MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Perlaki Jenő Képviselő Úr! Az Országgyűlés annak idején mind itt a plenáris ülésen, mind a honvédelmi és a külügyi bizottságban igen alaposan megvitatta az IFOR-, illetve a későbbi SFOR-kontingensben, béketeremtésben, békefenntartásban való részvételt. Igen hosszú viták után egy nagyon helyes, nagyon bevált és nagyon jó megoldást találtunk közösen, konszenzussal, ez pedig az volt, hogy műszaki alakulatot küldünk ki Boszniába, ezáltal katonákat küldünk ki, akik azonban békefeladatot, építő feladatot, rendkívül hasznos műszaki feladatokat, útépítési munkákat, azokkal összefüggésben pedig aknamentesítési munkákat végeztek el.
Magam is többször jártam Okucaniban, illetve különböző munkahelyeken, és meg kellett állapítanom, hogy magyar katonáink kitűnően szerepeltek, és nagyon nagy elismerést vívtak ki minden irányban a különböző, egymással szembefeszülő nemzetiségek körében, a partner országok és a NATO-országok katonai parancsnokai és katona bajtársaik előtt egyaránt. Nagyon sokat segítettek Magyarország pozitív megítélésében, és nem elhanyagolható hozzájárulást tettek ezáltal ahhoz, hogy a mi NATO-érettségünket segítsék bizonyítani. Mindig szívesen és örömmel emlegettük őket, és sokoldalú tudásuk, sokoldalú műszaki, katonai tudásuk pedig elismerést váltott ki.
Több példát is tudnék mondani, de csak kettőt mondok; egy angol találmányú, könnyűfém öntvényű hídelem-modulrendszert hoztak oda, amit egyedül a magyar műszaki alakulat tudott kifogástalanul összerakni, az amerikaiak hozzá sem tudtak nyúlni. Tehát egész egyszerűen akkor látták először, akkor ismerték meg először, rögtön alkalmazni tudták, és elsőrangú hidat építettek belőle.
A másik pedig, aminek csodájára jártak az amerikaiak, az volt, hogy fából is tudtak hidat építeni, tehát nem kész, előre gyártott elemekből, hanem egyszerű erdei fából hidat építettek. Tehát nagyon sokoldalúan, jól vizsgáztak. Azt kell mondani, hogy a lakosság körében is osztatlan szeretetnek és megbecsülésnek örvendtek.
Akkor a vita során különböző variációk merültek fel a védelmükkel kapcsolatban.
(21.10)
Volt olyan álláspont, hogy semmilyen fegyvert ne vigyenek, mint kvázi egy békemisszió, mint a londoni bobbyk, semmilyen fegyver ne legyen náluk. A másik véglet az volt, hogy védelmükről szabályszerűen külön magyar katonai fegyveres egységekkel kell gondoskodni. E kettő között húzódott meg a kompromisszum - amit teljesen ésszerűnek és életszerűnek látok, és be is vált az elmúlt évek során -, hogy a katonák saját oldalfegyvereikkel vagy rendszeresített fegyvereikkel mentek. Ezzel a közvetlen önvédelem adott esetben biztosítható, egyébként páncélozott szállító járműveket kaptak, pszh.-kat, amelyekre azonban nem szerelték fel a géppuskákat. Hat vagy hét darabról van szó, azt hiszem, nem árulunk el katonai titkot, hiszen mindenki láthatja az okucani táborban, illetve a munkahelyeken.
Kétségtelenül igaza van a kormánynak, és igazuk van az eddigi megnyilatkozóknak, a miniszter úrnak is, hogy fokozott feszültség közepette nőtt a kockázat, és nőtt a veszélyhelyzet. Hála istennek úgy alakulnak a dolgok, hogy a kellő radikális és határozott nyomás után a politikai rendezés felé megy a helyzet. Ennek ellenére nem lehet kizárni azt, hogy bizonyos provokációk lehetnek. Ezzel a frakciónk is egyetért, és keresi is erre a megoldásokat. Úgy véljük azonban, hogy a megoldás nem ennek a hat darab géppuskának a pszh.-ra való visszaszerelése lenne, mert ez nem növelné lényegesen a katonák biztonságát, nem védené őket, hiszen a pszh.-k járulékos mechanikai védelmet jelentenek a repeszekkel szemben, a géppisztoly- és puskagolyókkal szemben, oda be tudnak húzódni, azért küldtük ki annak idején, illetve történt ilyen rendelkezés, azonban géppuskák alapvetően nem tudnak jelentős védelmet adni. Sőt, egy pszeudovédelem, egy álságos védelmi helyzet alakulna ki, mindenki megnyugodna, hogy megtett mindent. Úgy tudom, már be vannak csomagolva ezek a géppuskák, lezsírozva, kiküldjük, fölszerelik, és akkor mi megtettünk mindent. Nem, ez nem így van! Egyáltalán nem jelent sokat a géppuskák felszerelése, és akkor járunk el felelőtlenül és károsan, ha csak ennyire bíznánk.
Mi azt állítjuk, hogy nemcsak ez a kétszáz-valahány katonánk van ott, hanem van ott 36 rendőrünk - 35 plusz egy parancsnok vagy vezető -, akik semminemű fegyverrel, oldalfegyverrel sem rendelkeznek. Nem is egy egységben vannak ott, tehát egymást sem tudják védeni, hanem különböző helyeken elszórva teljesítenek szolgálatot Boszniában. Éppen ezért mi úgy gondoljuk, hogy valamennyiükre ki kell terjeszteni a védelmünket és a figyelmünket. Ez pedig abból áll, hogy a kormányt felkérjük, a kormányt megbízzuk, a kormányt felhatalmazzuk arra, hogy figyelemmel kísérve a helyzetet, abban a pillanatban, amikor az oda kiküldött magyar katonák és rendőrök veszélyeztetettsége nő, akkor járulékos intézkedésekkel gondoskodjon a biztonságukról, vonja vissza őket olyan helyekre, ahol ez a biztonság megoldható. Tehát mi ezt a két kérdéskört is meg kívántuk oldani, mert úgy gondoljuk, hogy a rendőrök biztonságát is szavatolni kell.
Ugyanakkor, ha most országgyűlési határozatban olyan döntést hozunk, hogy járulékosan fel kívánjuk fegyverezni a már évek óta itt dolgozó kontingenst, akkor ennek nagyon rossz üzenete van. Ennek egy eszkalációs üzenete van, ennek - bizonyos fokig furcsa ez a szó, de - militáns üzenete van ebben az esetben, holott ezek a műszaki katonák és ezek a rendőrök, akik segítettek ott a polgári biztonság megteremtésében, épp azt bizonyították, hogy ezek az egyenruhás magyar állampolgárok békemissziót hajtanak végre. Tehát a védelem nem növekszik meg azáltal, hogy ezt a hat géppuskát engedjük fölszerelni. Nevetségessé válunk, hogy annak idején miért szereltük föl, most miért szereljük vissza (Bauer Tamás: Miért szereltük le!); miért szedtük le, és most miért szereljük föl - köszönöm a stiláris segítséget. És végül a militáns, velünk szemben álló militáns erők rögtön lobogtatni tudják, hogy kérem, ezek nehéz fegyverekkel akarnak ellenünk föllépni, holott egyszerűen csak egy gondoskodásról lenne szó.
Mi ezért tisztelettel - a mi alatt most a Szabad Demokraták Szövetségét értem - azt kérjük, hogy fontolja meg a tisztelt Ház a javaslatunkat, és éppen a nemes cél érdekében, épp egyenruhás magyar állampolgáraink tényleges, valós védelme érdekében fogadja el módosító javaslatunkat, amit párhuzamosan határozati javaslat formájában ugyanazzal a szöveggel beterjesztettünk, és kérjük fel a kormányt, hogy a megváltozott politikai és katonai helyzetben haladéktalanul tegyen intézkedéseket az érintettek biztonságos állományhelyre való visszavonása érdekében.
Azt is tudni kell, hogy öt vagy hat helyen dolgoznak a műszaki katonák, a rendőrök jóval több helyen, ezek között vannak olyan helyek, amelyek teljesen biztonságosak; vannak helyek, ahol az SFOR-parancsnokság vagy az SFOR-egységek biztosítják, garantálják a katonák életét, és ismét vannak olyan helyek, ahol ezt nem lehet megtenni. Ahol nem lehet ezt megtenni, vagy ahol a kormány megítélése szerint ez nem helyes, akkor tulajdonképpen felhatalmazást adunk a kormánynak, hogy áthelyezze máshova, még mindig Bosznián belül vagy pedig Horvátországba az okucani támaszpontra vigye vissza őket. Ezek nem nagy távolságok, nem nagy mozgásokról van szó, ott maradunk, benn maradunk az SFOR-misszió kötelékében, természetesen egyeztetve az SFOR-parancsnokságokkal. Ez a helyes út.
Úgy gondolom, a kormány valószínűleg úgy ítélné meg, hogy jelenleg erre nincs szükség, de föl kell hívni a figyelmet, hogy állandóan obszerválja, állandóan vegyen mintát ezzel kapcsolatban, és abban a pillanatban, amikor a veszélyeztetettség nő, akkor haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket.
Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák módosító indítványunkat, illetve határozati javaslatunkat. (Taps az SZDSZ soraiban.)
