KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Rendkívül fontos döntést készülünk meghozni, olyan döntést, amelynek következményei érintik Magyarország közvetlen biztonságát és hosszú távú biztonsági érdekeit; érintik a vajdasági magyarok helyzetét és a délszláv térség viszonyainak hosszú távú alakulását, és természetesen érintik Magyarország és a NATO viszonyát. A koszovói fejlemények a délszláv térségben évtizede dúló és sok-sok ezer emberáldozatot követelő válság újabb veszélyes fordulóját vetítik előre, egyes szakértők szerint minden eddiginél, minden korábbinál veszélyesebb fordulóról lehet szó.
A Szocialista Párt álláspontja szerint Magyarországnak, a térségnek és a nemzetközi közösségnek egyaránt érdeke a válság békés, tárgyalásos, demokratikus rendezése. Ezért üdvözöltük az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1998. szeptember 23-án hozott határozatát. Szükségesnek tartjuk az ellenségeskedés haladéktalan megszüntetését, az azonnali tűzszünetet, a felek közötti érdemi párbeszéd megindítását és a humanitárius katasztrófa elkerülését. Mindehhez elengedhetetlennek tartjuk a szerb biztonsági erők kivonását, a menekültek visszatérésének biztosítását, a nemzetközi ellenőrzést és a nemzetközi humanitárius szervezetek zavartalan tevékenységét a helyszínen.
Meggyőződésünk, tisztelt Ház, hogy a koszovói válság katonai eszközökkel nem oldható meg. De miután az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, a nemzetközi összekötő csoport országai és az Észak-atlanti Tanács egybehangzóan megállapította, hogy a jugoszláv vezetés nem teljesítette a Biztonsági Tanács határozatában foglaltakat, valóban nem maradt más megoldás, mint a katonai erő alkalmazásának kilátásba helyezése, esetleg alkalmazása. Örülünk, hogy ennek az utóbbinak, az alkalmazásnak a szükségessége most elmúlni vagy legalábbis erősen csökkenni látszik.
(14.10)
De természetesen a tapasztalatok arra intenek, hogy ebben a térségben, amiről szó van, az ígéretek és az ígéretek teljesítése igen gyakran két különböző dolog. Ezért az az álláspontunk, hogy ha sor kerül erre a katonai akcióra, ezért a felelősség teljes mértékben Szerbia vezetését terheli, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság vezetését terheli.
Tisztelt Ház! A NATO úgy fordult Magyarországhoz, kérve légterének átengedését, mint egy földrajzilag nehezen megkerülhető országhoz és mint leendő tagjához. Ezért a válaszunk meg kell feleljen Magyarország biztonsági érdekeinek és a kiszolgáltatott helyzetben lévő vajdasági magyarok érdekeinek. Döntésünk ki kell fejezze a határon túli magyarság és most természetesen különösen a vajdasági magyarság sorsa iránti elkötelezettségünket, és ki kell fejezze a NATO-hoz történő csatlakozási szándékunk komolyságát.
Véleményünk szerint nem megnyugtató az a mód, ahogy a kormány ezt a fontos döntést előkészítette. Véleményünk szerint a kormány nem tett meg mindent az ebben a súlyos kérdésben igen fontos, különösen fontos hatpárti konszenzus kialakítására. Ezt tükrözi, hogy noha a kormány a felkérést október 10-én kapta meg, a pártok - legalábbis az ellenzéki pártok - ezt csak a televízió "A Hét" című műsorának másnap esti adásából tudták meg. A hatpárti konzultáción - aminek a megtartását helyesnek, jó kezdeményezésnek tartjuk - nem kaptunk választ nagyon fontos kérdésekre, és sajnos a miniszteri expozé sem csökkentette lényegesen a kérdőjelek számát. Ezért kértünk, tisztelt Ház, tárgyalási szünetet az imént.
A kérdések, amelyek válaszra várnak:
Egyrészt az, hogy el lehet-e hárítani, meg lehet-e előzni a Magyarország biztonságát fenyegető veszélyeket, kockázatokat, hiszen ezek között kell számolnunk a fenyegetésként beígért jugoszláv megtorló intézkedésekkel, esetleges terrorakciókkal vagy a menekültek áradatával.
A másik fontos kérdés az, hogy el lehet-e hárítani a vajdasági magyarságot fenyegető veszélyeket. Erre a két kérdésre a válasz attól függ, hogy a NATO tud-e, akar-e megbízható garanciákat vállalni Magyarország biztonságáért, hogy a magyar kormány képes-e megtenni a maga részéről szükséges előkészületeket, és képes-e a nemzetközi közösség, a NATO és Magyarország együttesen megnyugtató garanciákat adni a vajdasági magyarság számára. Solana főtitkár levelét igen fontos és egyértelmű politikai akaratnyilvánításnak tekintjük, de úgy gondoljuk, hogy természetesen ezen túl szükség van konkrét katonai garanciákra is.
A Szocialista Párt tudomásul veszi, hogy a plenáris ülésen ezekről nem alkalmas szólni. Ellenzéki pártként nem tudja, de nem is feladata megítélni, hogy a NATO által kínált katonai természetű biztonsági garanciák valóban elég hatékonyak-e. A döntésnél ezért mi abból indulunk ki, hogy a kormány és a katonai vezetés feladata és felelőssége mérlegelni, hogy a NATO által kínált garanciák értelmezhetők-e és kielégítőek-e. Nemcsak számunkra, hanem az ország lakossága és a vajdasági magyarok számára is az lenne a megnyugtató, ha a kormány erre még a vita keretében egyértelmű választ adna.
Felkérjük a kormányt, hogy fordítson figyelmet az ország lakosságának, különösen a déli határ mentén lakóknak a tájékoztatására és megnyugtatására, az aggodalmak eloszlatására. Tegyen széles körű erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az EBESZ - az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet - állandó missziója mielőbb visszatérjen a Vajdaságba, és törekedjen arra, hogy bevonják a térség egészét - Koszovó mellett a Vajdaságot is - érintő rendezés kialakításába.
Tisztelt Ház! A szocialista frakció a szavazásnál - felelős ellenzéki pártként - az ország alapvető érdekeit fogja a legfontosabbnak tartani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
