KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Elég szokatlan vagy inkább példátlan a kormány által benyújtott zárszámadási törvényjavaslat, hiszen egyrészről elszámol a tb-alapokról, a tb-alapoknak a '97-es pénzügyi helyzetéről, ugyanakkor a zárórendelkezések között két bekezdésben módosítani kívánja a '98. évi tb-költségvetést. Helytelen ez az eljárás, kedves államtitkár úr, tisztelt képviselőtársak! Azért helytelen, mert eltereli a figyelmet 1997-ről, pedig valóban fontos tanulságok összegzésére alkalmas lehet a zárszámadási törvény vitája; és ugyanakkor ráirányítja a figyelmet 1998-ra. Csak az a baj, hogy nem nyújt kellő muníciót '98 tárgyalásához, hiszen semmiféle érdemi pénzügyi, gazdasági adatot '98-ra vonatkozóan a törvényjavaslat nem tartalmaz.
A zárszámadás értékelésénél mindenképpen számos dolgot figyelembe kell venni. Én most az ÁSZ megállapításait nem akarom itt felidézni, hiszen azt minden képviselőtársam írásban megkapta. Igaz, hogy 1996-ban megszületett a tb-költségvetésről szóló törvény, és ez, azt gondolom, valóban előrelépés volt, de '96-ban született meg a kapacitástörvény is, amiből a társadalombiztosítás igazgatásának elég sok feladata származott, és akkor, amikor '97-et értékeljük, ezeket a tényeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. De figyelembe kell azt is venni, hogy mind a két ágnál egész évben önkormányzati irányítás működött, a váltás az önkormányzatoknál csak 1997 nyarán következett be, és 1997 nyarán változott meg az önkormányzatok jogosítványa is. Tulajdonképpen ettől az időponttól számítható az, amikor a kormánynak több lehetősége volt a beleszólásra a tb-költségvetésbe, illetve az egész társadalombiztosításba. Figyelembe kell azt is venni az értékelésnél, hogy 1996 decemberében létrejött az EDDSZ-szel a megállapodás, és - egyesek elég rosszul emlékeznek 1997-re - ez a megállapodás teljesült is 1997-ben.
(10.40)
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy 1996 közepén egy teljesen új vezetés kezdett dolgozni az egészségbiztosításban. Most nem hozom ide a '93-tól '96-ig terjedő időszakot, meglehetősen sötét foltja ez a társadalombiztosításnak, de azt gondolom, hogy '96 augusztusától egy jó irányban indult el az igazgatás.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalombiztosítás évek óta cipeli magával a megoldatlan problémákat. Szintén jellemzi a helyzetet a vagyonjuttatás ellentmondásos helyzete, ez is tulajdonképpen két ciklusra nyúlik vissza, és arra is érdemes figyelnünk, hogy 1997-ben kormányzati szándék volt az egységes beszedő szervezet létrehozása, ami nyilván visszahatott a társadalombiztosítás igazgatási szervére.
1997-ben új törvényeket fogadott el az Országgyűlés, és itt szeretnék én is egy fél pillanatra megállni, és megköszönni azt a tevékenységet, amit az igazgatási szervezet e tekintetben produkált 1997-ben, hiszen az alkalmazkodás nem volt könnyű feladat. De ebben az évben indult el a két alap a kincstár alá, folytatódott a gazdálkodás törvényes feltételeinek megteremtése, felállt 1997-ben - ami most már sajnos nem működik - a költségvetési törvénynek, illetve az államháztartási törvénynek megfelelően a kormány ellenőrzési szerve, 10-10 fős apparátus jött létre a Népjóléti Minisztériumban és a Pénzügyminisztériumban. És szól a zárszámadási törvényjavaslat is arról, hogy elkerülhetetlen volt pótköltségvetésben rendezni az E-Alap pénzügyi helyzetét. Ez a pótköltségvetés egyébként lehetőséget kínált arra, hogy az év közben létrejött progresszív megállapodásokat törvénybe foglaljuk. Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy 1997 őszén radikális fordulat következett be a gyógyszerár-támogatások tekintetében, aminek az eredménye persze 1998-ban volt érzékelhető. Lényegesen tisztult az elmúlt évben az egészségügy finanszírozása, lényegesen javult a finanszírozási rendszer nyilvánossága, és ezeket nem szabad elfelejteni, amikor értékelünk.
Az Állami Számvevőszék nagyon részletesen elemzi az 1997-es évet. Én magam is úgy gondolom, hogy nagyon reális értékelést fogalmaz meg a jelentésében. Bár 1997-ben némi gondot okozott az Állami Számvevőszéknél a vezetőváltás, ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy jól segítette az alapok bonyolult, komplex vizsgálatát.
Nos, tisztelt képviselőtársak, a sok-sok megoldatlan és egyik hónapról a másikra megoldhatatlan probléma ellenére az 1997-es esztendőben mindkét alapnál jelentős előrelépés történt a törvényességet illetően, előrelépés történt a gazdálkodásban, előrelépés történt megítélésünk szerint az információkezelésben. Ezt egyébként, úgy gondolom, mind az írásbeli állami számvevőszéki jelentés, mind a szóbeli kiegészítés, alátámasztja. Ez a megállapítás igaz akkor is, ha tudjuk, hogy a folyószámla-nyilvántartás, az egész folyószámlarendszer súlyos problémával küszködött, és küszködik a mai napig. Nyilván ebbe most nem lehet belemenni az idő rövidsége miatt, de megjegyzem, hogy e nagy súlyú probléma tanulmányozása most, 1998 végén sem lett volna haszontalan a kormány számára, és talán más következtetéseket vont volna le, mint ami most egyébként az adózás rendjéről szóló törvényben és más törvényekben megjelent. És igaz az összegző megállapításom akkor is, ha tudjuk, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlya ugyan rendben volt, de emellett az Egészségbiztosítási Alap közel 56 milliárd forintos hiánnyal zárta az esztendőt.
Nem lehet és nem is akarok végigmenni a benyújtott törvényjavaslaton, néhány elemre szeretnék kitérni. Az egyik ilyen elem az Egészségbiztosítási Alap bevételi pozíciójának alakulása. Kökény bizottsági elnök úr már utalt a bizottsági véleménye elmondásakor arra, hogy itt érdemes lenne a kormányzatnak és az Országgyűlésnek kiterjeszteni a figyelmét arra, hogy mi is történt tulajdonképpen '96 végén, '97 elején. A tb-járulékokat akkor mérsékelte az Országgyűlés 42,5 százalékról 39 százalékra, és az egészségügyi hozzájárulásnál pedig megfogalmazta a 100 milliárd forintos bevételi előirányzatot. Akkor nagyon sokan elmondták itt, a Házban ellenzéki és a kormánypárti részről, hogy ez nem megalapozott, és tulajdonképpen világosan kell látni, hogy ez volt a '97-es költségvetésnek egy nagyon kritikus pontja. Azt gondolom, hogy most is érdemes egy picit ezen elgondolkodni azoknak, akik a jövő évre tervezett változásokhoz nagy reményeket fűznek.
A másik eleme a zárszámadásnak, amire szeretnék kitérni, a Nyugdíjalap kiadása. A Nyugdíjalap nagyjából egyensúlyban volt. A Nyugdíjalapnál különösebb problémára nem is utal az ÁSZ-jelentés sem, hiszen a 97,5 százaléka a nyugellátásokra ment el; de azért ki kell emelni, hogy ez volt az első esztendő, amikor már a gazdasági körülmények lehetőséget kínáltak arra, hogy lépjünk a nyugdíjasok irányába. A 19,5 százalékos emeléssel tulajdonképpen elkezdtük és '98-ban folytattuk visszaadni a nyugdíjasok irányába mindazt a veszteséget, amit a nyugdíjasoknak kényszerűen viselniük kellett, és amiben sajnos most '99-től törés várható, hacsak a kormány nem gondolja meg a szándékát. Sajnálatos módon a Nyugdíjalapnál - az ÁSZ is említi, és a saját tapasztalatunk is ez volt - a felújítási munkák esetében nem minden esetben tartották be a közbeszerzési törvényt, de erre most nem térek ki.
Azt gondolom, hogy hamarosan a közbeszerzési törvény módosítását is indokolt lenne talán ebből a szempontból is elvégezni.
Ami az Egészségbiztosítási Alap kiadásait illeti, itt is sok mindenről lehetne szólni, de szeretnék visszatérni a pénzügyminisztériumi államtitkár expozéjára. 1997-ben olyan költségvetéssel indult a társadalombiztosítás, amely magában foglalta a kapacitástörvény következményeit is. A Pénzügyminisztérium és utána az Országgyűlés úgy gondolta, hogy az egészségügyi struktúra átalakításának eredménye közvetlenül megjelenik a társadalombiztosítás költségvetésében. Úgy számolt: ha az 1996 végén, '97 elején létrejövő szerkezet 1996-ban egész évben jellemezte volna az egészségügyi struktúrát, akkor '96-ban körülbelül 7-8 milliárd forinttal kevesebb is elég lett volna, a '97-es költségvetést pedig ehhez mérte az Országgyűlés a Pénzügyminisztérium javaslata alapján. Csakhogy a tb-költségvetésből nem az intézmények költségeit finanszírozzuk, hanem az intézmény az ellátott betegek után kapja a bevételét. Tehát ha a kórház - és én ezt mondtam januárban, nem azt, amit az államtitkár úr az expozéjában mondott - mérsékelni tudta az állandó költségét, és ha ugyanannyi beteget tudott ellátni, akkor igenis az intézménynél keletkezett megtakarítás. Tehát hozott eredményt a struktúraátalakítás, de ez nem a tb-költségvetésben vált világossá, hanem az intézményeknél jelentkezett.
Az volt a hiba - és erről is őszintén kell beszélni -, hogy a költségvetés azt akarta elvenni, amit a finanszírozási rendszer miatt nem tehetett meg, és ezt nem lehetett megtenni. Ugyanakkor '97 elején a kormányzat nagyon gyorsan felismerte azt a hibát, amit a PM erőteljes nyomására az Országgyűlés elfogadott, és korrekcióra került sor.
(10.50)
Itt mindenképpen szólni kell azokról a szervezetekről - mert sajnos nyomokban sincs jele annak, hogy a jelenlegi kormányzat ezeket a szervezeteket komolyan veszi -, mint az EDDSZ, a Kórházszövetség, a Gazdasági Vezetők Egyesülete, a Magyar Orvosi Kamara, amelyekkel összefogva már az év elején sor került a korrekcióra, amit aztán később a pótköltségvetés realizált.
A vagyonról szeretnék még szólni. Nyilvánvaló, hogy nagyon nagy problémát okozott 1997-ben a vagyonkezelés. A legnagyobb probléma a Club Aliga és a Wesselényi utcai ingatlan kérdése volt, de erre most idő hiányában nem térek ki. Sajnálatosan tapasztaljuk azt, hogy bár az önkormányzatok megszűntek, ez a probléma továbbra is él, és szomorúan tapasztaljuk azt, hogy pártkatonák veszik át a szerepet a társadalombiztosítási vagyon kezelésében. Most erre nem térek ki, mert ez nyilván '98-nak a témája, de a következtetések itt is láthatók.
Szeretnék '98-ról nagyon röviden szólni. Nagyon helyes az, amit az Állami Számvevőszék megállapít, s világosan bemutatja, hogy a kormány ezen javaslata nem megalapozott. Az országosan egységes alapdíj már korrigálható lett volna, és egyszerűen nem igaz a kormánynak az az állítása, hogy ezért kell a '98-as törvényt módosítani. Egyszerűen elfogadhatatlan az, amit a hiánynál indokolásul elmond a kormány! Azt mondja, az elmúlt évek tapasztalata alapján egyértelmű, hogy a pótköltségvetés benyújtása során hiánycsökkentő intézkedések meghozatalára, illetve azok végrehajtására jellemzően nem került sor - és nem is akar semmi intézkedést tenni azért, hogy az egyensúly helyreálljon. Azt gondolom, illő lett volna elszámolni a kormánynak arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosított az elmúlt hónapok során, hiszen öles betűkkel szólt a hirdetés arról, hogy megállítottuk a pazarlást. Most pedig azt írja az indokolásban, hogy semmiféle intézkedést nem volt képes megtenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - igen, elnök úr, egy fél pillanatot még kérek, úgy gondolom, hogy belefér az időbe. Tehát semmiféle intézkedésről nem számol be a kormányzat, amit 1998-ban megtett a társadalombiztosítás területén. (Varga Mihály: Miről beszél? '97-ről van szó!)
Nos, tisztelt képviselőtársak, a Szocialista Párt egy feltétellel tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot - és nem a zárszámadással van a gondunk, hanem '98-cal. (Varga Mihály: Idő!) -, amennyiben a társadalombiztosítást felügyelő politikai államtitkár kész a költségvetési bizottság előtt számot adni a tb '98-as helyzetéről, akkor jó szívvel fogjuk tudni támogatni a zárszámadási törvényjavaslatot. (Az elnök ismét csenget.)
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és elnézést, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
