ECSŐDI LÁSZLÓ
ECSŐDI LÁSZLÓ
ECSŐDI LÁSZLÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 1998. október 21-én megtárgyalta a kormány T/273. számon benyújtott törvényjavaslatát, és azt 5 igen, 9 nem és 8 tartózkodó szavazattal nem tartotta általános vitára alkalmasnak.
A bizottság sokrétű, élénk vitát folytatott a törvényjavaslatról, amely kiterjedt az új rendelkezések várható hatásainak elemzésére az önkormányzatokat, az állampolgárokat és a központi költségvetést illetően is. A vitában a kormánypárti és az ellenzéki képviselők is elsősorban a javaslat hiányosságaira világítottak rá, miközben azt senki nem vitatta, hogy a helyi adórendszert áttekinthetőbbé és egyszerűbbé kell tenni. A bizottsági vitában elhangzottak szerint a törvényjavaslat alapvető hiányosságai a következőkben foglalhatók össze.
A javaslat nem szolgálja a két alapvető célt, tehát sem az adórendszer áttekinthetőbbé tétele, sem pedig az egyszerűsítés követelményének nem felel meg. Igaz ez annak ellenére, hogy a jelenlegi kommunális és ingatlanadó helyett egyetlen számított értéken alapuló vagyoni típusú adót kíván bevezetni. Ez a számított érték azonban a helyi apparátusok többsége számára alig kezelhető, meglehetősen bonyolult feladatot jelent, melynek személyi feltételei egyáltalán nem biztosítottak. Ezen túlmenően az új adórendszer bevezetése az önkormányzatok számára jelentős többletkiadást jelentene, melyekhez a források pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre. A tervezett értékalapú adóztatás azokat a lakásokat és bentlakókat is sújtaná, akik nemrég vették meg, szinte állami ösztönzésre, az önkormányzati lakásukat, és annak fenntartására nem képesek, amit érzékletesen mutat a köztartásoknak már jelenleg is magas szintje.
Többen felvetették, hogy a lakásadónál olyan értékek megadóztatásáról van szó, amelyek semmi jövedelmet nem termelnek. A javaslat szűkíti az önkormányzatok mozgásterét azzal, hogy 2000-től csak a bérlakásokra tartja fenn a kommunális adót, így az önkormányzatok, ha a kieső bevételt pótolni akarják, kénytelenek bevezetni a bonyolult, számított értéken alapuló ingatlanadót.
Többen hiányolták és kifogásolták, hogy a javaslat nem foglalkozik az iparűzési adóval kapcsolatos ismert problémák kezelésével. A bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyöntetűen az előterjesztés jelentős hiányosságának tartják, hogy az önkormányzati szövetségek véleményét az nem tartalmazza, valamint hogy a képviselők a bizottsági vitában nem fejthették ki álláspontjukat.
A bizottsági vitában az önkormányzati adórendszer átalakításával kapcsolatban felmerült a német helyi adórendszer alkalmazhatóságának vizsgálata. Ott kötelező a helyi adót kivetni, ez azonban elsődlegesen a polgárok teherviselő képességének mérésére szolgál, és amennyiben ez nem elegendő, a helyi kötelező feladatok ellátásához a kiegészítést a központi kormányzat biztosítja. Nálunk a helyzet ezzel pont ellentétes. A leggazdagabb települések nem vetik ki a helyi adókat, az elmaradott települések ezzel szemben kénytelenek forrást teremteni feladataik ellátásához.
A bizottság többsége idő előttinek tartja, különösen jelen formájában a helyi adórendszer reformját, mivel ma még nem beszélhetünk arról, hogy ezzel párhuzamosan a központi adóterhek érzékelhetően csökkennének. Többen hiányolták a helyi adók ilyen átalakításával kapcsolatos bevételek és terhek alakulására vonatkozó részletes modellszámításokat.
Mindezen hiányosságok miatt az elmúlt években példa nélküli módon a bizottság többsége nem tartotta általános vitára alkalmasnak a kormány javaslatát, de gondolom, ez abból is adódik, hogy a bizottság tagjai alapvetően polgármesterek és önkormányzati képviselők.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
