SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még valószínű, emlékeznek önök, tisztelt képviselőtársaim arra, amikor a teheráni amerikai nagykövetségen több mint száz túszt ejtettek iráni fanatikusok. Amerika akkor semmiféle erőszakot nem alkalmazott, azért, mert annak a néhány száz amerikai állampolgárnak az élete veszélyben volt. (Zaj az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Dehogynem, csak kudarcot vallott, nem sikerült.)
A Délvidéken több százezer magyar - akik az összmagyarság részei - élete lenne egy olyan esetben veszélyben, amikor nem is reguláris csapatok, de akár szabadcsapatok, akár szerb fanatikusok őket megtámadnák, és olyan helyzetbe hoznák, ami kivédhetetlen bármiféle NATO-garancia esetén.
Senki nem vállalhatna arra sem garanciát, mint ahogy 1991-ben, illetve 1992-ben megtörtént, hogy eltévedt egy repülőgép, és Barcsra egészen véletlenül kukoricagránátokat szórt. Ki tudta megakadályozni? - Senki sem. S abban az esetben, ha ez a repülőgép eltéved, és a Paksi Atomerőmű közelébe ér, azt ki tudja megakadályozni? - Senki sem. Ez már a nemzeti katasztrófával lenne egyenlő!
Éppen ezért a MIÉP álláspontja véleményünk szerint azonos az összmagyarság érdekeivel: nemet mondani arra, hogy légterünket átengedjük. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
