DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A koszovói válság nem új keletű; a délszláv konfliktus kezdete óta megoldatlan probléma, komoly feszültségforrás és beláthatatlan következményekkel járó, a szélesebb régióra kiható robbanással fenyeget. Az a tény, hogy a koszovói probléma sokáig indokolatlanul kevés nemzetközi figyelmet kapott, alapvetően annak tudható be, hogy a válság évekig nem torkollott fegyveres erőszakba. Ez akkor változott meg, amikor néhány hónappal ezelőtt sok szenvedést okozó, nyílt fegyveres erőszak robbant ki.
A konfliktusnak a fokozott figyelem és a nemzetközi közösség eddigi lépései ellenére sem sikerült véget vetni. A harcok már eddig is rengeteg áldozatot követeltek, többségüket a polgári lakosság soraiból. Több mint negyedmillió ember kényszerült otthona elhagyására. Többségük számára nem biztosított az emberi életfeltételek minimális szintje sem. A hideg idő beköszöntével az eddigi súlyos helyzet tömeges katasztrófába torkollhat, ha nem sikerül megállítani az erőszakot, szavatolni a humanitárius segélyek akadálytalan célba juttatását és a menekültek biztonságos visszatérését.
A magyar kormány meggyőződése, hogy a konfliktus tartós rendezése csak tárgyalásos úton lehetséges. A kormány ezért támogatott és támogat ezután is minden erre irányuló erőfeszítést. Az eddigi tapasztalat arról tanúskodik, hogy a felek önmagukban, külső segítség és szükség szerinti nyomásgyakorlás nélkül nem képesek útját állni a konfliktus eszkalálódásának. Csak a nemzetközi közösség határozott és összehangolt fellépése révén lehet esélyünk a harcok megállítására, a súlyos humanitárius katasztrófa megelőzésére és a koszovói konfliktus tartós, tárgyalásos rendezésére.
(11.30)
E keretben központi szerep hárul a NATO-ra, amely kilátásba helyezett katonai fellépésével egyedüliként adhat valódi nyomatékot a nemzetközi erőfeszítéseknek.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1998. szeptember 23-án adta ki a 1199. számú határozatát, amely az ellenségeskedések azonnali beszüntetésére, tűzszünetre, az érdemi párbeszéd feltételek nélküli megkezdésére, valamint a humanitárius katasztrófa elhárítására hívta fel a Koszovóban harcoló feleket. Az ENSZ főtitkárának jelentése, valamint a válság tárgyalásos rendezéséért fáradozó hathatalmi összekötő csoport beszámolója megerősítette, hogy a BT határozatában foglaltak továbbra sem teljesülnek maradéktalanul. Ezért a belgrádi vezetést terheli az elsődleges felelősség.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának megállapítása szerint a koszovói helyzet romlása veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát, ugyanakkor belátható közelségbe került egy kiterjedt humanitárius katasztrófa. A NATO tagállamai arra a következtetésre jutottak, hogy e tények, valamint a további emberi tragédiák megelőzésének parancsoló szükségessége kellő jogi és politikai keretet biztosítanak a NATO fellépéséhez. A NATO-tagállamok közös álláspontja szerint minden eszközzel, akár erő alkalmazásának kilátásba helyezésével vagy az erő alkalmazásával is biztosítani kell, hogy a felek végrehajtsák a Biztonsági Tanács határozatait, és ennek révén elkerülhetővé váljon az erőszak fokozódása, a humanitárius katasztrófa súlyosbodása. A szövetség tervezett fellépésének célja a konfliktus tárgyalásos rendezéséhez szükséges feltételek biztosítása, és ennek révén a régió stabilitásának és biztonságának előmozdítása. A katonai fellépés tehát nem a politikai rendezés alternatívája, hanem eszköz annak előmozdítására.
Az Észak-atlanti Tanács október 13-án kiadta azt a harckészültségbe helyezési parancsot, amely után 96 órával megindulhat a NATO légi akciója. Az Észak-atlanti Tanács az ezzel összefüggő feladatok végrehajtása érdekében 1998. október 10-én hivatalos jegyzékben kérte a Magyar Köztársaságot, hogy tegye lehetővé légtere korlátozásoktól mentes igénybevételét a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területe fölött végrehajtandó NATO légi hadműveletekhez. A korlátozás nélküli légtérfelhasználás értelmében a NATO-feladatokat végrehajtó repülőgépek átrepülhetnének a magyar légtéren.
Az utóbbi napokban a szövetséges országokkal folytatott magas szintű tárgyalásainkon - csakúgy, mint a NATO-ban lezajlott előkészítő és helyzetelemző viták során - felhívtuk partnereink figyelmét arra, hogy amennyiben a nemzetközi közösség erő alkalmazására kényszerül, úgy fel kell készülni az esetleges jugoszláv katonai ellenlépések kivédésére is. Ez különösen fontos a szomszédos országok, így Magyarország számára.
A Magyar Köztársaság - mint a tartós rendezésben fokozottan érdekelt ország és mint a NATO felelősségteljes jövendőbeli tagja - erkölcsi és politikai kötelességének tartja, hogy elősegítse a válság mielőbbi és tartós rendezését. Ezzel egyidejűleg igényt tart a NATO legszorosabb együttműködésére és garanciájára.
A NATO főtitkára a magyar légtér használatára vonatkozó kéréssel egy időben levelet küldött a magyar miniszterelnöknek, amelyben megerősíti, hogy "A szövetségesek a lehető legnagyobb komolysággal tekintenének bármiféle, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság által valamely partnerország ellen intézett támadásra". A NATO visszatérően kifejezésre juttatta, hogy valamennyi tagországának biztonsága elválaszthatatlanul kapcsolódik valamennyi európai partnerországéhoz, biztonságukhoz közvetlen és anyagi érdeke fűződik.
E garancia mellett hasonlóan fontos annak hangsúlyozása, hogy a rövid időn belül taggá váló Magyarország már most szorosabb együttműködést folytat a NATO-val, mint tette azt a békepartnerség idején. E sokrétű együttműködés és segítségnyújtás keretében az ország biztonságát érintő kérdésekben a napokban az eddigieknél is intenzívebb konzultációk folytak mind Brüsszelben, mind Magyarországon. Emlékeztetni szeretnék egyben arra is, hogy a NATO-nak már tizennégy tagállama ratifikálta csatlakozási jegyzőkönyvünket, kifejezve ezzel, hogy Magyarországot szövetségesének tekinti.
Magyarország nemcsak szomszédságánál fogva, hanem a vajdasági magyar nemzeti kisebbség helyzetéből adódóan is érdekelt a koszovói válság mielőbbi demokratikus rendezésében. Tartós megoldások a régióban csak úgy lehetségesek, ha gyökeret ver a demokrácia és a jogállamiság, szabadon érvényesülnek az emberi és a kisebbségi jogok. A koszovói válság kezelése és kimenetele meghatározó befolyást gyakorol a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság jövőjére, s arra, hogy az ország egyenjogú tagjává válhat-e a demokratikus nemzetek közösségének, annak a közösségnek, amelyben az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapfeltétel. A kormány meggyőződése, hogy a koszovói válság hatékony, határozott eszközökkel történő kezelése már csak ennélfogva is fontos érdeke a vajdasági magyar nemzeti kisebbségnek, hiszen jogaik érvényesülése, tartós boldogulásuk kizárólag demokratikus keretekben képzelhető el.
A szövetség számára nyújtott egyértelmű és határozott támogatás mellett a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni a vajdasági magyarok érdekében. A magyar kormány folyamatosan konzultál a konfliktussal összefüggő kérdésekről a vajdasági magyar szervezetekkel, fokozott humanitárius és egyéb gyakorlati segítségben kívánja őket részesíteni. Hangsúlyozandó az is, hogy a NATO és annak katonai hatóságai a konfliktussal összefüggően fokozott figyelemmel kísérik a vajdasági magyarok helyzetének alakulását.
Kedvező fejleményként értékeljük, hogy tegnap - a nemzetközi közösség határozott és összehangolt fellépésének eredményeként - a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság vezetése kötelezettséget vállalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1199. számú határozatának maradéktalan teljesítésére. A kinyilvánított együttműködési készség pozitív jel, és amennyiben a belgrádi vezetés tartja magát ígéreteihez, lehetőség nyílik a válság valódi rendezésére. Ezt nekünk, magyaroknak minden módon segítenünk kell.
A megállapodásban szó van például egy nagy létszámú, mintegy kétezer fős EBESZ megfigyelői misszió kiküldéséről. A lehető leggyorsabban megvizsgáljuk, hogyan tudunk ehhez hatékony és érdemi segítséget nyújtani például logisztikai támogatással. Bízunk abban, hogy tényleges együttműködési szándék húzódik meg az ígéretek mögött, és ennek megfelelően reális lehetőség nyílik az EBESZ még 1993-ban kiutasított és azóta eredménytelenül visszatérni próbáló koszovói, szandzsáki és vajdasági missziói hosszú távú megfigyelői tevékenységének felújítására is.
(11.40)
Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkezendő négy nap döntő jelentőségű lesz annak megítélése szempontjából, hogy a belgrádi vezetés által vállalt kötelezettségek miként valósulnak meg a gyakorlatban. Az ENSZ BT határozatának végrehajtását kikényszerítő diplomáciai siker kulcsa a nemzetközi fellépés hitelességében és összehangoltságában volt. Így tehát e hitelességre és összehangoltságra a továbbiakban is nagy szükség van.
Ennek érdekében, a nemzetközi erőfeszítések hitelességéhez történő határozott magyar hozzájárulásként - egyben alkotmányunknak megfelelően, amely e kérdésben az Országgyűlés kizárólagos döntési jogkörét mondja ki -, a kormány nevében azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy szavazatukkal tegyék lehetővé az Észak-atlanti Szövetség számára a magyar légtér e célból történő igénybevételét a koszovói válság rendezése érdekében.
A kormány javaslatát megerősíti az Országgyűlés 1997. július 17-ei nyilatkozata és a NATO-csatlakozás kérdésében 1997. november 16-án tartott ügydöntő népszavazás eredménye, amely egyértelműen bizonyította az Észak-atlanti Szerződésben foglalt alapelvek és célok iránti magyar elkötelezettséget.
Köszönöm szépen. (Taps.)
