DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, külügyminiszter úr előterjesztését követően a mai Országgyűlés egy olyan történelmi jelentőségű határozati javaslat előtt áll, amely a rendszerváltást követően a magyar külbiztonság és védelempolitika alapvető, hosszú távú céljáról szól, arról, hogy a magyar választópolgárok, a Magyarországon élő emberek, a magyar nemzethez tartozók határainkon belül és kívül, a régiónkba tartozó emberek és egész Európa végre megszabadulhat-e olyan veszélyforrástól, mint amelyet 1991 és '94 között a Balkánon a balkáni válság okozott, megszabadulhat-e olyan kockázati tényezőktől, mint amelyek 1994-95-ben a Baranya-háromszögben keletkeztek, és megszabadulhat-e olyan veszélyforrásoktól, amelyek pillanatnyilag Albánia, Koszovó, Macedónia területén kialakultak.
Azt hiszem, a Magyar Köztársaság alapvető, hosszú távú érdeke, hogy a térségünkben, a régióban béke legyen, mégpedig olyan béke, amelyben biztosított az emberek szabadságjoga, a kisebbségi jogokkal egyetemlegesen. Ezt pedig egyértelműen a békés, demokratikus, stabil demokráciák képezhetik.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontjának kialakításában ebből indult ki, valamint abból, hogy a rendszerváltozást követően az általam említett célkitűzés folyamatos, valamennyi nemzetközi és európai szervezeten keresztül ezt hangsúlyoztuk, hangsúlyozzuk, és a jövőben is ezt kívánjuk hangsúlyozni.
Ugyanakkor sajnos nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy éppen a délszláv válság ideje alatt, a Balkán területén bizonyos politikai erők hányszor tértek el korábbi ígéretük teljesítésétől, hányszor döbbentették meg a világot a második világháborút meghazudtoló tömegsírok feltárása kapcsán azok az események, amelyeket televízión keresztül a világ láthatott, és gyakorlatilag minden erőfeszítés ellenére hogyan alakult ki, hogy az ENSZ 1998. szeptember 28-án kénytelen volt meghozni az ismert, 1199-es határozatát, amelyben két alapvető célt jelzett; amit régiónknak, Európának és a világnak el kellene kerülni:
Egyrészt egy olyan humanitárius katasztrófát, amely az ott kialakult helyzetből szinte egyenesen következhet. Főleg a tél beálltát követően gyermekek, asszonyok és öregek - lakásaikon kívül, mindennemű minimális ellátás feltételei biztosítása nélkül, a modern világ szeme láttára - átvészelik-e valahogy az eseményeket, vagy pedig tudunk segíteni. Vagy ennél sajnos egy még rosszabb körülmény: képesek vagyunk-e a politika, a diplomácia és a katonai erő együttes demonstrálásával olyan helyzetet teremteni, amely a szerb területen élő, e politikával nem egyetértő erőket tárgyalóasztalhoz kényszeríti, és biztosítja a Biztonsági Tanács határozatának maradéktalan végrehajtását.
(14.00)
Mindenféleképpen azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma a szavazás előtt a politikai felelősségünk ezen gondolatok jegyében hosszú távú, nemcsak a magyar nemzet polgárainak, hanem a régióban élő nemzeteknek és az Európában élő nemzeteknek hosszú távú érdeke is, hogy ez a probléma megoldódjon, mégpedig a tárgyalóasztal mellett. Azonban ha ez nem megy, nem vagyunk feljogosítva arra, hogy ne tennénk meg - éppen az általam említett két válságkezelés tapasztalataiból adódóan - azokat a preventív rendszabályokat, amelyek szükségesek: ha bekövetkeznének a legrosszabb események, hogyan lehetne azokat csökkenti, hogyan lehetne azok hatásait kivédeni, és egyáltalán a bajba jutottaknak hogyan lehetne segítséget adni. Azt hiszem, hogy az előterjesztés a magyar alkotmány és törvények értelmében ennek kíván ma eleget tenni.
A magyar kormány álláspontjának kialakításakor jelezte NATO-szövetségeseink felé és a világ egyéb szervezetei felé, hogy Magyarország részvétele ebben a problémában mennyire kényes. Azt hiszem, számunkra megnyugtató, hogy mind a tizenhat NATO-tagállam figyelembe vette ezt a speciális helyzetet, és semminemű olyan kérést nem támasztott a Magyar Köztársaság felé, amely veszélyeztetné ennek a teljesítését. Így most itt a mai országgyűlési határozatban az előterjesztésnek megfelelően úgy érzem, hogy a megfelelő garanciákat megkaptuk mi is, megkapják a szomszédaink is, éppen azért, hogy súlyosabb és nagyobb baj ne legyen.
Csak sajnálattal tudom megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy bizonyos politikai erők nem tették ma lehetővé, hogy azok az emberek - közel háromszáz katona és rendőr -, akik a korábbi országgyűlési határozat alapján szolgálatukat és feladatukat teljesítik Bosznia-Hercegovina területén, megkaphatták volna a mai parlamenttől azt a minimális garanciát, amely önvédelmi képességüket a legrosszabb esetre felkészülve is garantálhatta volna.
Mindezen gondolatok figyelembevételével tisztelettel kérem képviselőtársaimat, kérem a parlamentet, hogy az előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
