DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elhangzott a magyar parlament mai ülése során, hogy a kormány nem készítette elő megfelelő mértékben azt a döntést, amelyet most a parlamentnek meg kell hoznia. Elhangzott az is, hogy nincsenek elégséges garanciák. Súlyos szavak ezek, súlyos helyzetben elmondott súlyos szavak, s éppen a helyzet súlyossága miatt akár vádnak is tekinthetném őket. (Moraj az MSZP padsoraiban.)
Ezért a kormány nevében szeretném elmondani, hogy mint bizonyára tudják, a magyar légtér a NATO tervezett lépései során az első ütemben nem kerül használatra. Talán nem szükséges ebben a körben elmondanom, hogy ez a döntés nem véletlenül született, ebben a döntésben a magyar kormány kezdeményező lépései is benne vannak. Másodsorban: bizonyára tudják, a tervezett csapás célpontjait úgy jelölték ki, hogy az magyarlakta területeket nem érint. Bizonyos szélességi fokokat szabtak meg - hogy miért éppen ezeket és miért éppen így, ez sem a magyar kormánytól függetlenül történt. Ezek után azt mondani, hogy a magyar kormány nem tett meg mindent, nem méltányos kijelentés. (Moraj az MSZP padsoraiban.)
Szeretném, ha a Ház minden tagja komolyan venné saját bizottságának üléseit. A honvédelmi bizottság és a külügyi bizottság a maitól eltérő formában, zárt ülésen minden olyan információt megkaphatott, aminek ma a magyar kormány birtokában van. Ezért fölkészültségünk és tudásunk szempontjából nincs különbség kormánypárti és ellenzéki képviselők között. Éppen ezért én azt vártam, tekintettel a külügyi bizottságban, illetve a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság együttes ülésén történtekre - ahol 16 igen szavazat szólt a határozati javaslat mellett, 1 ellene és 1 tartózkodó szavazat esett -, hogy az ellenzék részéről teljes támogatást élvez az indítványunk, leszámítva azt a pártot, amelyik korábban már a NATO-tagságot sem támogatta.
Ami az előkészítés dolgát illeti: mindannyiuk előtt tudott, hogy a NATO, a NATO különböző testületei folyamatosan üléseztek Brüsszelben. A magyar kormány is forródróton keresztül kapott rendszeresen változó, újra és újra módosuló, újra és újra kiegészülő információkat. Amint lehetett, ezeket megfelelő formában a magyar parlament minden pártjának igyekeztünk a tudomására hozni. A helyzet állandóan változott. A fölkérést szombaton délután kaptuk meg, de még csak hétfőn délután került sor Brüsszelben arra az ülésre, amelyen a Magyarország által kért biztonsági garanciákat vitatták meg. Ebben a helyzetben vagyunk - ezért a helyzetért a magyar kormányt felelőssé tenni méltánytalan vélemény. A kormány, amint lehetett, mindenkit tájékoztatott, és egy 12 pontos katonai intézkedési tervet is elfogadott arra az esetre, amennyiben a helyzet alakulása ezt szükségessé tenné.
Ami a garanciát illeti: nagyon remélem, ebben a Házban senki sem gondolja azt, hogy a döntésünknek nincs kockázata. Olyan garanciát, amely a kockázatot teljes egészében kizárja, nos, olyan garanciát nem kaptunk - mert ilyen garancia nincs, tisztelt hölgyeim és uraim! Következésképpen, amit a Szocialista Párt vezérszónoka mondott, az értelmezésre szorul. Ha jól értem, azt mondja: tekintettel arra, hogy az ő megítélésük szerint a szükséges garanciák nem állnak rendelkezésünkre, ne tegyünk eleget a NATO kérésének, halasszuk el a döntésünket (Moraj az MSZP padsoraiban.), és kérjünk újabb garanciákat. Azt javaslom a Szocialista Pártnak, hogy ha ez az álláspontjuk, akkor ezt fogalmazzák meg. Ha ez egy olyan indítvány, amely elgondolkodásra késztet bennünket, meg fogjuk fontolni, s a szükséges döntést ezzel kapcsolatban a kormány meg fogja hozni. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Ha azonban nem ez lenne a helyzet, akkor éppen a helyzet súlyosságára való tekintettel arra szeretnék kérni mindenkit, ellenzékit és kormánypártit egyaránt, hogy érezze át: ez a döntés az ő személyes döntése is lesz, és ezért személyes felelősséget kell vállalnia. Ha pedig személyes felelősségről van szó, abban az esetben szerintem nincs helye semmifajta taktikázó, sima modorú, simaszájú, tekergőző beszédnek. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Ebben a helyzetben, tisztelt hölgyeim és uraim, három dolgot lehet tenni: lehet mondani igent a határozatra, lehet mondani nemet, és lehet indítványozni a döntés elhalasztását - közbülső állapot nincs. Ezért arra kérek mindenkit, amikor megfogalmazza a maga álláspontját, akkor tegye egyértelművé: ha úgy érzi, hogy nem tartja elégségesnek a garanciákat, és az a meggyőződése, hogy ennél többet lehet elérni, akkor kérem, indítványozza, hogy a magyar kormány halassza el a döntést és kérjen újabb garanciákat. Ez egy megfontolható indítvány; de akkor mondjuk ki, hogy ez az indítvány, és ne csak sejtessük! (Moraj az MSZP padsoraiban. - Horn Gábor: Saját partnerei...)
A másik olyan vélemény, amire úgy gondolom, hogy a felvetett gondolatok súlyossága miatt a kormány részéről mindenképpen választ illendő adni, az az a gondolat, amelyet idézet formájában úgy tudok megfogalmazni, hogy "rángatnak bennünket". Volt már olyan természetesen, hogy rángattak bennünket, mégis meggyőződésem szerint és a kormány véleménye szerint ez a helyzet nem az a helyzet. Ebben a helyzetben Magyarország egy szövetségi rendszer részeként készül döntést hozni. Ezt a szövetségi rendszert, a magyar történelem során először, saját magunk választottuk saját magunk számára. Ezért egy szövetségi rendszer keretében megtett lépést nem lehet úgy értelmezni, mint hogyha rángatnának bennünket, hiszen magunk választottuk ezt a szövetségi rendszert; mi több, még ezen a szövetségi rendszeren belül is egyébként, ha nem akarjuk, akkor ezt a döntést nem kell meghozni. Ha úgy gondoljuk, hogy nem helyes, akkor nem kell igennel szavazni. Hiszen most egy ilyen "nem rángatós" szövetségnek vagyunk a része, amely lehetővé teszi, hogy szükség esetén, ha úgy gondoljuk, saját nemzeti korlátainkat figyelembe véve, ne működjünk közre, és nemleges döntést hozzunk - erre jogilag megvan a lehetőségünk. Az egy más dolog, hogy ez nem lenne helyes, és én ezt nem tanácsolnám.
Abban is igaza van az elnök úrnak, hogy minél kisebb egy ország, annál gyakrabban találkozik azzal a sorssal, hogy nem ő választja meg azt a kérdést, amire aztán válaszolnia kell. De hát ez már csak így van! Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha már a kérdést nem mi választottuk meg, ne választhatnánk meg a feleletet. Most éppen erre készülünk (Derültség az SZDSZ padsoraiból.), és bizony a feleletet jogunk van megválasztani. S a kormány nem szeretné arra biztatni a parlamentet, hogy a saját önbecsüléséből feladjon, mert meggyőződésem, hogy akkor is ártunk az önbecsülésünknek, ha akkor is másra hárítjuk a felelősséget, akkor is rángatásról, külső befolyásról beszélünk, amikor nem erről van szó, hanem saját magunk hozhatjuk meg a saját döntésünket, politikai és személyes felelősséget is vállalva ezért a döntésért. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Így látja a kormány a helyzetet. És arra kérek mindenkit, hogy a vitában, éppen a helyzet súlyosságára való tekintettel, ha lehetséges, világosan, egyenesen, minden taktikai megfontolás nélkül, kizárólag az ország nemzeti érdekeit szem előtt tartva fogalmazza meg a mondanivalóját és tegye meg a javaslatait.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps a MIÉP padsoraiban.)
