KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Parlamenti demokráciákban szokás a kormányváltást követő első száz nap után mérleget készíteni a kormány tevékenységéről. Megteszi ezt a kormány, megteszi az ellenzék, és általában jelentős a különbség a két értékelés között - így van ez most és itt is.
(15.30)
A mérlegkészítés két szempontból is lehetséges. Az egyszerűbb azt vizsgálni, hogy a kormány hogyan teljesítette a koalícióban résztvevők választási ígéreteit. Most nem ezt teszem, egyrészt azért, mert a kormánynak nem nekünk kell elszámolnia, hanem a választókkal, másrészt azért, mert a kormány olyan szédítő sebességgel halad, ami szinte követhetetlen, hiszen nemrég azt hallottuk, hogy a 40 pont 16 pontját teljesítették, azután nem sokkal később azt, hogy a felénél tartanak, most pedig megtudtuk, hogy már a kétharmadnál. Tehát félő, hogy jövőre már nem is marad semmi teljesítenivaló. (Moraj és derültség a kormánypárti padsorokban.)
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a kormány száz nap alatt tett lépéseinek megítélésénél nem lehet eltekinteni a gazdasági feltételektől. A miniszterelnök úr és a kormány tagjai idehaza és külföldön gyakran nyilatkoznak a magyar gazdaság kedvező helyzetéről. Hallottunk olyan nyilatkozatot is, hogy a magyar gazdaság a világ legerősebb gazdaságai közé tartozik - bár így lenne -, ezt azért túlzásnak tartjuk. De mindenképpen lehetőséget adna a nyugdíjak törvény szerinti 20 százalékos emelésére, arra, hogy a kisnyugdíjasok helyzetét ne a viszonylag magasabb nyugdíjjal rendelkezők rovására javítsák, sértve ezzel a szerzett jogokat és a jogbiztonság elvét. Lehetőséget adna arra, hogy erre a költségvetésből teremtsenek forrásokat úgy, ahogy azt a Szocialista Párt javasolta. Lehetőséget adna arra, hogy a költségvetésnek ne kelljen 50 milliárd forintot megtakarítani a nyugdíjasokon, hiszen a költségvetés erre nincs rászorulva. Lehetőséget adna 2 százaléknál magasabb reálbér-növekedésre és egy sor más dologra.
Tisztelt Ház! Amit a Szocialista Párt igazából aggasztónak tart, az a kormány azon jól kirajzolódó törekvése az elmúlt száz nap során, hogy a jövedelmeket és a közterheket oly módon csoportosítsa át, amely a lakosság tehetősebb 20 százaléka számára egyértelműen kedvező, előnyös, viszont a kevésbé tehetős 80 százalék számára egyértelműen hátrányos. Ez a "fizessenek a szegények" logikája, amely nyomán a szegények még szegényebbé, igaz, cserébe a gazdagok még gazdagabbá válnak majd. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)
Sokszor elhangzik a kormány részéről, hogy a kormány dinamikusan cselekszik, és ez így igaz, ezt készséggel elismerjük. A kormány valóban dinamikusan cselekszik (Dr. Medgyasszay László: Igyekszünk!), és amiben különösen aktív, az a hatalomösszpontosítás, a hatalmi posztok megszerzésére, elfoglalására irányuló törekvés. Itt nemcsak a sokat és joggal bírált kinevezési gyakorlatra gondolok, hanem arra a törekvésre is, amely egyértelműen az ellenzék szerepének korlátozására, a parlament ellenőrző szerepének csökkentésére, az érdekegyeztetés kikerülésére irányul, valamint arra a kísérletre, hogy az önkormányzatokat a kormány - és ebben reménykedtek a választások előtt - maga alá gyűrje. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) A kormány gyakran hivatkozik arra, hogy nem sért alkotmányt, és nem sért törvényt. Ez valóban így igaz, de nagyon sok példa mutatja, tőlünk nem is olyan távol, hogy így is lehet egyfajta egyeduralmat kiépíteni.
Egyetértek azzal a kormányzati részről elhangzott állásfoglalással, hogy az önkormányzati választások eredménye a választók értékítéletét tükrözte az elmúlt száz napról. Valóban így igaz. Az önkormányzati választások eredménye, úgy gondolom, azt jelzi, hogy nemcsak a szocialisták tekintik rossz iránynak a kormány által az elmúlt száz napban követett utat, de a választók jelentős része is. Igaza van Szájer Józsefnek: a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. De a rossz irányba tett út is az első lépéssel kezdődik, és mi ezért gondoljuk, hogy talán még időben jön a figyelmeztetés a kormánynak. Hiába próbáltak nyomást gyakorolni a választókra magabiztos nyilatkozatokkal, és a támogatást az eredménnyel összhangba hozó fenyegető nyilatkozattal, hiába szereztek példátlan fölényt, túlsúlyt a médiában (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. Dávid Ibolya: Vége van a kampánynak!), mindezt ellensúlyozta az elmúlt száz nap.
Hiába próbálkoznak most halmozott adatokkal, kiragadott számokkal vagy a '94-es szerény szerepléshez való viszonyítással, azon nem tudnak változtatni, hogy a Szocialista Párt több polgármestert, több önkormányzati képviselőt ad, mint bármely más párt, összességében több képviselőt delegál a fővárosi és megyei közgyűlésekbe, mint bármely más párt. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Összességében mintegy félmillióval több szavazatot kapott, mint a Fidesz, amely állítólag megnyerte a választásokat. Mi nem kívánunk számháborút folytatni. A szocialista polgármesterek és a szocialista többségű önkormányzatok azon lesznek, hogy eredményesen képviseljék a választók akaratát, a települések érdekeit, ha lehet, a kormánnyal együttműködve, ha elkerülhetetlen, a kormány ellenében. De őszintén reméljük, hogy erre nem kerül sor, hogy nem váltják be a fenyegetéseket, hiszen ez ellentétes lenne a demokratikus jogállam szellemiségével és a magyar alkotmánnyal.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
