CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen érdekes jelenségnek a tanúja az a néhány képviselő, aki még kitartóan itt ül. Ugyanis két, egymástól teljesen különböző téma érintkezik most egymással. Az előbb a környezetvédelmi termékdíjak kapcsán többen is felvetették, hogy miért nem fizet az amerikai hadsereg, amikor szennyezi a környezetet. Mert nemzetközi szerződést kötöttünk vele. Igen. Most néhány száz magyar férfi életéről van szó, és ugyanezzel a kérdéssel függ össze; az előző parlament jóváhagyott nemzetközi szerződéseket, és mindenki afelé törekszik, mármint a képviselőházban a pártok, hogy Magyarország bekerüljön a NATO-ba, és ezért természetesen minden alázatos engedményt, minden alázatos cselekményt meg kell tennünk, nehogy megorrontson a NATO, hogy nem vesz be bennünket most, amikor már majdnem bent vagyunk, kerül, amibe kerül. Ez történik itt most.
Kint van 260 utász katona, gyönyörűen hidakat épít fából - majd később diófából koporsót is fognak csinálni maguknak nyilvánvalóan -, itt meg azon vitatkozunk nagyon kényelmes körülmények között, hogy mi legyen velük.
(21.20)
Tartsanak ki Boszniában, mert mi tartani akarjuk magunkat ahhoz, hogy a NATO-nak tett ígéreteinket betartsuk, mert nekünk itt - ennek az establishmentnek - arra van szükségünk, hogy a NATO-hoz csatlakozzunk. Számosan élnek a NATO-ból itthon is, Magyarországon. Tehát a katonák maradjanak ott, Boszniában, mi pedig közben kvázi hadat üzentünk Jugoszláviának és Jugoszlávián keresztül Boszniának is azáltal, hogy átengedtük - egy másik rossz döntés - a NATO repülőgépeit, illetve megígértük, hogy átengedjük, ha kitör az a háború. Azt soha nem fogják az orrunkra kötni, hogy mikor fog kitörni, hiszen fel van hatalmazva a NATO főparancsnoksága, hogy bármikor megindíthassa, ha úgy érzi, hogy letelt a türelmi idő, és az egyszer csak hirtelen le fog telni, hiszen most már érkeznek az összecsapásokról szóló jelentések.
Már vannak harcok ugyebár a szomszédos koszovói területen. És egyszer csak észreveszik, hogy mi akkor küldtük ki a katonákat, amikor béke látszott lenni, most meg már egyáltalán nincs béke, egy másik területre áttevődött a háborúság, és éppen fegyverszünet van. Éppen kaptak egy kis haladékot a felek abban a tekintetben, hogy megindítsák a háborút, és minekünk ott vannak fegyvertelen katonáink. És most arról vitatkozik az Országgyűlés, hogy küldjenek-e ki vagy tegyenek fel hat géppuskát néhány autóra?!
Uraim, nem érzik a teljes képtelenségét ennek az egésznek?! Nem érzik, hogy ez megalázó, magyar életekkel való játszadozás?! Ki tudja, hogy mi lesz ott?! Mire észreveszik, lelövik őket! Mire kiviszik azokat a gépfegyvereket, amelyekkel egyébként nem tudják megvédeni magukat, és az amerikai vagy SFOR-katonák már lemondtak az ő védelmükről, nincs már védelem, még mielőtt el sem kezdődött a háború, szépen félreálltak, és nem védelmezik őket. Hát mi értelme van ennek? Tessék hazahozni ezeket az embereket! Eddig építettek ingyen, éhbérért, mint mondták, elhangzott, hogy ők kapják a legkevesebb bért. Valakik itthon azonban, úgy látszik, nagyon jól megélnek abból, hogy ők ott kevés pénzért dolgoznak.
Ezt a határozati javaslatot csak abban a formában lehet elfogadni, hogy ezeket a magyar embereket, akiknek semmi közük nincs az ott folyó dolgokhoz - semmi az égvilágon! - hazahozzák, ide. És itt teljesítsenek rendőri feladatokat, mert van itt is éppen elég rendőri feladat és védelmi feladat is, a hazát lehet védeni itthon is, utat is lehet építeni, hidat is, mindent. Természetesen egyszeriben egyetlenegy ilyen kis határozati javaslattal ezt az egészet megoldani nem lehet, de ez aztán most ékesszólóan bizonyítja, hogy milyen rossz úton járnak sorozatosan azok a kormányok, azok a csoportok, amelyek a NATO-csatlakozást szorgalmazzák. Még népszavazással is alá tudták támasztani, noha annak a törvényessége iránt erős kétségek merülnek fel.
Kérem, szembe kell nézni magunkkal mielőtt hazajönnek a halottak! A Magyar Igazság és Élet Pártja határozottan elutasítja ezt a határozati javaslatot. Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
