BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném jelezni, hogy az MDF-hez hasonlóan, az adott témát Kiss Andor képviselőtársammal ketten kívánjuk elmondani.
Engedjék meg, hogy a hozzászólásom elején "Az új évezred küszöbén" című kormányprogramból idézzek, majd a Magyar Köztársaság alkotmányából vett idézettel fejezzem be hozzászólásomat. A kormányprogram szerint "valódi, mindannyiunk életminőségében jelentkező gazdasági fellendülés a közterhek méltányos szintje mellett lehetséges. A reális mértékű járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják megfizethetetlennek. Az ország egészének terhei akkor válnak érthetővé, értelmesen vállalhatóvá és mindenki számára viselhető mértékűvé, ha azokért mindannyian együtt állunk helyt."
Többek között ezért támogattuk a kormányprogramot, és szomorúan kell látnunk a mostani adómódosításokból, valamint a jelenleg előttünk levő helyi adókról szóló törvénymódosításból, hogy e kormányprogram ezt nemhogy nem teljesíti, hanem ezzel pontosan ellentétesen működik.
A helyi adókról szóló törvény módosításának elsődleges célja az önkormányzatok által alkalmazható vagyonarányos adóztatás új módszerének bevezetése. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a helyi adók növelését csak akkor tartjuk hasznosnak és elfogadhatónak, ha egyidejűleg a központi adóterhek megfelelő mértékben csökkennek; azt pedig már láthatjuk, hogy ez nem lesz így. A törvény a vagyonarányos közteherviselés elvét kívánja érvényesíteni, ugyanakkor nem jut érvényre a méltányosság elve, annak figyelembevétele, hogy egy már többszörösen adózott jövedelmet szándékoznak újabb adóval sújtani, ami ráadásul a magánszemélyek jövedelemadójából le sem vonható.
Az alapterületre épülő ingatlanadó mellett az építmények és telkek számított értéke szerinti adó csak technikai változást jelent vagy lényegi különbséget eredményez? A választ a törvény indokolásában szereplő adatok adják meg. Építményadót lakásokra 215 önkormányzat vetett ki, de egy sem alkalmazta a hatályos törvény szerinti korrigált forgalmi értéken alapuló adót; nem alkalmazta, mert - mint már elhangzott - több szempontból gyakorlatilag alkalmazhatatlan. Ez tehát egy nem működő adóforma volt. A módosítás szerinti változat, amint itt többen elmondták, kiküszöböli a nehézségeket, mert egyszerű, tömegesen alkalmazható, az értékelési eljárás menetét jogszabály rögzíti, nem keletkeztet egyedi értékvitákat, működtetése viszonylag kevés ráfordítást igényel. Vagyis teljesíti az adóbeszedő minden praktikus szempontját, csak éppen a bevezetendő számított érték a valóságos értékviszonyokat nem tükrözi, igazságtalan, várható mértékét tekintve pedig átlagos jövedelemszinten elviselhetetlen.
A törvény lehetővé teszi az önkormányzatok számára településrészek értékövezetbe sorolását, és a számított érték megállapításához korrekciós tényezőket ad meg. A korszerű ingatlanérték-becslési eljárások mintegy hatvan szempontot sorolnak föl. A törvényjavaslat korrekciós tényezői olyan lényeges szempontokat hagynak figyelmen kívül, mint például az ingatlan közvetlen környezete, fekvése, zöldterület, a levegő tisztasága, a környezet csendes avagy zajos volta, az ingatlan tömegközlekedéssel való megközelíthetősége, a lakás fűtési rendszere, berendezése, a nyílászárók, tetők korszerűsége és így tovább. Az ezekben a jellemzőkben mutatkozó lényeges különbség azonos értékövezeten belül is több tízezer forint/négyzetméteres eltérést eredményez, miközben az adó alapját képező számított érték azonos.
A törvényben javasolt korrekciós tényezők messze nem tükrözik a tényleges különbségeket. Egy konkrét példa: egy budai zöldövezetben huszonkét éve épült tízemeletes, házgyári panelszerkezetű épület első vagy második emeletén levő lakás és a tőle ötven méterre levő tizenegy éves, korszerű, monolitbeton-szerkezetű, téglafalazatú hatlakásos társasházi lakás négyzetméterértéke között pontosan kiszámolva 11 százalék a különbség, miközben a tényleges különbség ennek körülbelül háromszorosa.
Ellentmondásos az épület teljes elválasztása a hozzátartozó telektől és így annak külön értékelése. Rendeletben meghatározott beépítettségi arány esetén egy adott nagyságú telekrész elválaszthatatlanul hozzátartozik az építményhez, külön vagyontárgynak legfeljebb az e fölötti telekrészt lehetne tekinteni. Az út minősége és a közművel való ellátottság a javaslat szerint csak a telekértéket befolyásolná, az építmény számított értékét ezek az alapvető értékek nem módosítanák, ami természetesen újabb jelentős ellentmondás.
(13.30)
E néhány példa alapján is belátható, hogy a törvényjavaslat nem teljesíti az előterjesztő által megfogalmazott elvárást, mely szerint az értékelési módszer alkalmazásával előálló adóalap, az ingatlan számított értéke a valóságos értékviszonyokat tükrözi.
E néhány lényeges, de technikai jellegű felvetés után engedjék meg, hogy a lényegről beszéljek. Végül: igazságos és méltányos-e a javasolt módszer és a valószínűsíthető adómérték? A külföldi összehasonlítások a kiragadott 1 százalék megadásával értelmetlenek. Azt kellene tudni, hogy az adott típusú ingatlanadó milyen mértékű a többi adóhoz képest, de elsősorban azt, hogy az adózó állampolgár összesített terhei milyen mértéket érnek el. Hiszen az a lényeg és az a méltányosság, hogy a terhek megfizetése után a megélhetésre mennyi marad.
Ennek megválaszolásához engedjenek meg két egyedi, de egyáltalán nem különleges példát. Budapest XI. kerületében egy házgyári, 50 négyzetméteres lakás középértéken számított, a csökkentő korrekciós tényezőkkel figyelembe vett adata azt adja, hogy 2 százalékos adókulcs esetén 80 ezer forint fizetendő adó adódik, de ha maradunk a középértéknél, az 1 százaléknál, a kivethető felénél, akkor ez 40 ezer forint. Tehát egy 50 négyzetméteres házgyári panellakásban élő nyugdíjas e középértéken évente 40 ezer forintot kell hogy fizessen.
Elhangzott az önkormányzati támogatás. Az általunk vizsgált adatok szerint az önkormányzatok nyugdíjasok esetében támogatást akkor nyújtanak, ha a nyugdíjuk nincs a legalacsonyabb nyugdíj másfélszerese fölött. Ebből az adómértékből megállapítható, hogy ennél sokkal de sokkal nagyobb kör lesz erre rászorult. Még egy egyedi példa: ha valaki, mondjuk, egy pedagógus házaspár tíz évvel ezelőtt Budapest külső, II. kerületében, Pesthidegkúton öröklött telken megfelelő vagyonszerzési illeték megfizetését követően, házilagos kivitelezésben - természetesen, ahogy hallottuk, sok saját munkával, baráti segítséggel, kifizetve a szakemberek utáni tb-t - felépített egy száz négyzetméteres családi házat egy arányos telken, jelenleg milyen helyzetbe került? A város az elmúlt években kifelé terjeszkedett, az ingatlanárak felszöktek, miközben a megváltozott körülmények miatt az ingatlan használati értéke az ő számukra nemhogy növekedett, hanem csökkent. A törvényjavaslat megfelelő táblázatából - középértékkel számolva, a telek esetében a maximum egyhatodával számolva és a kivetett adót 1 százalékban állapítva meg - 250 ezer forint adódik egy évre. Ez a pedagógus házaspár két gyermekkel élve miből fogja ezt megfizetni? Vagy talán az a cél, hogy költözzenek el és egy lakosságcsere jöjjön létre? De mi lesz ekkor a polgári lét biztonságával?!
Persze az is lehet, hogy a polgár tisztában van a jogaival, és ha arra kényszerül, ezt érvényesíteni fogja. Mert az alkotmány amellett, hogy kimondja, a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni, biztosítja a tulajdonhoz való jogot - itt megszerzett jogról van szó -, valamint a szociális biztonsághoz való jogot, és a 70/K. §-ban megmondja az érvényesítés módszerét is. Idézem: "Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróságok előtt érvényesíthetők."
A Magyar Igazság és Élet Pártja nem szeretné a polgárokat sem lakóingatlanjaiktól megfosztani, sem bírósági procedúrára kényszeríteni, ezért nem támogatja a beterjesztett javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
