DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a jelzést tulajdonképpen felhívásnak is érezhetném Kiss Andor képviselőtársam felé. Én sem akarok túlságosan hosszabb lenni, azonban ezen a késő esti órán úgy érzékelem, olyan generális vita kezd kibontakozni a volt kormánypárti képviselők és a jelenlegi kormánypártok itt helyet foglaló képviselői között, amely, úgy érzem, eltereli a figyelmünket a lényegről.
A Magyar Igazság és Élet Pártja nem szeretne belemenni abba, hogy az előző kormányzat idején volt-e jobb a személyi jövedelemadó törvény, vagy pedig a most beterjesztett javaslat jobb az 1994-98. közötti személyi jövedelemadó törvényeknél. Azt egyértelműen kifejeztük, hogy a személyi jövedelemadó törvény most előterjesztett változatát nem tudjuk támogatni. Ebben olyan alapvető okok játszottak közre, amelyek alapján azt kell mondjuk: a Fidesz a '98 tavaszán meghirdetett választási programjától némiképp, mondhatom azt is: eltért, vagy még nem volt ideje rátérni!
Néhány konkrétummal szeretném alátámasztani ezen megállapításomat. A kampányprogramban szerepelt egy olyan ígéret, hogy ha hatalomra jutnak májusban - ez megtörtént -, akkor bővítik az átalányadózás választására jogosultak körét. Ez nagyon szimpatikus dolog! Hogy ez megvalósul-e jövőre? A beterjesztett adótörvényekből megállapíthatjuk, hogy nem valósul meg.
A következő: felszámolják az egyéni vállalkozók számára szakmánként és területenként előírt minimális jövedelmi szinteket. Ez sem valósult meg, rövidre zárva a dolgot!
Visszaállítják az eltartottak utáni adókedvezményt, s később megteremtik annak lehetőségét, hogy a házaspárok együtt adózhassanak: ebből a beterjesztett törvényjavaslat, amennyiben elfogadásra kerül, egyelőre csak a gyermekkedvezményt vezetné be. Tehát ezen szempontok alapján úgy érzékeljük, itt egy jelentős eltérés van. Ugyanakkor némiképp oldható ez a fokozott várakozás kiváltotta csalódás azzal, hogy tulajdonképpen csak néhány hónapja volt a Fidesznek arra, hogy áttekintse a helyzetet, konszolidálja a gazdaságot.
Bár azon néha mi meglepődünk, hogy a Fidesz azt állítja: a gazdaságot rendben vette át, jól mozog a gazdaság. Itt némi ellentmondást vélünk felfedezni: ha annyira jól mozog a gazdaság, akkor miért nincsenek nagyobb kedvezmények a személyi jövedelemadó törvény vonatkozásában?
Visszatérve a ma délutáni felszólalásomhoz, melyben azt feszegettem, hogy 1998-hoz képest 1999-re az állam által beszedett személyi jövedelemadó-tömeg 10,9 százalékkal növekedne, kifejtettem azt, hogy ez egy torz erőforrás-allokációt jelent, hiszen a közszférát kiemelve, a pótlási-beruházási előirányzat 5-6 százalékon mozog. A humán erőforrások tulajdonképpen jobban futnak, a gazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés pedig 4-5 százalékos lesz, tehát itt némi ellentmondás van - erre utaltam.
Szükségesnek tartom ugyanakkor a továbbiakban kifejteni azt a véleményünket, hogy '99-re ez a 10,9 százalékos adóvolumen-növekedés alábecsült érték. Alábecsült érték, mert az adótömeg 10,9 százalékos növekményét elméleti oldalról közelítve - de gyakorlatilag is ugyanerre a következtetésre lehet jutni - két alapvető elem határozza meg. Az egyik az, hogy a gazdaságban a jövedelemtulajdonosoknál, mégpedig a háztartásijövedelem-tulajdonosoknál jövedelemnövekmény van. A 13 százalékos inflációt figyelembe véve tulajdonképpen azt hiszem, nemcsak a közszférában lesz jövedelemnövekmény, tehát adóalap-növekmény, hanem a vállalkozói szférában is lesz növekmény, tehát egy kft., egy rt., egy bt. nem meri majd megkockáztatni azt, hogy legalább az infláció mértékéhez viszonyítva ne emelje a jövedelmeket.
Kibővítve a korábban elmondottakat, azt kell mondjam: nemcsak a közszférában, hanem más szférában, az üzleti szférában is jövedelemnövekmény lesz. Láthatjuk ugyanakkor azt, hogy ha ez a növekmény 13 százalékos, ha az adóalap 13 százalékkal növekszik, viszont az adótömeg csak 10,9 százalékkal, ez már hatalmas logikai ellentmondás. Közgazdaságilag ezzel - bár elég későn, a sajtó jelenléte nélkül - mintha meg is döntöttem volna a kormánynak ezt a hipotézisét. Itt majd várom az államtitkár úr válaszát!
Volna még egy lényeges szempont, tisztelt államtitkár úr, mégpedig az, hogy ez a személyi jövedelemadó-törvénymódosítás adókulcsokból, adóalap-csökkentésekből, jóváírásokból áll. Utánaszámoltam ennek, s azt kell mondjam, hogy a minimum inflációt követő jövedelem-, illetve adóalap-növekményen túl ezek a kulcsok is szigorúbbak, tehát több elvonást jelentenek. Ezen két okból, tehát az adókulcsokban rejlő szigorításokból, többletjövedelem-elvonásokból kifolyólag, illetve a jövedelemtulajdonosok jövedelemnövekményéből messzemenően több adóbevételre kell szert tennie az államháztartásnak, mint a tájékoztató anyagban szereplő 730 milliárd forint.
Legyünk tárgyilagosak! Az adórendszereket egyrészt azért vezetik be, azért alkalmazzák, hogy az államháztartás bevételi forrásokra tegyen szert, nem pedig azért, hogy - sajnos ezt ki kell mondanom - lakossági rétegeket preferáljon vagy ne preferáljon.
A harmadik dolog, amire szeretnék utalni: mi olyan szemszögből közelítünk ehhez a vitához, hogy érzelmektől mentesen, szakmai érvekkel alátámasztottan, pro és kontra alakítjuk a véleményünket. S ehhez a véleményalkotáshoz hozzá tartozik az is, hogy azok a felszólalások, amelyek a beterjesztett adótörvények kellő hatásszámításokkal alá nem támasztottságát fejezik ki, részint megmagyarázhatóak. A múlt héten kifejezésre juttattam azt, hogy bizonyos hatásszámítások - még ha ezek, mint utaltam rá, pontatlanok és nem teljeskörűek - egy PM-es tájékoztató anyagban megtalálhatóak.
(20.10)
Azonban azon felvetésekre, miszerint - lehet, hogy Keller képviselőtársam neheztelni fog rám - a költségvetés és a költségvetést megalapozó adótörvény-javaslatok beterjesztése vonatkozásában több kifogás hangzott el, autentikus forrásra hivatkozva: a '92. évi XXXVIII. törvény - amely az államháztartás rendjéről szól - 36. §-a rögzíti a kormány feladatait. Ebben úgy fogalmaz, hogy a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor előterjeszti azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek. A múlt héten is kifejtettem, és most is megerősíteném: a költségvetés beterjesztése, mint tapasztaljuk, tulajdonképpen nem történt meg. Sejtjük, hogy milyen számok lesznek benne, de ez nem történt meg. Tulajdonképpen így némiképp kifejezésre kell juttatnom azt, hogy itt továbbra sincs késedelem, mert az Országgyűlés a nyáron a költségvetés benyújtásának határidejét tulajdonképpen meghosszabbította, tehát itt nincs mulasztás.
Azonban el kell mondani - ez már a bizottságokban is felmerült, például az önkormányzati bizottságban, ahol délelőtt a kisebbségi véleményt adtam elő a miniszteri expozé után -, itt arról van szó, hogy konkrétumokra, alaposabb hatásszámításokra lenne szükség. Való igaz, hogy az elkövetkező évben a jövedelemadó-törvénytől számos magyar család élete, sorsa, boldogulása fog függni, ugyanakkor az a körülmény, hogy erről a törvénycsomagról egy hét múlva, két hét múlva szavazás lesz, és ebben az általános vitában a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről - tulajdonképpen az államtitkár úron és a jegyzőn kívül - más személy, képviselő nincs, megkérdezem: milyen szempontok alapján fogják kialakítani az álláspontjukat a Fidesz-frakció képviselői? Hiszen itt általános vita van, de a módosító javaslatok nyilván több képviselőtársunk részéről ezen általános vita varázsában fognak, úgymond, megfogalmazódni. Ezekre az érvekre tehát, amelyeket a képviselőtársak majd felhoznak, a túloldalról vajon milyen válaszok, mennyire megalapozott válaszok érkezhetnek?
Mindenképp szerencsésebbnek tartanánk, ha ezen nagyon fontos törvények vitáját a kormánypártok részéről - tisztelet a jelenlévőknek - nagyobb figyelem és szakmai nyomon követés kísérné. Köszönöm a figyelmüket.
