DR. MARTONOSI GYÖRGY
DR. MARTONOSI GYÖRGY
DR. MARTONOSI GYÖRGY, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság október 21-ei ülésén megtárgyalta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítására benyújtott T/273. számú törvényjavaslatot.
Magyarországon 1990-ben jöttek létre az önkormányzatok, amelyeknek feladatát képezi többek között a helyi közszolgáltatások biztosítása. E feladat ellátása elengedhetetlenné tette az önkormányzatok önálló gazdálkodási feltételeinek megteremtését. Az alkotmány ennek egyik eszközeként, az önkormányzatok alapjogaként deklarálja a helyi adóztatás jogát. 1997-ben a helyi adók az önkormányzati bevételek több mint 9 százalékát - 111 milliárd forintot - biztosították. Nemzetközi összehasonlításban a helyi adók jellemzően főként az ingatlanokat terhelik, más vagyontárgyak mellett. A vagyonhoz kötődő elvonások főként a vagyonelemek értékén alapulnak. Az ingatlanadók a modern adórendszerekben az összes adóbevételben viszonylag kis súlyt képviselnek.
Hazánkban a vagyonarányos adóztatást a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szabályozza. Ez a törvény rögzíti a telekadó, az építményadó, a magánszemélyek kommunális adója és a magánszemélyek tulajdonában álló üdülőépület hasznos alapterülete után fizetendő idegenforgalmi adó szabályait. Az adót a helyi önkormányzat veti ki és állapítja meg a mentességek, kedvezmények körét is. A helyi adók kivetésénél az önkormányzatnak figyelembe kell vennie a gazdálkodási követelményeket, az adóalanyok teherviselő képességét, valamint a helyi sajátosságokat. Ennek a hármas követelménynek a figyelembevételével kell a törvényi keretek között megállapítani az adó felső mértékét.
Ma az önkormányzatok többsége adóztatja az ingatlanokat, ám szinte kizárólag a magánszemélyek átalányjellegű kommunális adóját alkalmazza. Ez a megoldás nem veszi figyelembe az adótárgy, nevezetesen az ingatlan értékét. Így a vagyonarányos közteherviselés elve ott sem érvényesül maradéktalanul, ahol az önkormányzat felvállalta az ingatlan adóztatását. Jelen törvénymódosítás célja megteremteni az értékarányos ingatlanadóztatás feltételeit és korszerűsíteni a szabályozást. Ennek keretében a javaslat 13-14. §-a szűkíti a kommunális adó kivetésének lehetőségét akkor, amikor kimondja, hogy 2000. január 1-jétől ezt az adófajtát csak a lakásbérleti joggal rendelkező magánszemélyre engedi kivetni.
A törvénymódosítás egy olyan értékelési módszert vezet be, amely megteremti az értékalapú adóztatás feltételeit. Ez az értékelési módszer egyszerűsége folytán tömegesen alkalmazható, és reményeink szerint azzal, hogy az adóalap a valósághoz közel álló értékviszonyokat tükröz, nem keletkeztet majd nagy számban egyedi értékvitákat. Az értékelési eljárás menetét a javaslat rögzíti, és az eljárás végén az egyes ingatlanok közötti értékarányok alakulnak ki, amelyek nyilván nem jelentik az ingatlanok pontos forgalmi értékét, hisz a módszer nem is ezt a célt szolgálja.
A törvénymódosítás kapcsán az értékelési eljárás több szakaszra válik szét. A helyi adókról szóló törvény településszintenként állapítja meg az alsó és felső forgalmiérték-határokat. Az önkormányzat rendeletben állapítja meg az ingatlanok egy négyzetméterére eső átlagos települési értéket, majd az önkormányzat adóhatósága a korrekciós tényezők figyelembevételével megállapítja az ingatlan számított értékét. A törvénymódosítás kapcsán az önkormányzat a szükséges és időigényes helyszíni értékelés és értékbecslés nélkül állapíthatja meg az adó alapjául szolgáló ingatlan számított értékét.
A bizottsági vita során ellenzéki képviselők részéről elhangzott a módosítással kapcsolatban, hogy az úgy növeli meg az építményadó mértékét, hogy az önkormányzatot nem szorítja mértékletességre, amikor az adó mértékét a számított érték 2 százalékában állapítja meg. Elhangzott még, hogy nagyon sok ingatlantulajdonos nem tudja majd kifizetni a megállapított adót, mert esetleg nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel. Hangsúlyozni szeretném, hogy az önkormányzatoknak eddig is volt és ez után a módosítás után is lesz lehetőségük arra, hogy az ingatlan alapterülete után adóztassanak, és rendeletben mentességeket és kedvezményeket állapítsanak meg. Ugyanakkor a módosítás tartalmaz olyan rendelkezéseket is, mint például a 11. §, amely az építési tilalom alatt álló telek adókedvezményével foglalkozik, amit át kell gondolni.
Mindezek mellett a területfejlesztési bizottság a törvénymódosítást 13 igen, 8 nem szavazattal, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(12.00)
