BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZ álláspontját Mécs Imre képviselőtársunk fő vonalaiban már ismertette, és mindazzal egyetértek, amit ő elmondott. Néhány kiegészítő észrevételt szeretnék tenni. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nem kerülhető meg annak a felidézése, hogy az Országgyűlés annak idején vajon miért is választotta azt a megoldást, amit választott. Egyáltalán miért választottuk azt a megoldást, hogy Magyarország, sok más államtól eltérően, nem küld a békefenntartásba katonai jellegű egységet - hiszen sok más állam ezt tette -, hanem Magyarország csak ezt a sajátos megoldást választotta, hogy műszaki alakulatot, kizárólag békefeladatokat, újjáépítő feladatot ellátó alakulatot küld, és ezzel eltértünk nemcsak a nagyhatalmaktól, hanem más volt szocialista, kelet-közép-európai országoktól is.
Miért ezt az eltérő megoldást alkalmaztuk, hiszen most ebből az eltérő megoldásból fakad a probléma, amiről az Országgyűlés és a kormány-előterjesztés is tárgyal, és amire az SZDSZ javaslata vonatkozik? Miért ezt tettük? Azért, mert magyar katona - hangsúlyozom, fegyveres katona - megjelenése Jugoszláviában, a volt Jugoszlávia területén más, mintha egy holland, egy angol, egy lengyel vagy egy cseh katona lép a volt Jugoszlávia területére.
Azon a két évvel ezelőtti vitán sok szó esett arról, hogy a magyar-jugoszláv viszonynak milyen sajátos története van. Akkor elhangzott, hogy a két világháború kezdetén vagy az előkészületében játszott szerepet az, hogy Magyarország megtámadta Jugoszláviát. Az első világháború is azzal kezdődött, hogy Magyarország megtámadta az akkori Szerbiát, és a második világháború közvetlen előzményeiként Magyarország is - Németországgal és Olaszországgal együtt - megtámadta Jugoszláviát. A mai Magyarország persze mindezért nem felelős. Mindnyájan elmondhatjuk: nincs közünk ahhoz, amit Magyarország akkori vezetése csinált, de azt, hogy Jugoszlávia lakosságának milyen a viszonya a magyar katonák megjelenéséhez jugoszláv területen, ezt ez a történelmi út befolyásolja.
(21.40)
Tehát nem egyszerűen arról van szó, amit itt egyébként helyesen mondott Juhász Ferenc képviselőtársunk, hogy szomszéd ország vagyunk, ennél többről van szó. Mert hiszen Románia is szomszéd ország, de a román-jugoszláv viszony egészen más, mint a magyar-jugoszláv viszony.
Ez az oka annak, hogy az előző Országgyűlés nem fogadta el a Fidesz akkori javaslatát; mert a Fidesz már akkor is azt javasolta, amit a kormány most javasol. (Mécs Károly: Többet!) Illetve ennél is többet, de abba az irányba tért el a pártok többsége által elfogadott javaslattól. Mi ezt azért nem fogadtuk el, mert figyelembe vettük ezt a történelmi tényezőt, és ezt a mai Jugoszláviában kétségkívül fennálló - hogy úgy mondjam - társadalom-lélektani tényezőt.
Mi egy jó magyar-jugoszláv viszonyban vagyunk távlatilag érdekeltek, és azt valószínűleg az a megoldás segíti elő, amelyet az Országgyűlés elfogadott - ahogy erről Mécs Imre beszélt és mások is beszéltek. Tényszerűen igazolható, hogy rokonszenvvel és bizalommal fogadják azt, amit ez a magyar műszaki alakulat ott elvégzett. De ha most látványosan felfegyvereznék, ha ezzel megváltoztatnák ennek a magyar alakulatnak a jellegét, ez politikailag - mint erről a hozzáértők beszéltek -, katonai szempontból is nem csökkentené, hanem növelné ennek a dolognak a kockázatát.
Azt a kérdést kell feltennünk, hogy vajon megváltozott-e ez a történelmi előfeltétel és ez a társadalom-lélektani előfeltétel azóta, hogy ez a dolog elkezdődött. Tehát indokolt-e feladnunk azokat a fenntartásainkat, amelyek a katonai jellegű magyar alakulat jelenlétével szemben megvoltak bennünk? Azt gondolom, hogy nem változott meg. Sőt, a jelenlegi helyzetben, amikor Magyarország a légterét rendelkezésre bocsátja ehhez a lehetséges akcióhoz - ami remélhetőleg nem is fog bekövetkezni -, ez a fenntartás nem gyengébb, hanem erősebb. Talán a koszovói válság előtt, de a boszniai válság után, amikor már ez a magyar alakulat egy éve ott volt, akkor lehetett volna olyan helyzet, amikor ez a fenntartás kevésbé erős, amikor kialakult már bizonyos bizalom talán ott, Boszniában, az ottani szerb lakosság részéről a magyar alakulat iránt, és talán nem kellett volna annyira aggodalmaskodnunk. Ma biztos, hogy legalább annyira aggódnunk kell, mint amikor az Országgyűlés az előző döntését meghozta.
Tehát szerintem nem indokolt, hogy azokat a fenntartásainkat feladjuk, és ezért bizony meggyőződésem szerint az a Mécs Imre és Szent-Iványi István által szignált javaslat a helyes javaslat, amely azt mondja, hogy a kormány elemezze és mérlegelje a helyzetet. Ha úgy ítéli meg, hogy van kockázat, akkor a fokozott kockázat idejére vonja vissza állomáshelyére az alakulatot, és ha ez a kockázat elmúlik, mert a helyzet rendeződik, akkor az alakulat folytathatja munkáját. Szerintünk ez a korrekt megoldás, amely összhangban van a korábbi országgyűlési döntéssel.
Még egy apró kérdést szeretnék megemlíteni. Perlaki Jenő képviselő úr itt sok szempontot vetett fel, amiből csak eggyel kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni. Azt mondja Perlaki Jenő képviselő úr, hogy juthat eszünkbe a madridi döntés után, hogy egyáltalán kérdésessé tegyük a részvételt és a részvételhez ezt a módosítást, az alakulatnak ezt a bizonyos géppuskákkal való felfegyverzését.
Szeretném arra emlékeztetni valamennyiünket és így Perlaki képviselő urat is, hogy a miniszterelnök úr ebben a vitában a múlt szerdán nagyon nyomatékosan hangsúlyozta: szabad döntési lehetőségünk van - talán még emlékeznek rá -, hogy valamennyi képviselőnek megvan a döntési lehetősége, hogy nem köt minket az előkészületben álló és - hogy úgy mondjam - a közvetlen megvalósulás előtt álló NATO-tagságunk. A NATO nem Varsói Szerződés. Egy-egy akcióban a NATO-tagoknak nem kötelező részt venni. Nem én mondtam, a miniszterelnök úr, az önök pártjának elnöke mondta. Tehát van döntési lehetőségünk.
Egész részvételünk nem a NATO-tagság felé való törekvésből, hanem a balkáni béke helyreállításáért viselt összeurópai felelősségünkből adódik, ami akkor is fennállna, ha már rég benne lennénk a NATO-ban, és akkor is fennállna, ha a NATO-tagságunk csak évtizedek múlva kerülne napirendre.
Tehát ez szerintem nem jó érv. A kérdésben azt érdemes mérlegelni, hogyan alakultak a feltételek. Ha egyszer volt egy biztonsági garancia, politikai és katonai értelemben, amiről itt a honvédelmi bizottság tagjai beszéltek, akkor az is egy lehetőség, hogy helyreállítjuk ezt a garanciát. Lehet az SFOR-erőkkel tárgyalni arról, hogy állítsák helyre ezt a védelmet. Szerintem ez a megoldás az adott esetben, s nem az a megoldás, amelyet a kormány javasol, nem az a megoldás, hogy visszatérünk ahhoz a korábbi Fidesz-állásponthoz, amit a Fidesz az előző parlamentben is képviselt; s ami megítélésem szerint talán életkori okokból, abból adódik, hogy a magyar-jugoszláv viszonynak ezeket a sajátosságait a Fidesz vezetői - akik ma a kormány vezetői - egyszerűen elmulasztották tudomásul venni és számításba venni.
Tehát én magam is csatlakozom ahhoz, amit Mécs Imre itt elmondott. Fontolja meg nagyon alaposan és nagyon felelősen az Országgyűlés ehhez a javaslathoz az SZDSZ módosító indítványát. Őszintén szólva nem egészen értem, hogy a szocialista frakció többsége hogyan tudja a kettőt egyszerre támogatni, mert a két álláspont ellentétes. Az egyik kitart amellett, amit az Országgyűlés a korábbi vitában, a korábbi határozatában kialakított; a másik pedig eltér ettől.
Köszönöm szépen.
