebből, azt hiszem, mondvacsinált és teljesen megalapozatlan a gazdasági hatalmi koncentrációra való hivatkozás. A kormány felel az egész állami vagyonért; hogy ezt egy miniszter, két miniszter, öt miniszter kezébe teszi-e le, ettől a kormány felelőssége se kisebb, se nagyobb nem lesz, tehát azt hiszem, inkább csak hangulatkeltésre ad lehetőséget.
Visszatérve a kezdeti dologra: nekem nagyon szimpatikus volt az, amit a bizottsági előadók részéről hallottam, hogy a költségvetési bizottságban összesen négy nem támogató szavazat volt. Annak is örültem, hogy ebből két tartózkodás volt, mert bizonyos kérdésekben nem voltak hajlandóak nemet mondani a szabaddemokrata képviselők. Nagyon furcsa a gazdasági bizottsági szavazat: 16 igen, 9 nem és csak 1 tartózkodás. Azt hiszem, az a fajta magatartás, amit ebben a kérdésben - különösen a gazdasági bizottságban lévő - ellenzéki képviselőtársaim gyakorolnak, mindennek nevezhető, csak nem konstruktív ellenzéki magatartásnak. Egy olyan kérdésben csak azért nemet mondani, hogy lám-lám, mi támogatjuk a kormányt, és elmondjuk, hogy ez a kormány belügye, de azért a "nem" gombot nyomjuk meg, a "nem"-nél tesszük fel a kezünket, nagyon furcsa!
Merem remélni, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot nagy többséggel meg fogja szavazni (Dr. Géczi József Alajos közbeszólása.), és a ciklus végén ennek a tevékenységnek remélhetőleg nem lesznek olyan keserű pirulái, mint az előző ciklus végén voltak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiban dr. Gidai Erzsébet tapsol.)
