JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg azért jelentkeztem, hogy a benyújtott módosító javaslatomat megindokoljam. Időközben kiderült, hogy a kormánypárti oldalról kevés támogatást kapna a módosító javaslatom, így azt visszavontam, mert a frakciómat nem szerettem volna abba a helyzetbe hozni, hogy az én módosító javaslatom elutasítása okán álljon el ennek a javaslatnak a támogatásától. Ugyanakkor az indoklásban szereplő érveim azért egy kicsit megjegyzéssé szelídülve most is fontosak és aktuálisak, illetőleg lehetőségem van néhány olyan kérdésre is reagálni, ami itt a kétpercesek során felmerült.
Először is, én azok között voltam, akik a honvédelmi bizottság egyes ülésén, majd a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság együttes ülésén jelen voltak. Valóban volt szó, képviselőtársaim, biztonsági garanciáról, és valóban tájékoztattuk a frakciót és képviselőtársainkat arról, hogy ott mi hangzott el. Kérem tisztelettel, nem hangzott jóval több el, mint ami itt és most. Éppen ezért fogalmazódott meg a mi álláspontunk, hogyha a kormány és ha a katonai vezetés ezeket garanciákat vagy garancia jellegű jelzéseket megfelelő garanciának tartja, akkor mi ezt hajlandóak vagyunk elfogadni. Nem akarjuk vitatni a Solana-levél jogérvényességét, nem akarjuk vitatni azt, hogy mit jelent a nemzetbiztonsági kabinet 12 pontja a vészhelyzetre való felkészülésben, és még számos dolgot nem akarunk vitatni. Egyszerűen csak azt szerettük volna jelezni, hogy tudjuk, vannak kockázatok, és ezeknek a kockázatoknak a megítélésében úgy gondoljuk, hogy a kormány, illetve a honvédelmi vezetés a felelős. Ennyit mondtunk, nem többet és nem kevesebbet.
Arra vonatkozóan, képviselőtársaim, hogy megfelelően volt-e előkészítve ez a dokumentum, továbbra is tartom azt, hogy bizony-bizony lehetett volna még ezen a javaslaton csiszolni, hiszen a módosító javaslatom, amelyet benyújtottam - és amiért talán éppen ellenzéki képviselőtársaim fogják homlokukat ráncolni -, a kormány hatáskörét növelte volna. Nevezetesen arról van szó, hogy nemcsak légtérre kezdeményeztem a mentesség megadását, hanem arra is, hogy bizonyos objektumokat használhassanak, tudniillik, ha ne adj' isten, konfliktus lesz, fegyveres beavatkozás történik, akkor arra fogunk kényszerülni, hogy két-három héten belül ismételten ezzel a kérdéskörrel foglalkozzunk; arra fogunk kényszerülni, hogy újból az Országgyűlés elé jöjjön ez a dolog, illetőleg ha ne adj' isten, biztonsági garanciát akarunk igénybe venni, akkor ismételten a parlamentnek ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell. Nos, ez volt az a javaslat, amelyet nem nyújtottam be - helyesebben benyújtottam és visszavontam.
Nem nyújtottam be, de tudom, hogy nagyon nagy probléma, hogy a Magyar Országgyűlés történetében nem volt még olyan előterjesztés, amely határidő nélkül adott volna felhatalmazást. Ha képviselőtársaim elolvassák ezt a javaslatot, akkor látják, hogy gyakorlatilag ez egy nyílt végű javaslat, bármikor biankó felhasználható. Azt gondolom, hogy kellő átgondolással és alapossággal meg lehetett volna azt fogalmazni, hogy meddig szól ez a felhatalmazás; ha mást nem, akkor addig meg lehetett volna adni, amíg teljes jogú NATO-tagok nem leszünk, de mindenféleképpen meg kellett volna fogalmazni egy határidőt.
Összességében: én magam úgy látom, hogy a javaslat támogatható és elfogadható. Ugyanakkor azt is tudom, hogy rendkívül fontos, hogy mi, képviselők hogyan viselkedünk, miféle indulatokat gerjesztünk a választópolgárok környékén. Nem szabad, hogy Magyarországon félelem uralkodjon, nem szabad, hogy valamiféle háborús pszichózis alakuljon ki. Ebben mi magunk meg tudjuk tenni a magunk feladatát, de úgy gondolom, hogy a kormányé a legfontosabb teendő, és a kormánynak kell a közigazgatási egységekkel felvennie a kapcsolatot, tájékoztatni őket a feladatokról, a teendőkről. Én ezt kérem, mert csak így és ilyen módon lehet megnyugtatóan igennel szavazni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szabó Lukács jelzi hozzászólási szándékát.)
