FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Danka Lajossal nincs vitánk, így gondoltuk mi is, hogy az induló vállalkozások tőkehiánya végett a valamirevaló vállalkozó visszaforgatja a bevételeiből azt, amit tud, tehát azon sincs vita, hogy a tényleges jövedelme, a tényleges jövedelemkivét egy okos vállalkozónál sokkal szerényebb, tehát nem a személyes használatú luxuscikkekre, személykocsira, lakásra s a többire költi a pénzét, hanem a vállalkozásába fekteti be. Ez a helyes magatartás.
De ugyanakkor, hogy ne lehetetlenüljön el a költségvetés, az előző években kénytelenek voltunk a bérből és fizetésből élőket megadóztatni, a nyugdíjasoknak nem megadni azt, ami jár, tehát ha azt mondjuk, hogy eljutott '95 tavasza óta ez az ország oda, hogy konszolidálódott a gazdaság, akkor illenék konszolidálni a nyugdíjasok és a bérből és fizetésből élők helyzetét is.
(20.10)
Ami az állampapírokat illeti: a költségvetés hiányának lefaragása 4,5 százalék alá azt jelentené, hogy a költségvetés nem tart vagy mind kevésbé tart igényt a megtakarításokra. Lejjebb mehetnek az állampapírok kamatai, ezáltal a megtakarítás megmarad a helyi bankoknál, nem szívja el a költségvetés, a helyi bankok pedig kihelyezik a helyi vállalkozóknak. A kereskedelmi bankokból a vállalkozásokba folyik a pénz, s ez élénkíti a gazdaságot.
Ez a filozófia vezérelt bennünket '95 tavasza óta, erről nem szabad megfeledkezni. Ezért nincs vitám önnel.
Visszatérve a takarítónőre és a WC-papírra. Az lopás! A vállalkozó részéről ugyanez: lehetőség; az sem tisztességes. Nem mondom, hogy lopás, mert a sajátját lopná meg, de egy olyan lehetőség (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.), amivel élhet. Ha rajtakapja az APEH, akkor ő is ráfázik.
Köszönöm a türelmét, elnök úr.
